Dunántúli Protestáns Lap, 1917 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1917-02-25 / 8. szám
Huszonnyolcadik évfolyam. 8. szám. Pápa, 1916 február 25. B1ANTŰLI PROTESTÁNS LAP AZ EGYHÁZ ÉS ISKOLA KÖRÉBŐL. A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE Megjelenik minden vasárnap. Kéziratok a szerkesztőséghez: Kis József a felelős szerkesztő címére küldendők. <=> Belső munkatársak: Borsos István Czeglédy Sándor Pongrácz József. Előfizetési díjak (egy évre 12 K, félévre 6 K), hirdetések, reklamációk Faragó János főmunkatárs címére küldendők. A halál árnyékának völgye. ii. Vannak helyek életutunkon, amelyek ép oly veszélyesek, mint sötétek. A kelet szorosain át való utazáshoz rendszerint kell egy vezető, mert rabló leselkedik a sziklák között és lelő onnan az utasra, vagy útját állja karddal és dárdával. Vannak ellenségek a mennybe vivő utón is. Vannak helyek a halál árnyékának völgyében, ahol minden bokor egy ellenséget rejteget, ahol a megkisértések magából a talajból sarjadnak elő, miként a tüzes kigyók a puszta homokjából, ahol a lélek „oroszlánok közt“ (Ezék 192) fekszik. Mit tesztek, ha hivattok, hogy menjetek át ezen a veszélyes szakadékon? Nosza, mondjátok: „Nem félek a gonosztól, mert te velem vagy; a te vessződ és botod, azok vigasztalnak engemetu. Gondoljátok meg, hogy sokkal veszélyesebb egy keresztyénre szívének testi biztossága, mint a megkisértéseknek tömege. Gyakran akkor vagyunk leginkább veszedelemben, mikor épen nem kisértetünk és a leggonoszabb ördög a világon talán épen nem ördög. „Szabadíts meg — rnondá egy tapasztalatokban gazdag ember — az alvó ördögtől, mert, ha rám ordít, ébren tart; de ha nyugton hágy, úgy veszi a szívem, hogy minden biztos — és el vagyok árulva.“ Ti ifjú emberek és ti öregek, kik olyan helyzetben vagytok, melyben sok megpróbáltatásnak és kisértésnek vagytok kitéve, ne kívánjatok könynyebb ösvényt, mert meglehet, hogy most biztosabbak vagytok, mint azok, akik nincsenek súlyos megkisértésben, hanem kényelemben ülnek és abban a nagy veszélyben vannak, hogy tunyaságba és közönyösségbe sülyednek. Jobb tüztől fölemésztetni, mint elkorhadni. A szenvedésnek hideg hegyei sokkal biztosabbak, mint a gyönyörnek tikkadt síkjai. Azért a nyílt veszély engem nem csüggeszt el és azt se szeretném, hogy ti elbátortalanodjatok, csak azért, mivel sötét szakadék van közietek és az ég között. Az elkomorodásnak egyik főoka az, hogy ez a rettenetes út titokba van burkolva. Ti nem tudjátok, mi a szenvedés. Árnyék — a halálnak árnyéka; mit jelentsen ez? Mindjárt megértitek. Nem tudjátok kivenni az alakot, ami fölöttetek lebeg. Nem tudjátok megfogni az ellenséget. Semmit se használ kardot rántani egy árnyék ellen. Egy férfi bátorságot kaphat valami ellen, amit ismer, de valami olyan baj, amit nem ismer, férfiatlanná teszi. Mert nem tudja igazán, mi a szenvedés és mégis megrohanja valami különös, örömöt ölő érzés. Nem képes belátni veszteségének nagyságát üzletében, de fél, hogy egész vagyona oda lesz; nem tudja, hogyan végződik gyermekének betegsége, de úgy látja, hogy a halál fenyegeti. Minden csupa várakozás és gyanítás és a bajok baja a bizonytalanság. Az, ami Belsazárt a falon való írásnál megrémítette, kétségkívül az volt, hogy láthatta a kezet, de a kart és a testet, amelyhez a kéz tartozott, nem. Úgy tetszik nekünk néha, mintha helyzetünket és Istennek gondviselését nem érthetnénk. Egy olyan helyre értünk, ahol két tenger találkozik és mi nem vagyunk képesek megérteni az áramlást. Megkisértetésünket egy cyklonhoz lehet hasonlítani és nem tudjuk, melyik oldalról ver ide az orkán: egy örvény hatalmában vagyunk és ideoda hányattatunk. Efféle megeshetik az Isten gyermekeivel hébe-korba. És mitévők legyenek, mikor ezek a titokteljes vívódások meglepik őket? Azt kell tenniök — és az Isten segítse
