Dunántúli Protestáns Lap, 1917 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1917-12-30 / 52. szám

1917 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 345. oldal. hozza-e a következő a valóságot s nekünk az 1848 : XX. t.*c. teljes megvalósítását, ki tudná azt közülünk előre megmondani, amikor az 1917. évi orosz forradalom eszméket, gondolatokat dobott a világba, elveket, irá­nyokat vetett az emberi társadalomba, melyek, mint a vihar, terjedni, zúgni, tombolni, rontani, építeni s új világot teremteni fognak s melyek elől népeket, orszá­gokat ideig-óráig elzárni, távoltartani lehet ugyan, de azok keresztül törnek határokon, Kárpátok, Alpesek bércein, tengerek mérhetlen hullámain. Ezt a szertelen, korlátolt méreteken, minden tár­sadalmi renden túl csapongó irányt a keresztyénség, közelebbről, a protestántizmus mérsékelő, helyes irányba terelő, az egységes és az egyetemes emberiség jóllétét munkáló befolyása, irányítása, nevelése, hatása alá venni s ezzel az emberiséget egy újabb rázkódtatás­­tól, véres forradalmak borzalmaitól megóvni lenne leg­szebb hivatása minden felekezetnek, minden vallásos iránynak, közelebbről s mindenek felett a protestán­­tizmusnak, mely kizárólag bibliai alapon a világ Idve­­zítője tanításának alapján áll, kinél nagyobb, eszmé­nyibb, tökéletesebb alakja és képviselője, hirdetője és követője nem volt az igazi testvériségnek, a valódi szociálizmusnak. Hulló könnyekben, fájó sóhajokban . .. kiömlött vérnek tengerében gazdag 1917. év, amidőn remény­kedve köszöntjük a béke fel-felragyogó sugarát.. . félve. .. aggódva nézzük a sötét jövőt, az ismeretlen világot, melynek eszmét, irányt, alapot te adtál. Vajha a -következő év hozná a béke olajágát... az egyete­mes emberiség testvériségének, sebeket enyhítő, köny­­nyeket letörlő emberszeretetnek szükséges érzését, hogy lenne már egyszer ünnep az egész világon ! Patay Károly. Azl848:XX. t.-cikk végrehajtása. A képviselőház december 21-iki ülésén terjesztette be Apponyi Albert gróf kultuszminiszter az egyházi szük­ségletek állami fedezését tartalmazó 1848: XX. t.-cikk fokozatos végrehajtásáról szóló törvényjavaslatot. A javaslat'egész terjedelmében így hangzik: 1. §. A magyar állam az 1848. évi XX. t.-c. 3. §-ában foglalt elvi kijelentés alapján, a református, az ág. hitv. ev. és az unitárius egyháznak a 4. §-ában megjelölt egyházi szükségleteire, az évi költségveté­sekbe eddig kifejezetten az 1848. évi XX. t.-c. 3. §-a értelmében beállított évenkénti segélyezési rendszer helyébe: 200 millió korona örökalapítványt létesít. Ez az alapítványi tőke a nevezett egyházak között a kö­vetkezően oszlik meg: a református egyházat illeti 126.600.000 K, a magyarországi ág. hitv. ev. egyhá­zat 54,600.000 K, a' Magyarország erdélyi részeiben levő ág. hitv. ev. országos egyházat 12,000.000 K, az unitárius egyházat 6,800.000 korona. Az államkincstár az^alapítványi tőkét részint készpénzben, illetve állam­papírokban, részint ingatlanokban szolgáltatja ki. A kiszolgáltatás határidőhöz nem köttetik. 2. §. Az állam addig is, mig az 1. §-ban meg­állapított alapítványi tőkét kiszolgáltatja: évi járadékot biztosít a nevezett egyházaknak a következő módon : A vallás- és közoktatásügyi tárca 1917/18. évi költségvetésében a nevezett egyházaknak az 1848. évi XX. t.-c. 3. §-a értelmében leendő segélyezésére be­iktatott 5,047.800 korona helyett, a vallás- és köz­­oktatásügyi tárca 1918/19. évi költségvetésébe a ren­des kiadások címe alatt 6,000.000 korona ; az 1919/20. évi költségvetésbe 7,000.000 korona; az 1920/21. évi költségvétési évtől kezdve pedig költségvetési évenként állandóan és folytonosan 8,000.000 korona iktattatik be a költségvetésbe a nevezett egyházak javára. Ezekből az évjáradékokból a nevezett egyházakat megilleti az 1918/19. költségvetési évben a református egyházat 3,798.000 korona, a magyarországi ág. hitv. ev. egyházat 1,638.000 korona, a Magyarország erdélyi részeiben levő ág. hitv. ev. országos egyházat 360.000 korona, az unitárius egyházat 204.000 korona; az 1919/20. költségvetési évben : a református egyházat 4,431.000 korona, a magyarországi ág. hitv. ev. egy­házat 1,911.000 korona. A Magyarország erdélyi részei­ben levő ág. hitv. ev. országos egyházat 420.000 K és az unitárius egyházat 238.000 korona. Az 1920/21'. költségvetési évtől kezdve pedig ál­landóan : a református egyházat évi 5,064.000 korona, a magyarországi ág. hitv. ev. egyházat 2,184.000 K, a Magyarország erdélyi részeiben levő ág. hitv. ev. országos egyházat 480.000 korona, az unitárius egy­házat 272.000 korona. Az örök alapítványi tőkének részben vagy egész­ben, ingatlanban vagy készpénzben, illetve állampapí­rokban leendő, kiszolgáltatása maga után vonja a költségvetésben az évi járadék megfelelő leszállítását, illetve megszüntetését. 3. §. Le nem szállíthatók a jövőben az állami költségvetésekben azok az összegek, amelyek az 1917/18. évi állami költségvetésben a vallás- és köz­­oktatásügyi tárcánál az „Egyházak segélyezése“ cim rendes kiadásainak 3., 4., 7, 17., 18. és 19. rovatai alatt vannak felvéve és amelyeknek élvezete az illető egyházaknak mindenkorra biztosíttatik. 3. §. Az első és második szakaszban megállapí­tott és részletezett alapítványi tőke vagy kamatjai a fenntnevezett egyházak által kizárólag esak a követ­kező célokra fordíthatók: 1. az egyházi adózás ren­dezésére, 2. az egyházi közigazgatás költségeire és 3. az országos lelkészi nyugdíjintézet segélyezésére. 5. §. A jelen törvényben megállapított segé­lyek a 4. §-ban fel nem sorolt egyházi szükségletek jövőben való állami segélyezését nem gátolják, ameny­­nyiben ily segélyezésnek azért lenne helye, mert a hívek az ezen egyházi szükségletekből eredő terheket elviselni nem volnának képesek, s amennyiben az állam pénzügyi helyzete ezt megengedi. \

Next

/
Oldalképek
Tartalom