Dunántúli Protestáns Lap, 1917 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1917-11-11 / 45. szám
310. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1917. prémi Egyházmegye „Figyelője“ és különösen a „Sadduceusok“ c. cikk Írója. Az előbbi csak kivesz néhány mondatot Jézus és a sadduceusok vitájából, utóbbi egészen e vita alapján nevezi sadduceusoknak azokat, kik a test feltámadása helyett a iélek örökéletének vallását akarják az urvacsorai kérdésekbe felvétetni. Mindegyik a mi fülünkbe dörögteti Jézussal: „Tévelyegtek“. Pedig éppen ebben a részletben is Jézus a lélek feltámadását tanította. Első tekintetre is látható, de a történelemből is tudható, hogy volt egy zsidó tanítás, felekezet, amely a test feltámadását tanította. Ezt a sadduceusok tagadták. Mózes házassági törvénye, meg a hét testvér példája elégségesnek látszott arra, hogy Jézushoz merjék vinni a kérdést. Azt hitték, hogy Jézus is a test föltámadását tanítja s most gúnyolódva, könnyen leverik őt, kivel a farizeusok nem bírtak. De ott elnémultak. Jézus megmondta nekik, hogy a föltámadásnál nem a testhez kötött házasságról van szó, ott nem házasodnak, ott olyanok a feltámadottak, mint az Isten angyalai; az irás is megmagyarázza ezt, mikor ezt mondja: „Én vagyok Ábrahám, Izsák és Jákob Istene, az Isten nem* holtak, hanem élők istene“. Mily világosan meg van itt mondva, hogy Ábrahám, Izsák és Jákob, bár testeik a sírban nyugosznak, élők. Arany János ezt így mondta: „A lélek él, találkozunk“'. Mintha éppen Jézusnak ebből a tanításából vette volna. Ezért kérek mindenkit, ki e tárgyban a jogosult vitára kél, jól megnézze az Evangyéliomot, ne hogy a saját fegyvere verje le. És csak az Evangyéliomot nézzük. A biblia legnagyobb alakjai — jézus előtt és után is — egyben vagy másban hibáztak; az apostolok is, amiben nem tartják magukat szigorúan jézus tanításaihoz, illetőleg csupán ahhoz, midőn az Evangyéliomon kívül álló magyará zatokra is ragadtatnak, ei-eltérnek egymástól s olykor az EvangyéÜomtól is; az őskeresztyének sok hitvitája mutatja, hogy egymás igazát nem mindég fogadták el; a pápa igazságát nem fogadta el Görögkelet és a Protestántizmus; Lutherét nem fogadta el teljesen Kálvin és viszont; sem Lutherét, sem Kálvinét nem Servét, Socinus, Dávid Ferenc és sok szektának nevezett, de világosságra törekvő, tehát jogosult protestáns egyház. Egyet ismerek csak, aki sohasem a maga akaratát, mindég Istenét teljesítette s ez Jézus volt. Csalatkozhatatlant, kinek szava lelkiismeretek fölött uralkodjék, sem Rómában, sem Ágostában, sem Géniben nem ismerek, csak egyet, azt, ki a Golgothán nyerte el a diadalt. Majd ha az Evangyéliomot nézitek csak, orthodox barátaim, akkor látni fogjátok, hogy jogosultak törekvéseink, nem hazugok, sem álnokök, de szentek azok, mert szent a vezérlő eszménk, mely így harsonáz a keresztyénség mostani nagy hajótörésében : „Közelebb hozzád, mind közelebb!“ Jézushoz közelebb! (Folyt. köv. Reformációi 400 éves emlék=ünnepély. Tartotta Sz -fehérvárott, okt. 25-én a mezőföldi ref. egyházmegye. Erről az ünnepélyről az elragadtatás hangján Írnak a székesfehérvári újságok s megegyeznek abban, hogy úgy a külső-, mint a belső siker a legteljesebben eléretett. Egyik lap egyenesen azt irja, hogy a mezőföldi egyházmegye művészgárdája a legszámottevőbb tényezők egyike lelt az ősváros társadalmi életében, amelynek további szereplése elé a legnagyobb rokonszenvvel és legmagasabb várakozással tekintenek. Az ünnepély zsúfolt templomban, a legelőkelőbb közönség előtt folyt le, melynek soraiban ott voltak : Gróf Károlyi József főispán, Szűcs Jenő alispán s a vármegye tisztikara ; Sára Gyula polgármester, Kail törvényszéki elnök, Géczy Kálmán tábornok, Mayer ezredes s a tisztikarból vagy félszázan, az ág. ev. egyház Gáncs Aladár lelkész s az egyházközség felügyelősége, Lőwy Károly, a zsidó hitközség elnöke s ügyvédi kamarai elnök, valamint a város és vármegye szine-java. Az ünnepély Medgyasszay Vince remek alkalmi énekével kezdődött, melyből az egyházmegye 500 példányt helyezett el a padokon s ülőhelyeken, hasonlóképpen a külön példányban lenyomatott műsorból is. Szűcs Dezső esperes alkalmi imádsága és Medgyaszszay Vince ünnepi beszéde képezték az isteni tiszteleti részt. Úgy az imádság, mint a beszéd mélyen szántó gondolataival, tömör tartalmával s kiváló finom tapintatával mind végig lekötötte az áhítatos közönség figyelmét. Az imádság és ünnepi beszéd között Kurucz Gyula pálfai lelkész elénekelte Szügyi : „Karácsonyest“ c. remek darabját. Erről az énekről az egyik odavaló újság ezt irja: „egy fiatal pap, Kurucz Gyula a Karácsonyest c. tenor szólóban csudálatos magas és ezüstcsengésü hangjával ragadta meg s indította áhítatra a közönséget“. A másik ezt irja : „Közönségünk ilyen tenor hangot mostanában nem hallott ; kár egy kis faluban eltemetkeznie egy ilyen fenomenális istenadomány szerencsés birtokosának“. A beszéd után pedig Gerő Paula bölcsészethallgató szavalta el megrázó erővel Fülöp Józsefnek erre a célra átengedett alkalmi költeményét. Miklós Géza helyi lelkész méltatta hatalmas tudással s nagy előtanulmánnyal felépített beszédben a reformációt. Általános tetszést nyert a beszéd liberális tónusa, melyért szeretettel üdvözölte a szónokot az ünnepély után a más vallásu, intelligens közönség. Utána Babay Margit zenedei növendék énekelte: Händel G. F.-től Amida nagy áriáját a Rináldó operából s a Largót a Xerxes c. dalműből Az énekes leánykát tanárnője kisérte le Budapestről. A filigrán termetű, kedvenc, babaarcu gyermekleánynak ajakán, amint felcsendült az első énekhang, eibűvölten hallgatta azt a meghatott közönség. Mezzo-sopránja olytiszta s oly csengő, mint a hárfa, hangvétele annyira kifejlesztett, hogy szinte összefolyni látszott az egész
