Dunántúli Protestáns Lap, 1917 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1917-10-21 / 42. szám
Huszonnyolcadik évfolyam. 42. szám. Pápa, 1917 október 21. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP AZ EGYHÁZ ÉS ISKOLA KÓRÉBÓL. A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNY* Megjelenik min,den vasárnap. Kéziratok a szerkesztőséghez: Kis József =3 felelős szerkesztő címére küldendők, o Belső munkatársak: Borsos István Czeglédy Sándor Pongrácz József. Előfizetési díjak (egy évre 12 K, félévre 6 K), hirdetések, reklamációk Faragó János főmunkatárs címére küldendők. Mire jó a reformátusnak hite?!* Máté 5i4-4ö. Néhány napja beszélgetés közben két ember olyan feleletet adott, hogy önkénytelenül ajkamra jött a kérdés: „Mire használják akkor önök vallásukat.“ Az első pillanatban nem tudtak semmit felelni. Ha tőletek kérdezném meg K. gy., meg tudnátok- e mondani, mire jó vallásotok?! Ha megkérdezem, mire használod a szántóföldet, a gabonát, a sugárzó napot, senki nem tétovázik a feleletben. Amivel naponként élünk, ami előbbre lendíti munkánkat, amiből hasznot látunk, csak az igazán a miénk, annak tudjuk az értékét. A többi holt vagyon, elrejtett kincs, parlagon heverő birtok. Nekünk is van ilyen elrejtett kincsünk, mely mindenkié és még sem él vele mindenki. Van olyan birtoka, mely nevén van, de más használja, olyan örökség, mely rámaradt, de nem tudja mennyi ment bitangba belőle, azáltal, hogy nem használta. Ez a közös kincsünk, a Jézus Krisztusba vetett református hitünk. Ki tudja megmondani, mire használja ref. hitét? Azt mondjátok: „tanultuk az iskolába!“ A. f. Mikor ilyen feleletet hallok, mindig olyan ember jut eszembe, aki lustaságból felesbe adta ki öröklött földjeit, maga soha nem dolgozott rajta, egész termését sem kapja meg soha. A ref. ember nem adhatja ki felesbe hitét, mert akkor csak port és ocsut kap felébe. Hitét mindenkinek magának kell szivébe hordozni, hogy gyümölcsét meglássa. Mire használja hát az ember hitét?! Akiket megkérdeztem végre is ezt mondották: „arra, hogy megnyugtasson“. Ha öreg emberek lettek volna, azt mondanám: „igaz beszéd“, de fiatalok voltak, most indultak bele olyan életbe, hol keményen meg kell állani, hol az erőtlenség és az igazságtalanság nem emberi gyengeség, hanem hűtlenség. * * * Azt szerettem volna hallani attól a két ifjútól válaszul : „Nekem a vallás arra jó, hogy megtanítson, hogyan kell élni“. Aki erre azt válaszolja: „majd megtanít arra maga az élet“, az előtt azt a hitvallást teheti a református ember: „nekem olyan hitem van, amely megtanít diadalmasan élni“. Diadalmasan élni pedig azt jelenti: önmagam felett diadalmaskodni, életemet Isten kezébe tudva az Isten akaratának érvényt szerezni. Jézus Krisztus azokat, akikben ez a diadalmas élet volt, a világosság fiainak, a világ világosságainak nevezte, de ő is gyújtotta fel bennük azt a világosságot. A. f. ha sem iskola, sem templom nem lenne, meg tudnátok-e gyermekeiteket tanítani a ref. hitre? A diadalmas életre? Az erőnek, szabadságnak és világosságnak vallására ? Rád mondhatná-e Jézus: „te is a világosság fia vagy, mert olyan lélek él benned, mint bennem“ ?! Ha nem vagy még az — de Isten világosságnak szánt, azért adta ezt a hitet. Legtöbb ember azért nem lesz világossággá, (1.) mert nem ismeri vallását. Tudatlan maradt és az is akar maradni, de azért vallását tartja, mely pedig nem gyújtja lángra szivét, mert messze áll a fűztől. (II.) Aki pedig vallását nem. ismeri, azért hamisan ismeri, nem Istent ismer benne és általa, nem diadalmas életet, szeretettől, tisztaságtól, igazságtól lángoló szivet lel benne, hanem félénk, babonás szivet, hol az imádságot is büntetésül rójják ki. (III.) Van ember, aki nem akarja ezt a világító életet, mert tudja, ha Istennel lép szövetségre, egészen másként kell élnie, mint eddig. De Isten akár tudatlanok vagyunk, akár hamisan ismerjük vallásunkat, akár nem akarjuk a világító életet követni, mégis a világosság fiaivá akar tenni. Ti tudjátok, milyen tudatlanok voltak az első apostolok, az első keresztyének, de mégis világosságai lettek a világnak. Emlékezzetek rá, mily hamis ismerete volt Luthernek, Kálvinnak először az igaz hitről, mégis hogy lángra gyújtotta őket Isten. A magyar reformáció életéből sok emberre! ismerkedtetek meg, akik nem akartak Isten szolgái lenni, de a tűz, melyet Isten Jézus Krisztusban gyújtott, bele kapott szivökbe s általuk az egész országba. Egyszer csak égett az egész ország s amit hazánk csak egyszer ért meg, most másodszor megérte, Isten Szentlelke kiáradt újra és megszülte a magyar reformációt. Isten ma is világosság fiait keres és szül. Ma is * Falusi prédikáció vázlata.
