Dunántúli Protestáns Lap, 1917 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1917-09-16 / 37. szám
270. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1917. A veszprémi egyházmegye négyszázados reformáció-emlékünnepélye. Figyelőnek e b. lapokban közölt tudósításából, de meg saját személyes meggyőződésemből is tudomást szerezhettem a veszprémi egyházmegyének abbeli határozatáról, mely szerint ez év julius 25-én tartott közgyűlésében a reformáció négyszázados emlékünnepélyének elhalasztását hozta javaslatba. Nem szóltam hozzá a tárgyhoz. Azt hiszem ez legalább is meddő dolog lett volna. Vártam, hogy a határozatban rejlő, jobban mondva nyilvánvaló anomalia önmagát fogja kijavítani és idejében eleje vétetik e határozat következményeiből előállható lehetetlen helyzetnek. Még vita tárgyát sem képezheti, hogy azon az egyházmegyei közgyűlésen nem volt helye az ünnepély meg-, vagy meg nern tartása felett indítványozni, javasolni és határozni, mert hiszen a múlt év októberi kerületi gyűlés jegyzőkönyvének 166. p. II. sz. a. ft. püspök úr Öméltóságának az esperesi karral együtt kidolgozott, az egyházmegyéknek megküldött javaslata alapján, az egyházmegyék véleményének egybevetésével elrendelte, hogy: „II. Minden egyházmegyén. Lehetőleg a rendes egyházmegyei közgyűlés keretében ünnepeltessék a nagy évforduló akként, hogy a gyűlés kezdete előtt a templomban hálaadó istenitisztelet tartassák; az ünnepi szentbeszéd megtartására kérjen fel az elnökség egy lelkésztagot; a gyűlés megnyitását teljesítse a gondnok ; emlékbeszédet tartson az esperes; saját hatáskörében igyekezzék az egyházmegye a nagy nap emlékére alapítványt létrehozni valamely egyháztársadalmi vagy tanügyi cél előmozdítására.“ Ezt elrendelte az egyházkerület. Tehát azon az egyházmegyei gyűlésen nem javasolni, indítványozni kellett volna, hogy megtartassék-e vagy nem az ünnepély; indítványozni, javasolni akkor volt ideje, mikor a még javaslat az egyházmegyéhez véleményadásra leküldetett, amikor egyébként egyházmegyénk nem javasolta az elhalasztást; hanem vagy már azon a gyűlésen meg lehetett volna tartani az ünnepélyt; hiszen annak megtartási módját és lehetőségét teljesen az elnökség hatáskörébe helyezte a kerületi határozat; vagy ha nem látszott időszerűnek még a nyáron ünnepelni, már elő kellett volna terjeszteni egy okt. 31. körül tartandó diszgyülés és istenitisztelet programmját, ha már ezt a tárgyat mindenáron az egyházmegyei közgyűlés tárgyalási és hatáskörébe kellett mégis sorozni. Az előadói javaslatban azonban ilyesmiről szó sem volt, sőt; sőt ha nem tévedek, az előadó a tárgy előterjesztésekor már az elhalasztást javasolta ; ami a kér. jegyzőkönyvi határozat elolvasása esetén merőben érthetetlen. —És most mi lesz? Azt talán csak nem várhatjuk, hogy a kerület a saját határozata ellenére most meg az ünnepély elhalasztását rendeli el az indítványra? Annyira nem várhatjuk, hogy a kerület, mikor a veszprémi egyházmegye indítványát tárgyalni fogja, már akkor meg is tartotta volt a maga ünnepélyét. A többi egyházmegyék is már részint megtartották, részint megtartják. Legalább nem olvastunk elhalasztási indítványról a kerület rendelkezése után. Vagy talán kivételesen a veszprémi egyházmegye ne ünnepeljen ? Vagy máskor ünnepeljen? Miért? Mikor? A muszka — Istennek hála — most sincs közelebb, mint tavaly ilyenkor. A talián sem ostromolja még Veszprém városát. Sőt még csak nem is sorozta a megváltandó tartományok miniszterének hatásköre alá. Az idők nem alkalmasak? Mire? Isten iránti hálára, hogy megértük ezt az évfordulót? Hisz élünk! És amig élünk és akik élünk, nem vagyunk-e kötelesek és nincs-e okunk megemlékezni Isten jóvoltáról és hálákat adni velünk közlött kegyelméért, úgyis, mint egyének, úgyis, mint egyházközség, egyházmegye, kerület, konvent és zsinat? Mert nem egyébről van itt szó: megemlékezésről, hálaadásról, istenitiszteletről. A kerületi határozat szinte kész programmja is mutatja ezt. Megemlékezés; istenitisztelet; alapítvány gyűjtése, vagyis adakozás, ami mindig kiegészítő része az igaz istenitiszteletnek. Bálokat, kálvinista búcsúkat, igaz, most nem tarthatunk, de ez szerintem éppen arra egyik ok, hogy ünnepeljünk, legalább ilyesmi nem zavarja lélekben és igazságban való ünneplésünket. Olyan egyházmegyét már mégsem lehet elképzelni, amelyik manapság is — ha csak ellenség nem szórta széjjel — összegyűlni ne tudjon egy buzgó, hálaadó istenitiszteletre és annak meghallgatására, hogy 1517 után 400 esztendővel mi mondani valója van esperesének egy emlékbeszédben és gondnokának egy üunepélyes gyülésmegnyitó beszédben? És mi lesz az egyházmegyebeli egyházközségek ünnepélyével ? Ők se tartsák meg a kerület által okt. 31-re rendelt ünnepet? Ők se intézkedjenek? Vagy ami a? egyházmegyének nem időszerű, az a kebelbeli egyházaknak időszerű ? És milyen buzgósággal ünnepeljenek ők, ha az egyházmegye nem ünnepel? Ezért kell azt az évforduló ünnepet megtartani a maga rendelt esztendejében. Még nem késő: a veszprémi egyházmegye is intézkedhetik. * Prédikátor. IRODALOM. Alkalmi művek a reformáció 400-ados fordulójára. A Hegedűs és Sándor, debreczeni ismert könyvkiadó cég, mely különösen prot. irodalmi müvek kiadásával foglalkozik, a reformáció 400-ados jubileumi évfordulóját sem engedi nyomtalanul elsuhanni. Két becses alkalmi könyvet adott ki, melyek teljes mértékben megérdemlik a figyelmet és pártfogást. Eddig alig jelent meg valami a reformáció jubileumára, annál in-
