Dunántúli Protestáns Lap, 1917 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1917-09-02 / 35. szám
35. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 261. oldal. ságai adtak erőt a reformációnak és az csakhamar el is jutott Európa összes népei közé.Magyar népünk a puritánságig egyszerű, a külső fényt, a felszínes, cifra ceremóniákat éppen nem kedvelő lelki tulajdonságaival örömmel fogadta a reforr máció adta egyszerű, de bensőségteljes vallásos életet. S mert a reformáció az általános értelmi fejlettségben találta legerősebb talaját, mindenütt, ahol csak gyökeret vert, első dolga volt iskolát szervezni. Ma is melegágya az iskola az egyházi életnek. Mivel pedig a hit dolgában is anyanyelvén szólt a néphez, egyben a nemzeti élet legnagyobb, leghatalmasabb erőforrásává is vált. Talán sehol sem forrott annyira együvé a református hitélet a nemzeti élettel, mint magyar hazánkban, hol a reformáció egyben a nemzeti állameszme kifejlődésének, megszilárdulásának legerősebb tényezőjévé vált és az ma is! A politikai szabadság és nemzeti függetlenségért folytatott századokig tartó harcokban a reformáció adta nemzeti öntudat volt a küzdelem és ellenállás legerősebb fegyvere. De a kultúra fejlesztésére is a reformáció tanította a népeket. A reformáció alkotta iskolák nagy erkölcsi és művelődési sikerei sarkalták az államokat is népiskolák felállítására s azok tovább fejlesztésére. És az eredmény ? A protestáns államok emberi szempontból véve, a legműveltebbek, a legszabadabbak, a legfüggetlenebbek. Nem mutatja semmi sem meggyőzőbben a Skandináv államok, Németország, Hollandia kultúrájának magas színvonalát, mint az, hogy ezekben az államokban legkevesebb az analfabéták °/o_a- Még Angliában is ennek hatása teremtette meg az általános műveltség fundamentomát. Méltó tehát a reformáció 400 éves fordulójának megünneplése, nemcsak az egyetemes egyház, hanem az iskola és kultúra szempontjából is. De hazánkban még a nemzeti állam kialakulása s megszilárdulása tekintetében is, e téren azonban nemesebb érzésű nem protestáns főuraink és nép jobb része is velünk érzett, velünk harcolt, velünk szenvedett. Hazánkban szinte missziója volt a reformációnak a puritán erkölcs, az általános műveltség terjesztése. Ez a hivatás ujult követelményekkel lép fel a még mindig dúló világháború okozta erkölcsi pusztulás és visszafejlődés ellensúlyozására* s az emberiségnek a szelid, egyházias, valláserkölcsös és becsületes élet mezejére való visszavezetésére. Hiszen összeforrott nemzeti életünk a református hittel szinte elválaszthatatlanul, hisz hazánkban a vallásszabadság harca egyben a nemzeti függetlenség és szabadság harca is volt mindenkor s az elért siker a reformáció nemzeti tevékenységére tette fel az elismerés fényes koronáját. Ünnepeljünk tehát egy szivvel-lélekkel! Adjon a Mindenható egyházunknak, iskoláinknak, nemzetünknek, hazánknak, állami csorbíthatatlanságunknak dicsőséges és boldog jövendőt í Mi, mint református tanítók fogadalmat teszünk e nagyjelentőségű ünnepen, hogy a reformáció áldott szelleme fogja áthatni, irányítani összes kulturális tevékenységünket, egyházunk, hazánk s nemzetünk javára ma és mindenkoron. Ti pedig, akik messze idegenben, keleten és délen harcoltok, vagy szenvedtek szomorú rabságot imádott, sokat szenvedett hazánkért, nemzetünkért, egyházunkért a titáni küzdelemben, álljatok meg egy pillanatra, törüljétek le orcáitok véres verejtékét, merítsetek új erőt református egyházunk e nagyjelentőségű ünnepén. A 400 év történetére való visszaemlékezés szelleme hassa át Jel kefe két, acélozza meg szíveiteket s vezesse döntő diadalra, fényes dicsőségre fegyvereiteket a mi Urunk Jézus Krisztus által. Végh István. Sadduceusok. ni. Falusi nyájaink a földet orcájuk verejtékével imádkozva és dolgozva öntözik a mindennapi kenyérért. Ők táplálják kenyérrel a világot s ebben a szent munkában legközelebb érzik magukat az Istenhez. Megvigasztalni csak úgy tudjuk őket halottjaik miatta temetőben, ha a feltámadást és a viszontlátást hirdetjük előttük az evangéliumból. Miért fosztanánk meg boldogságától s miért vennők el becsületes lelkének hitét? Nagy kincse az. Halott lenne nélküle. Isten pedig nem a holtaknak, hanem az élőknek az Istene: siron innen is, a siron túl is. A szegények legjobban tudják, hogy a Jézus Krisztus Ur az örökkévalóságban: az ő szavai igazak és ámenek. Nem mondott valótlant a feltámadásról sem. Ha ezt nem hiszi valaki, pogány az. Ha a pásztor sem hiheti, leteheti a palástját, a tisztesség ezt kívánja, álnoksággal ne viselje azt! Jézus a feltámadás kérdésében Mózeshez utasítja a sadduceusokat (II Móz 3). Ezt lelkipásztortársaim figyelméért mondom. Nyájakat őrzünk mi is az Ur pusztáján, mint Mózes. Uj-szövetségünk Hórebén is ott lobog a csipkebokor lángja. Szent az a hegy s szent az a tűz. A csipkebokor nem ég el. De minket megemészt az a láng, ha saruban járulunk oda. Vessük le azért ruhánkat. Oldjuk le a szellemi gőg sáros saruját. Alázatosság illik oda. Abban az örök tűzben maga az Isten van! Halhatatlan lelkünk s feltámadó testünk egyesüléséről való keresztyéni hitünknek képe az az égő csipkebokor. Kovács József. * * * Nézetünk szerint a feltámadás hitének érzékies, vagy kevésbbé érzékies volta csak látszólag van össze- ■ függésben a műveltséggel. Vannak igen művelt emberek, akiknek lelkében nagyon érzékies feltámadás-hit
