Dunántúli Protestáns Lap, 1917 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1917-07-29 / 30. szám

30. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 231. oldal. vagy nem eléggé emel ki. Pedig mindez csak egy kis methodológiai lapsusból származik. T. i. azt a történet­­psychológiai eljárást, melyet Nietzschéről szólva oly tökéletesen alkalmazott, Kálvinnál és a kálvinizmusnál mellőzte. Ha következetes marad módszeréhez, akkor nyomatékosabban ki kell emelnie, hogy a kálvinizmus elsősorban keresztyénség, a kálvini életideál Krisztus. Ez az életideál kelt űj életre Kálvinnál a renaissance levegőjében. Krisztus adta a mélységes erkölcsi erőt, a humanizmus szelleme a területet, melyen ennek az erőnek érvényesülnie kellett. A kálvinista keresztyénség a legtökéletesebb szerintünk, mert legerősebb, leg­következetesebb, leghajthatatlanabb keresztyénség. De sohase hallgassuk el, hogy keresztyénség és annak kell maradnia. Nem helyes taktikai szempontból sem Krisztus egy hatalmas követőjét és annak életfelfogá­sát oly mértékben előtérbe tolni, hogy mellette a vilá­got megváltó s egyetemes üdvöt hirdető Istenfia csak a háttérben díszelegjen. Még egyszer ismétlem, mindez nem Sebestyénnek szól, hanem azoknak, kik munkáját említett fogyatékossága miatt esetleg félremagyaráznák. Sebestyénnek csak ennyit: Ha a történetpsychologiai módszert keresztül vezette volna, akkor meglátta volna, hogy a kálvinizmus csak látszólag theocentrikus, alap­jában a lelki élmények területén hatalmasan örvénylő krisztocentrikus mélység van. Krisztus a központ, ebből a központból sugárzik bele a világba a körnek minden egyes pontja felé a soli Deo gloria. Ezzel a mód­szerrel, mikor a kálvinizmus jövőjéről szól, meglátta volna Sebestyén s az ő elméleti érzékénél feltétlenül finomabb gyakorlati érzékével (amit a predestinációról szóló fejtegetéseiben fényesen bebizonyít) bizonyára szépen megrajzolta volna a kálvinizmus szerepét a mostani és a közvetlenül reánk jövő időkben. Ma is a reformáció előtti vajúdó eszméihez hasonló társa­dalmi és politikai áramlatok duzzasztják a népek hajó­jának vitorláit. Csakhogy ezek az áramlatok már tár­sultak a Nieízsche-féle életideál erkölcstanával. Annak idején Kálvin Krisztus személyét vitte bele ez áramla tokba. A kálvinizmus élethivatása, létfeltétele, Krisztus­hoz való hűsége és Kálvin intencióinak keresztül vi­tele azt diktálják, hogy ezekbe a mai áramlatokba oly mértékben vigyük bele mi is Krisztust, hogy az érté­keket felforgató Nietzsche-féle életideál elsorvadjon annak melegétől. Ha ezt tesszük, akkor kálvinisták le­szünk Kálvin értelmezése szerint, de csak azért, mert erős kerestyének voltunk. S ez utóbbi a mi egyedüli büszkeségünk. Dr. Vass Vince. VEGYES. Kitüntetések. A hivatalos lap f. hó 22-i száma közli, hogy Ő Felsége a király dr. hadadi Kovdcsy Sándor nyug. miniszteri tanácsosnak, a budapesti ref. egyház főgondnokának a II. osztályú polgári hadi érdemkeresztet, Szőts Farkas budapesti theol. tanár­nak a m. kir. udvari tanácsosi cimet, valamint Tóth Sándor bácsfeketehegyi ref. lelkésznek, alsóbaranya, szlavóniai esperesnek a Ferencz József-rend lovag­keresztjét adományozta. A kitüntetettekre, akiknek ér­tékes egyháztársadalmi tevékenysége lapunk olvasói előtt is bizonyára ismeretes, a jó Isten minden áldását kérjük. Munkálkodjanak sokáig ref. egyházunk felvirág­zásán. Főgondnokunk a fronton. Napilapjaink már előbb is célzásokat tettek arra, hogy főgondnok urunk ő nagyméltósága az országgyűlési ülésszak lezáródásá­val a frontra készül s ott, ahol már két testvére ne­héz sebesüléssel tett bizonyságot hősiességéről és haza­szeretetéről, ő is be akar állani a harcolók sorába. A „Nap“ julius 27-iki számában megjelent interviev ő nagyméltóságának ezt a szándékát kétségtelenné teszi. Főgondnok urunk, akinek — saját szavai szerint — szinte fizikai fájdalmakat okozott, hogy mig az ország hős fiai a harctéren küzdenek, addig itthon fehér ágy­ban térhet pihenőre, most régi vágyát váltja valóra. Rá ismerünk. Ez ő. Bármily büszkeséggel tölt el az a tudat, hogy ő nagyméltósága ez elhatározásával mintegy eszményt állít a -hazaszeretetből a következő nemze­dékek elé, a szívünk szorul össze arra a gondolatra, hogy drága élete eztán veszélyben forog. Sokan tekin­­tenek aggodalommal, emésztő gonddal elmenetelére. Sokan szeretnék itthon tartani. Mi azonban tudjuk, hogy itt a meggyőző, a kérő szó céltévesztett, feles­leges. Ő megy a maga utján. S nekünk megvan a magyar nép milliói között az az előjogunk, hogy imád­sággal kisérjük elmenetelét. Mi kérjük Istent, hogy hozza vissza egészségben, erőben, drága életét óvja meg magyar hazánknak anyaszentegyházunknak ! nyomtatványait ^ rendelje a föisL nyomdában. Isten Igéje. ERős várunk nekünk az isten. Nemzetnevelésünk. KT, . „ a a x Emlékfüzet a reformáció 400 éves év- . . ^ Nepies szentiras-magyarázó folyó- fordulójára. Az iskolákban tartandó ün- •" dr. Kovats J. István ref. theos. irat. Január—februári sz. Ara 80 f. nepélyek teljes programmjával. Ára 64 f. professzor. Ára 80 fillér. A Mester lábainál. ^Sod1&Vngg'.foKr^t | Amit mi tanítani fogunk, ifi5,c^ZSadasí Kaphatók: KIS TIVADAR könyv- és papirkereskedésében Pápán, Fő-utca 21.

Next

/
Oldalképek
Tartalom