Dunántúli Protestáns Lap, 1917 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1917-07-15 / 28. szám

28. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 219. oldal. ki akarja adni a hazánk újabbkori történetének forrá­sait. Az öt osztályra tervezett kiadványsorozatból ben­nünket főleg a negyedik osztály érdekel, mely a val­lási életet és a szellemi művelődés tényezőit dolgozza fel. Ennek az osztálynak az élén áll Imre Sándor, a jónevű paedagogus, aki egyházunk tagja, a szakbizott­ság tagjai között ott találjuk Eilend József, Pokoly József, Révész Imre, Révész Kálmán Zoványi Jenő ne­veit. A vállalatra nagy szükség van, mert épen az 1686—1848/49. időszak nagyon tökéletlenül ismert. Hivatalos nyugtázás. A Vöröskereszt-Egylet javára rendezett úgynevezett „Péter-Pál “-napi gyűjtés ered­ményeként e vonatkozó körlevél értelmében hozzám küldöttek: Nagypeszek 65 K; Iszkaszentgyörgy 16 K; Füle 147 K; Inota 3 K; Hetény 4*26 K; Nagyigmánd 25*30 K; Kiskálna 3 K; Nógrádverőcze 5 K; Somogy­­viszló 570 K; Fehérvárcsurgó 8 K; Csicsó 16 90 K; Táp 31 K; Papkeszi 62*38 K; Kálóz 15 K; Körmend 28 K; Pálfa 5 K; Balatonarács 3 K; Adásztevel 4 K; Csákberény 17*74 K; Kaposmérő 10 K; Csögle 4K; Nagykálna 7*30 K; Pilismarót 6*65 K; Negyed 20 K; Simontornya 3 50 K; Dunaalmás 2*01 K; Szap 10 K; Nagykeszi 20 K; Adorjánháza 5*64 K; Szalafő 20 K; Dudar 16 K; Várpalota 5*20 K; Hontvarsány 14 K; Komárom 30 K. Fogadják az adakozó szent gyüleke­zetek és a buzgólkodó lelkész urak az egyesület ne­vében hálás köszönetemet. Komárom, 1917 julius 11. Németh István püspök. A német szabadgondolkozók (monisták, felekezet­­nélküliek, ethikai kultúra hívei stb.) beadványt nyúj­tottak át a birodalmi kancellárnak, a Német birodalm t alkotó szövetséges államok miniszterelnökeinek és az összes birodalmigyülési képviselőknek, melyben az állampolgári lelkiismereti szabadság nevében a követ kezőket követelik: 1. A birodalmi, állami, vagy köz­ségi hivatalok adományozásánál ne döntsenek feleke­zeti indokok. 2. Egy németet se kényszerítsen a bíró­ság oly esküforma letételére, mely lelkiismeretének ellentmond. 3. Egy németet se kényszerítsenek arra, hogy gyermekét oly vallástani órákra küldje, mely vallás meggyőződésével ellenkezik. 4. Statisztikai célo­kat kivéve az állam egy némettől se kérdezze meg felekezeti hovátartozóságát. 5. Mindazok a német szabad vallású, szabadgondolkozó, monista, ethikai és egyéb ilynemű szervezetek, melyek a következő esz­ményeket ápolják: az akarat erkölcsiségre, erős haza­szeretetre stb. nevelése, nyerjenek minden tekintetben teljes egyenjogúságot az eddig elismert vallási közös­ségekkel és a birodalmi és országos törvények azon intézkedései, melyek őket más személyi közösségekkel szemben korlátozzák, töröltessenek el. Üzenet a harctérről. Május 18-iki keltezéssel ér­dekes levelezőlapot hozott a posta a balatonfüredi ref. lelkészi hivatalhoz. Nem a szépen stilizált Írások mesterkéltsége, nem is a hálálkodások özöne benne az, ami érdekeltségével meglep, vagy bele markol az ember szivébe s könnyet csal a szemekbe, hanem az egy­szerű ember szivében is csodás hatalommá alakult bizalom Istenben; bizalom, mely nemcsak a jó napok­ban tesz bennünket nyugodttá, hanem erősség gyen­geségünk tudatában is, felemelő hatalom a keresztek hordozása idején, semmitől vissza nem rettenő bátor­ság a borzalmasságok között és még akkor is, még ott is ének szólal az ajkon, imádságtól dobban — ta­lán utolsót — a szív . . . Közel három esztendő véres és áldozatokban gazdag, rettenetes küzdelme után is nagy fényességgel világítja meg az emberfeletti nél­külözések, fáradalmak között harcoló, kálvinista magyar lelkületét ez a pár sorból álló tábori lap s minden kétséget kizárólag láttatja velünk, hogy mi az az erő, mely az Isonsonál 18 rohamot dob vissza 48 óra alatt s oltalom mindenütt ellenség ellen. Ide csatolom a le­velet : „Harctér, 1917 május 18. Bibliai ige: Bízzatok! Én vagyok, ne féljetek! (Máté 14. rész, 27. v.) Ének: 46. zsolt. 1. v. A legközelebbi vasárnapi istenitiszte­leten elprédikálását óhajtja egy harctéren küzdő, balaton­füredi illetőségű honvéd. Roham század.“ A névtelen hős kívánsága megtörtént! A jelzett igék nyomán tolmácsolta Vámos Géza s. lelkész az üzenetet s erősítgette a hozzátartozóikért aggódó, üzenetüket könnyező szemekkel hallgató itthon levők szivét s lett ez az ige élő vízben gazdagon buzogó kútfő, melyből mohón ittak a szomjú lelkek s nyertek általa enyhü­­letet fájdalmaikra, erőt a munkára. Ahol az egyszerű katona ilyen lélekről tesz bizonyságot, ahol talán az ellenség pergő tüzének szakadatlan robajaiba a kaver­­nákból zsoltár ének vegyül bele, ahol bizalmat erősítő, félelmet oszlató irás jön haza a nagypénteki áldozatot hozóktól a gyászba öltözők s könnybe fürödőkhöz, ott nem lehet semmi kétséges, ott a magyar Sión megépül s megáll és vele együtt megépül és megáll ez az ezer esztendős, sokat szenvedett magyar haza is! Isten Igéje. erős várunk nekünk az isten. Nemzetnevelésünk. Népies szentirás-magyarázó folyó- foTdullójára. L^skoTákban^rtandó ün- Irta: dr- KovátsJ. István ref. theol. irat. Január—februári sz. Ara 80 f. nepélyek teljes progratnmjával. Ára 64 f. professzor. Ára 80 fillér. A Mester lábainál. Amit mi tanítani fogunk. tl\c\J!Zliaáasi-. Kaphatók: KIS TIVADAR könyv- és papír kereskedésében Pápán, Fő-utca 21.

Next

/
Oldalképek
Tartalom