Dunántúli Protestáns Lap, 1917 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1917-07-08 / 27. szám
210. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1917. a tömeget lelketlen vezetők saját céljaikra használják? E feljegyzés intőjel korunknak. A sokaságnak ma is rengeteg a baja. A névtelenek, a senkik ma is magánosán vonszolják életüket. Mit csinálunk velük? Menjünk Jézushoz, hogy először gyógyítson meg minket, hogy azután mi is sokakat meggyógyíthassunk. m. gyengébbnek tartom a zsoltárok és katekizmusi énekek átdolgozását és a halotti énekek gyűjteményét. Hogy miért, majd az illető szakaszoknál lesz alkalom elmondani. Talán fején találom a szöget, ha azt állítom, hogy a zsoltárok átdolgozói nem igen tudtak szabadulni a régi szövegtől s az idegen versmértékhez nem mindig találták meg a kellő, helyes kifejezést. Innen van, hogy egyik-másik szöveg csak száraz szó meg szó, mely rímel egymással, de egyéb értéke nincs is. De térjüqk át a részletezésre: A próbaénekeskönyv második kiadása. Előző cikkemben (14—15. szám) különösen két dolgot hangsúlyoztam, mely énekeskönyvünknek conditio sine qua non-ja. Mert egy pillanatra sem szabad feledni, hogy gyülekezeti énekeskönyvről van szó, azaz olyanról, mely a gyülekezet lelki szükségletének kielégítésére lesz hivatva. Az egyik követelmény, hogy zsoltárjellege megmaradjon. A másik vonatkozik a gyülekezeti használhatóságra. Holt kincsre e helyen nincs szükség. Minden olyan törekvés, mely ezt szem elől téveszti, vétség a közérdek ellen. Minden olyan szöveg vagy dallam számára, mely csak müértékkel bir, van más hely, ahol fennmaradása biztosíttatik és értékelése is megfelelőbb, mint ezen a helyen, ahol csak a súlyt és árdrágítást képviseli. A gyülekezeti énekeskönyv nem lehet sem régiségtár, sem műemlékek raktára. Az alább következendőkben éppen a gyakorlati használhatóság szempontjából veszem bírálat alá a próbaénekeskönyvet, lehetőleg minden egyes darabra különkülön téve meg észrevételemet. Mielőtt azonban erre rátérnék, általánosságban legsikerületlenebbnek és leg-Az I. zs. tartalma igen szép, daliama azonban nem kedvelt. Az első próbaénekeskönyvben a jelenlegi CXIX. zs. dallamára írva szerepelt, de úgylátszik az énekügyi bizottság azt sem találta alkalmasnak, azért visszaállította az eredeti dallamra. Könnyű szerkezetű, egyszerű dallamra írandó át. A II., HL, IV. zs. s mindazok, melyek a régi zsoltárban nem csillagosak s a zsidós tartalom elhagyása megengedi, könnyű s használatos dallamra Írandók át, valamint a komplikált szerkezetűek is. Az ilyeneket a következendőkben elhagyandóknak jelzem. Az V., VI. zs. maradhat. VII. zs. a CXLVII. zs. dallamára van átírva, amelyet szintén elhagyandónak minősítek. Az I. próbaénekesben a Perelj Uram dallamára szerepelt. Sem szöveg, sem dallam nem megfelelő. Egyszerűsítésre vár. VIII—IX. zs. marad. Általában a 4 sornál hosszabb verselés mellőzése igen kívánatos. X—XV-ig elhagyandó. XVI. marad. XVII. egyszerűbb szövegre és dallamra Írandó át. XVIII. elhagyandó. XIX marad. XX—XXII. elhagyandó. XXIII — XXVI. marad. XXVII. elhagyandó. Méltó társa ennek az LI. zs., mint amelyekkel szokták híveink a kántortanítójelölteket választáskor bosszantani, hogy vájjon el tudják-e énekelni? XXVIII. marad. XXIX. elhagyandó. TÁRCA. Keresztúri Bálint doktori vizsgája (1660). Keresztúri Sylvanus Bálint erdélyi magyar diák 1659 szeptember 30-ikán iratkozott be Groningenbe, hová Utrechtből ment folytatni tanulmányait. A következő év 1660 január 12-én Andreae Tóbiás rektorsága idejében, azzal a kéréssel fordul az egyetemi senatushoz, hogy theol. doktori vizsgát tehessen és kéri egyben a vizsga napjának megállapítását.1 A Senatus jóváhagyta ezt a kérelmet s megállapította január 30-ikát, mert a folyamodó eleget tett azoknak a feltételeknek, miket a Leges de promotionibus in genere1 2 írtak elő. Vagyis feddhetetlen előéletű és az akadémia albumába beiratkozott volt(l). Egyetemi disputát is . ........... r. f .1 ■— állt már (Utrechtben) úgyszintén Groningenben is1 (2). Nem kevésbbé 25-ik évét is betöltötte (3), aminthogy már beiratkozása alkalmával is közel járt hozzá, Bár a negyedik pont azt is megszabta, hogy az ügy előbb felterjesztendő az egyetemi gondnokokhoz, ezeknek beleegyezése úgy is bizonyos volt rendesen, azért most is azok megkérdezése nélkül határoztak. Feltevésükben nem is csalódtak. Ugyanazon hó 30-án reggel 8 órakor az akadémiai tanácsteremben (Curia Academiae) ott találjuk Eeck János városi tanácstagot és Tamminga Onno-t, az Ommelanden képviselőjét, mint egyetemi gondnokokat. Az előbbi a város, az utóbbi a tartomány képviseletében jelent meg ezzel jelképezvén az akadémia kettős fenntartói hatalmát. A professzorok szintén megjelentek — a Leges 7-ik pontja legalább is hármat ír elő — Schoock Márton kivéte-1 L. Acta Senatus Academiae Groninganae. Tom. III. (Kézirat.) 2 L. dr. W. I. A. Jouckbloet. Gedenkboek der Hoogeschool te Groningen. (Gron. 1864.) p. 317. 1 V. ö. Szabó K. Régi Magyar Könyvtár, Ili. 2020. sz, és 4269. sz. Ez esetben tehát az utóbbi 1659. groningeni nyomtatvány, mennyiben a törvény 2. pontja határozottan hangsúlyozza, hogy legalább egy disputát Groningenben is kellett állni.
