Dunántúli Protestáns Lap, 1917 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1917-06-24 / 25. szám
Huszonnyolcadik évfolyam. 25. szám. Pápa, 1917 junius 24. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP AZ EGYHÁZ ÉS ISKOLA KÖRÉBŐL. A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE Megjelenik minden vasárnap. Kéziratok a szerkesztőséghez: Kis József o felelős szerkesztő címére küldendők, o Belső munkatársak: Borsos István Czeglédy Sándor Pongrácz József. Előfizetési díjak (egy évre 12 K, félévre 6 K), hirdetések, reklamációk Faragó János főmunkatárs címére küldendők. Milyen mély az emberi szív?! Szeresd az Urat, a te III Móz 19i8 Istenedet teljes szivedből, Máté 2237 teljes kledből és teljes elmédből. Tizenegyedik parancsolatnak elég súlyos volna arra, hogy alatta meggörnyedve járjunk, mint a lépéseit számláló héber, célnak elég távoli, hogy a világból kimenekülve mysticismusba merüljön az ember. Erkölcsi paranccsá, hogy ezáltal erkölcsi cselekményt követeljünk belőle, a szeretet természeténél fogva nem tehetjük. Senki magára a szeretetet nem erőszakolhatja. Tetetheti, mutathatja, utánozhatja, jócselekedeteket vagy illemtant csinálhat belőle, de a szív sohsem lesz forrása a szeretetnek az erkölcsi kötelezettség utján, lehet jó színész, de a hős maga sohase. Jézus mégis ezt a saját akaratunkkal elérhetetlen lelkületet állítja követelménnyé, mely ahol aztán megvan, úgy elhatalmasodik, hogy eltölti egész valóját az embernek, cselekedeteinek rugója, gondolatainak szülője, életének meghatározója lesz, mellyel szemben tehetetlen, önmagáról elfeledkezve az egyetlen uralkodó érzés hatása alatt cselekszik. Jézus az Isten számára követeli ezt a szeretetet. De Jézus ismeri az emberi lélek képességeit és természetét, azért a szeretetet nem parancsolni, hanem felébreszteni akarja. Tehát az egyetlen psychologiai lehetőséget választja a szeretet teremtésére, a felébresztést. Az ember nem merte használni ezt a kifejezést: szeresd az Istent. Ha kimondotta is, nem tudta úgy értelmezni, mint Jézus. Isten, aki követel, aki büntet, hódolatot és porbaomlást követel, nem szeretet. Isten, aki emberek sorsát kiméri s azt keresztül viszi ha szivek vérzenek, ha átkok fakadnak, ha keresztfák növekednek is nyomán, ez az istenfogalom nem engedi meg, hogy az emberi szív ezzel a gyöngéd érzésével közeledjék a trónonülőhöz. Az emberi szívből nem ébredhetett ez az érzés, mert az istenfogalomból hiányzott ami ezt az érzést ébresztheti. Amit dogmatikus félelemből nem mertek kimondani, Jézus kimondotta, mert nála nem az üdvösség elnyeréséért való aggodalom volt a vallásosság, de az Atya akaratának cselekvése az üdvösség. Jézus felébr eszti a szeretetet, mert mikor ezt mondja: „Szeresd az Istent teljes szivedből, teljes lelkedből és teljes elmédből“, azt az Istent jelenti ki, aki maga is szeret teljes szivéből, teljes leikéből — mert ő Atya, a mi Atyánk. Mikor így látja meg az ember Istent, mint a teljes szívből szerető Atyát, akkor érinti lelkünket a szégyen, mely már vallásos érzés, hogy mi csak magunkat tudjuk szeretni s Istent is csak magunkért, holott e világban egy magasabb törvény uralkodik. Itt nyer a szeretet fogalma mély értelmet, mely nem hangulat, nem futó érzelem, nem is jócselekedet, hanem az én megtagadása, hogy az énné\ jobb érvényesüljön bennem és általam e világon, a jó akarat, a teljes szívből szerető Isten akarata. De az én megtagadása nem pillanat műve. Nemet mondhatok az énnek, de meg nem ölhetem. Valóságban nem is önmegtagadási kísérleteim, hanem a teljes szívből szerető Isten látása ébreszti a szeretetet. Ettől a látástól kezd növekedni a szeretet. Titokban, észrevétlen. A tavaszi virágnyilás már nemcsak természeti törvény, mint az előző évben volt, a viszzatért fecske, nem normális jelenség, egy ember nemcsak kollega többé, egy idegen nem idegen, az ellenség fia nem ellenség, más jelentőséget nyer a velem egy drága anyanyelvet beszélők, a letűnt nemzetek története, a jövendő nemzedékek tőlünk átvett szokásai. Isten nő az emberi szív szemei előtt, kinő a tankönyvekből, ki a templomból, ki a bibliából s a magam törpe énjével kisebbedem s valami sóvárgó fájdalom fog el szivem kicsinysége miatt, mint egy énekköltő is mondja: „Az fáj nekem, az búsít engem, hogy úgy szeretni, mint szeretnélek, nem tudlak, Uram, minél jobban hévül a bensőm érted, annál inkább felismeri szívem,
