Dunántúli Protestáns Lap, 1917 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1917-05-06 / 18. szám

18. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 143. oldal. kigyó. Jobbról alatta Kálvin, balról Luther alakja. A kép alatt ez az ige: Ein Herr, ein Glaube und eine Taufe, ein Gott und Vater aller (Ef 45). Megható a tendentia. Amit nagyban nem tudnak megcsinálni még a reformáció 400 éves jubileumára sem, ezt az Uniót megcsinálta a keresztfa hatalmával a szobi pap. Gyü­lekezete a [nagygeresdi egyezség felmondása után is egyesült protestáns egyház maradt. Az egyesült felek között a legpéldásabb rend és egyetértés van. Hát a Jézus vérében nem volna mindenhol ilyen erő?! A ikatholikus hivek lelkészével komasági viszonyban élt. A jó barátság enyhítette az antagonizmust. Ez ma­gyarázza meg, hogy mindketten hittek a szélsőségig eltávolodott vallások egymáshoz közeledésében. Vagy talán e jó hitnek kulcsa is a keresztfa volt?! A pro­testáns templomban orgonaavatás volt. A felavató szer­tartást az esperes végezte. A Mózes-székben ott ült a plébános is. Az esperes éppen azt fejtegette a szépen festett templomban, mely egészen elüt a dísztelen, riasztó belsejű, ó-typusú kálvinista templomoktól, hogy Kálvin az ördög dudájának tartotta az orgonát, azért eltávolította, de századok múlva változott a kor mű­vészi Ízlése s a mai kor gyermeke már fennakadás nélkül állítja be ismét templomába a közös éneklése szépítő hangszerét, — a plébános odasúgja papkomá­jának : Majd lassanként visszahozzátok ám ti az oltárt is, meg a képeket is, amiket szintén kidobtatok! Tudott németül, értett latinul, görögül, még zsidó nyelvű üdvözlő beszédet is tartott. Némelyek szerint egyházhatóságunk valamelyik fórumának vaskalaposa jelentéstételre hívta fel és ő a tűrhetetlenné vált zak­lató felhívásra a választ zsidó betűkkel írta meg. Töb­bet nem zaklatták ezután! Megőriztem egy elvi természetű, sokszor hangozta­tott mondását is: Dogmánk fölséges! Közigazgatásunk gyalázatos! Talán ezért támadta fiatalabb éveiben az egyházmegye tiszti fizetésrendszerét s vállalta ingyen a pénztárosi tisztet. Az volt a nézete, hogy a hivatali teendőket mindenki fizetés nélkül, sorban végezze. „Ha gyönyörűség ez a tisztség — úgymond — gyönyör­ködjék benne más is! Ha teher, akkor hordozza más is!“ Gondnokai sohasem vették fel az egyház pénz­tárából fizetésüket. Ingyen szolgálták egyházukat. Ö maga a polgári községnek is volt egy évig magán gaz­dája. Fizetés nélkül! Egyszer autonómiánkról elmélkedett. Igen elmélyedt ebbe a kérdésbe. Nagyon komoly arcot öltött a biblia­életű remete. Nekem a szeme világítása volt szokatlan. Úgy rémlett, hogy Diogenes-Iámpával keresi azt az autonómiát! * Virágvasárnap volt a temetése. A pálmák, zöld ágak, hozsánnák ünnepén. A Jérikhói Utas elment az ő Samaritánusának utján a temetőkertbe. Lelke megtért a mennyei rózsák váro­sába. Itt is, ott is nyíljanak felette Jérikhó pálmái I Kovács József. VEGYES. Gyászhir. Mély meghatottsággal és nagy részvéttel vettük a gyászjelentést Czike Pál kömlődi lelkész ha­láláról. Benne egy év alatt immár a második fiát veszí­tette el a mindnyájunk által tisztelettel és szeretettel körül vett öreg édes atya: Czike Lajos. E kibeszélhe­­tetlen veszteséget és a velük együtt járó fájdalmat még súlyosbította egy derék, kitűnő tanuló unokájának szin­tén ez alatt az egy év alatt történt elhunyta. A jó Isten adjon erőt neki is, az özvegynek is e nagy csapás el­viselésére. Gróf Tisza István főgondnok az egyházkerületi közgyűlés napján az egész délutánt azzal töltötte, hogy végigjárta az egyházkerület intézményeit. Németh Ist­ván püspök, Szász Károly, Beöthy Zsolt, Huszár Ala­dár, dr. Antal Géza, dr. Horváth József, Kis József és Faragó János kíséretében sorra nézte a leánynevelőt, a főiskolát, az ókollégiumot. Figyelme mindenre ki­terjedt, a hálószobáktól a pincékig mindent figyelme­sen megszemlélt. A főiskolában levő hadikórház bete­gei közül többet megszóllított és érdeklődött sorsuk iránt. Pápáról a kedd hajnali vonattal utazott el. Patay Károly ünneplése. Mint lapunk is jelezte, április 22-én adta át Bars vármegye főispánja Patay Károly esperesnek a Ferenc József-rend lovagkereszt­jét. Az ünnepély az alsószecsei ref. templomban folyt le, nagyszámú és előkelő közönség jelenlétében. Nyilatkozat. A kocsi lelkészválasztással kapcsolat­ban a Dunántúli Protestáns Lap, tehát egyházkerüle­tünk „hivatalos“ lapja f. évi március hó 25-iki számá­ban egy közlemény jelent meg, mely röviden felemlítve azt a tényt, hogy „a kocsi lelkészválasztást a tatai egyházmegye bírósága március hó 20-án tartott ülésé­ben egyhangúlag megsemmisítette és a megválasztott lelkészt az új választásból kizárta“, ehhez a következő megjegyzéseket fűzi: „valóságos tengeri kigyó lesz menyország kapuja. Konfirmációi emléklap. Buzgóság szárnyai. Imádságok konfirmált és felserdült Református va,lásu konfirmándus Imádságok református keresztyé­ifjak és leányok szamara. Irta: ,. . , , _ nek szamara. Irta Fordos Lajos Szolnoky Gerzson ref. lelkész. íluk , leany°k szamara. református lelkész. 18-ik kiadás. Ára 1 K 20 fillér. Ara 10 fillér. Ära 1 korona. Kaphatók: KIS TIVADAR könyv- és papirkereskedésében Pápán, Fő-utca 21.

Next

/
Oldalképek
Tartalom