Dunántúli Protestáns Lap, 1917 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1917-04-15 / 15. szám

1 16. oldal.

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

1917

A dallamokat tekintve elég változatosságot találunk. A szebbek és kedveltebbek kiváló figyelemben részesültek, de viszont a kevésbbé használtak itt újra kisértenek és hódítani akarnak. Előre megmondhatjuk, hogy eredmény nélkül, azért minden aggodalom nélkül elhagyhatók.

A felálló énekek közül a XXXV. zs. dallamára íratott az 1. sz. A 20-ikra: 2, 3, 22, 25, 26, 28 = 6; 62:4; LXXX1V : 5; CXXXV111: 6; LXXV : 9; XLIl: 10; XXV: 11; 209:13; CXLI: 14; LXXXL15; 316:16, 32; LX: 18; 235:21 ; 12:23; CXXXV:24; 165:27; CV : 33 ; LXVI: 34; XXXVI: 35. Saját dallama van

11-nek.

A dicséretek közül saját daliama van 37-nek, a többi más dallamra vari alkalmazva és pedig a 242. d.: 38, 64; LXV : 39, 40, 66, 166, 225, 247, 267, 270 = 8; XXXII: 41, 128, 147, 148,204; 80:42, 211; LXXXIX = 43, 83, 84, 277; XLII : 44, 66, 68, 81, 86, 92, 113, 114, 176, 184, 203, 216,230,231,268,269; CII : 45, 149, 251, 276; 295:48, 293; XXXV: 51, 56, 159, 274; XC1:52, 117; LXVI: 53, 57, 76, 171, 177, 178, 236, 238, 243; CXXXV: 54, 219; CV: 55, 222, 248; LXXXIV : 58, 63, 101, 133, 151, 168, 215, 239, 275; CXXXVIII: 59, 77, 91, 240; 111:60; XXXIII: 61, 73, 160, 229, 232, 241 ; Vili: 65, 123, 172; 62:67, 116; 316:69, 202; LXXIX:70; L: 71, 131, 156, 188; XXXIX: 72, 126; 79:74, 233; LXXV: 75, 120, 137, 191; 205:78, 104, 115, 146, 157; CL: 95; 30:93, 261 ; XC : 95; 99 : 100, 228, 246; 235 : 102, 200, 224; CXIX: 103, 119, 139, 140, 141, 142, 143, 144, 150, 226; XXVII: 105; 193 : 107; 164: 108; 47: 109; XXX: 110, 183, 249; 89:111; XXIII: 112, 118, 130, 162, 174, 185, 208; XVI: 121, 155; XIX: 122; CXVI: 124; Cili: 125, 132; XXXIV: 127, 134; XXXVIII: 129, 194, 255,262; XXXVI: 135, 153, 245; XXIV: 136, 189,

214; CXVI : 138; XXV: 145, 167, 169; CIV : 152; 88: 154; 181:163, 180; V: 170; LXXXI:173; 94:175, 221 ; CXVI: 182; CXXXIV: 186, 190; 179:187; 195: 196; 192: 197, 207, 263, 264; 96 : 206, 213, 244 ; 82 : 217; 158: 218; 97: 220; 234: 223; 7: 227; CXXXVII: 237, 271 ; 199 : 252, 265, 172 ; LXXVII: 253, 254, 256, 259, 266 ; 257 : 258 ; 49 : 278.

A harmadik rész a halotti énekek gyűjteménye, mintegy 62 ének. Saját dallama van 24-nek, ^u,többi ide gén dallamra készült s így oszlanak meg: XC. zs.: 279; XXX: 280; XLII: 281, 284, 325, 337, 343; 29: 282; 30:283; LXXXIV: 285; 235:286, 321; CII: 287; 302:288, 312; 305:289, 291, 300; 193:298; XCf: 303 ; 8:309, 332; 310:311; VIII: 318; XXXVIII: 319, 329; XXVIÍI:320, 323; CXXXVII: 322; XXIII: 324, 326, 339; 315:327; 295:328; CXLVI:338; 315:342; 333:344; 336:345.

A XXVII, XXXVI, LI, CIV, CXLVIII. és ezekhez hasonló komplikált szerkezetű, mélységben és magasságban járó dallamok, pármilyen zenei kincsek legyenek, mellőzendők, mert a gyülekezeti éneklés által orkánszerüségük tönkreteszi nemcsak ezt a dallamot, hanem általában egész éneklési rendszerünket megbélyegzi. Az efféle dallamok az énekkaroknak engedendők át.

Összefoglalva véleményemet, ebben az alakban nem ajánlom elfogadásra ez énekeskönyvet. Ne hivatkozzunk népünk konzervativizmusára, mert ha már ekkora újítást elbir, nagyobbal is megtud barátkozni, de az az újítás olyan legyen, mely szövegben, dallamban gazdag kárpótlást nyújt.

Az új dallamok sokfélesége se riasszon vissza, hiszen a magyar nép dalos nép, vérében van, egy hallásra elsajátítja, ha szivéhez szól. Gy.

(Vége.)

záltnak vett személyes tulajdonok ? Veszítenek-e az önértékek önértékükből akkor, ha életük megszemélyesítve s bennünk, személyiségekben személyes erő által munkálva jelenik meg? Nem jogos-e az embernek az az eljárása, mellyel az intuitioval belsejében megragadott és Istennek nevezett személyes erőt az önértékek szentséges summitásával véli telítettnek? Tőle elválaszthatatlan tapasztalatai, mindennél becsesebb élményei jogosítják fel erre az eljárásra.2 S ha a vallásos subjectum még tovább megy s mikor az élet alapjában merev ellentétet tapasztal, a lét és érték ellentétét s mikor öntudatának mélyén erőt fedez fel, mely ez ellentét megszüntetését munkálja: nem természetes-e, hogy az egész világot így két részre osztva fogja tekinteni s belső élményeit a világba kivetítve ott is ez erő felséges hatalmát fogja csodálni ? Világképében helyet ad az ő öntudatában működő Istennek: az immanens Isten transcendensé lesz.

Kétségtelen, hogy a hitnek e csak vázlatosan feltüntetett kiáradó szerepe, különösen mikor formulákba

öltözködik, erősen denaturálja azt a primordialis és élő tényt, melyet a vallás gyökere gyanánt ismertünk meg s másrészről meg szigorú kritikára ad alkalmat: de ez a kifelé terjeszkedés a vallásnak lényegéhez tartozik s csak azt nem szabad szem elől téveszteni, hogy elsősorban akarati és emotionalis dispositiok mélyéről buzog elő. így születnek meg a vallás problémái. S a vallásphilosophia, ha magából a vallás alapjából indul ki, komoly, tárgyilagos kritikával szabályozhatja a vallás functioit. Ha azonban nem arra a tényre épül fel, ami a vallás mélyén az immanens Isten megtapasztalását és az örökéletről való megbizonyosodást tartalmazza, akkor csak rombolhat, de a vallást megérteni nem fogja. Mik tehát a vallás problémái? 1. Van-e a vallásos élménynek s az azt kifejező ismeretnek érvénye? 2. Hogy lesz abból a megtapasztalt immanensből az egész világot uraló transcedens ? Ez a két kérdés egyrészről a vallás ismeretelméletének, másrészről pedig a vallás és a metaphysica egymáshoz való viszonyának és a vallás világ-