Dunántúli Protestáns Lap, 1916 (27. évfolyam, 1-53. szám)
1916-03-05 / 10. szám
Huszonhetedik évfolyam. 10. szám. Pápa, 1916 március 5. DDNÁNTŰLI PROTESTÁNS LAP AZ EGYHÁZ ÉS ISKOLA KÖKÉBŐL. A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE Megjelenik minden vasárnap. Kéziratok a szerkesztőséghez: Kis József <=> felelős szerkesztő címére küldendők, a Belső munkatársak: Borsos István Czeglédy Sándor Pongrácz József. Az előfizetési díjak (egy évre 9 K, félévre 450 K), hirdetések, reklamációk: Faragó János főmunkatárs címére küldendők. Szomjúság. Ézsaiás 55:1. Lelkünk Isten világosságából és szeretetéből levált sugár, melynek égető vágya, hogy visszatérjen eredeti, tiszta forrásához. A delejtű valami csodálatos vonzás folytán a pólus felé mutat. Mesterséges erők kellenek ahhoz, hogy ebből az állapotából kilendüljön. Lelkünk Isten után szomjuhozik, egyesülni akar vele. Mózes az emberiség legmélyebb, legőszintébb vágyakozását fejezte ki akkor, mikor azért imádkozott, hogy Isten manifesztálja neki az ő dicsőségét. Mesterséges eszközök kellenek ahhoz, hogy ez a vágy lelkűnkből kialudjék, elcsendesüljön, elnyomassék. E mesterséges eszközök a félreismert önzés erőszakos törekvései s az anyagi világhoz való természetellenes, makacs kapcsolódás. Aki szomjuhozik az örökkévaló dolgok után; aki, mint Filep, azzal a kérdéssel fordul Jézushoz: mutasd meg nekem az Atyát; akit, mint Amenophis egyiptomi királyt az a vágy gyötör, hogy az isteneket szemlélhesse; aki, mint a virág, érzi, hogy világosságra van szüksége és a felé fordúl; aki nem a földi dolgokra éhes és szomjas, hanem a magasból alászálló égi mannára: az már jó úton van, annak csak egyetlen hívásra kell még felelnie : „jertek a vizekre !“ De aki nem szomjuhozik, vagy másra szomjuhozik? Ilyenek többen vannak. Ezek között kell keresni magunkat. Azok között, kik a testekből álló világ egyhangú ürességébe zárkóztak el. Azok között, akik parlagon hagyva lelki életüket, testüket nevelik, hizlalják s a szomjúság alatt valami egészen más szomjúságot értenek. Azok között, akik elfeledve életük igazi lényegét, lényeges értékét, nem a saját lelkűknek, de a külső körülményeknek értéknövelésére fordítják figyelmüket. Azok között . . . Tekintsünk önmagunkba, tekintsünk magunk körül s meglátjuk, hogy még kik között. Szól-e hozzánk az Úr, mikor azt mondja: „Ó mindnyájan, kik szomjuhoztok, jertek e vizekre?“ Gondolkodjunk csak ez elhívás fölött s ha eddig nem értettük meg, hogy épen nekünk szól, ha eddig mindig másra vonatkoztattuk azt, akkor szomjuhozzunk, hogy érdemesek legyünk az Atya szeretetére. Szeretettel hívja az Úr az ő gyermekeit magához. Felteszi, mint a jó atya, hogy azok szeretik őt, szomjúhoznak, vágyakoznak utána, ajándékai után, szeretete után. Csalatkozik-e bennünk ez a szerető Atya? Az örök élet táplálékát kínálja nekünk. Erősítő, éltető italokat, melyektől diadalmas harcra leszünk képesek a földi dolgok szomjúsága ellen. Nincs-e szükséged az ő erőire? Fel tudsz-e kiáltani, tudsz-e imádkozni e szavakkal: „szomjuhozom, ég a lelkiismeretem, el hagytalak téged, oda hajtom füleimet a Te hívásodhoz és hozzád, óh Uram, hogy megtisztíts, megmoss, erősíts engem ?“ Nem szomjuhozol, vagy nem vagy méltó a vizekre ? Óh jertek ti is, „kiknek nincs pénzetek, jertek, vegyetek és egyetek, jertek vegyetek pénz nélkül és ingyen, bort és tejet “ Ingyen adja az Úr a legértékesebbet e világon. Ingyen; én nem adok érte semmit. És mégsem kell. Óh üzleti világ nem érted meg? Ingyen ad az Úr mindent. Ha életedet adod oda neki, az is önzés, mert az Úr szolgáinak öröksége nagy. Határozz tehát! Kell-e neked ez az örökség? Semmit se adsz érte, csak szomjuhozz utána. Newton úgy fedezte fel a nehézkedés törvényét, hogy mindig reá gondolt. Gondolj te is mindig az Atyára s megtalálod őt. Szállj magadba s elmélkedj életed rendeltetése felett. Ha szomjuhozol, hallgass az Atya hivó szavára. Ő hiv téged s ingyen adja néked, amire szükséged van: megtisztít, felemel, látást ad, békességet támaszt leikedben. „És ő megsebesíttetett bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért, békességünknek büntetése rajta van és az ő sebeivel gyógyulánk meg“. (Ézs. 53 : 5.) V. V. A becsületről. A Budapesti Hírlap március 2. számában igen megszívlelendő vezércikket írt Alfa (dr. Alexander Bernát) „Fölkészülés“ címen. Azt köti az olvasói lelkére, legyenek rajta, hogy „A béke ne találja lelkünket felkészületlenül, mint annak idején a háború“. Három dologra hívja fel különösen a figyelmet. „Az első politikai pártéletünk rettenetes elfajulásának megakasztása. A második : juttassuk a becsületet az öt megillető szerepéhez a közéletben. A harmadik : a magyar kultúra érdekeinek minden fölé helyezése“. Egyik ép oly fontos és nagy horderejű, mint a másik. Minket e helyen mégis közelebb
