Dunántúli Protestáns Lap, 1916 (27. évfolyam, 1-53. szám)
1916-02-06 / 6. szám
6. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 45. oldal. Velünk szemben felhozzák a modern állam vallásnélküliségét; erre azt válaszoljuk: mindez vértelen abstrakció, szólam és gondolathiány. Fogadjuk el nyugodtan azt az állapotot, amelyben vagyunk. Akkor aztán az állam és egyház elé egységes kapcsolatukban a pozitív feladatoknak egész tömege fog hárulni. Természetesen az állam, éppen a maga organizációja következtében, mint az élet egyetemének és a nép egyetemének organizációja, mint forrása és biztosítéka minden rendnek és minden jognak, felsőbb rendű társulási forma, mint az egyház. Az állam „vallásnélküli“ és „felekezetnélküli“, amennyiben mintegy hajlékul szolgál az összes felekezetek és egyházak számára. Azonfelül egészen más a teendője, mint hogy az egyes egyházak belügyeivel, azoknak egymás közt fennálló különbségeivel foglalkozhatnék. Az egyház az államban olyan szerepet játszik, mint egy külön organizáció, amely a maga külön céljainak megvalósítására relativ önállósággal van felruházva. Különösen célja a vallás ápolása, a vallásos közösségnek a nép körében való kialakítása, a népéletben rejlő vallási erők megőrzése és kifejtése. Amennyi önállóságra e végből az egyháznak szüksége van, azt kell, hogy az állam meghagyja számára ; ezentúl az egyház semminő existenciára nem vágyódik, sőt ellenkezőleg, mit sem kíván jobban, mint hogy a maga charismájával a nép életében mintegy feloldódjék. Az organizációknak azonban már ez a relativ önállósága is magában hordozza a súrlódások és konfliktusok lehetőségét. Ha az egyik rész nagy hibát követett el, a másik az általa képviselt ügy nevében felveszi ellene a harcot. Ám ez semmit sem bizonyít az alapstruktúra helyessége ellen. Sőt mintegy kötelességgé teszi, hogy az állam és az egyház az egész javára türelemmel viseltessék egymás iránt és kerüljön minden haszontalan súrlódást. Ez egyfelől azt jelenti, hogy az állam ellen nem szabad zúgolódnunk, ha a fennhatóságát érezzük. E fennhatóság a jog szempontjából szabályozni fogja az egyházi élet formáját, de nem avatkozik annak tartalmába és a lelkiismeret ügyeibe. Teljes szivünkből idegenkedni fogunk minden bürokratizmustól, mint egyház, amelynek rendeltetése az, hogy a bensőt ápolja. Ámde ma már végre meg kell értenünk, mi az organizáció, hogy mily kevéssé állhat az fenn külső rend és szabályozás nélkül, de főképpen meg kell értenünk, hogy mit jelent a jól alkalmazott fegyelem. Akár mint egyház, akár mint papok és tanítók — a professzorokat is bele értve — akár mint szülők, vagy közrendű emberek, akár mint mystikusok, vagy szabad vallásosságot követelők, bízvást nagyobb fegyelmet vehetünk magunkra az eddiginél. A mi szeszélyeinkkel, ötleteinkkel, kívánságainkkal és vélekedéseinkkel szemben több fegyelemre van szükség. Több tekintettel kell lennünk a hagyományos rendre, az erkölcsre és történelemre . . . Viszont az államnak is kíméletben kell részesítenie az egyházat, nem szabad a maga fennhatóságát az egyházzal szemben olyan tapintatlanúl érvényesítenie, hogy ezáltal az egyház elnyomassák, sőt életében fenyegettessék. Ha most már az egyház ebben a viszonyban áll az állammal szemben és azt nyújtja az államnak, mit nyújtania kell, s amit nyújtani akar is, akkor a vallási életnek a háboú utáni korszakát ez a jelszó fogja jellemezni: ethizálni, magasabb erkölcsi színvonalra kell emelni az egyházat. Hiszen ezen kivül az államnak alapjában semmi érdeke nem fűződik a valláshoz. Protestáns, kath., zsidó, mohamedán előtte egyaránt értékes, ha vallásuk az állam számára erkölcsiséget hoz létre és biztosít. A vallásos képzetek tartalmával az esetben az állam keveset törődik. Ha azt kívánja, hogy a vallás a nép számára fenntertassék, akkor ezt az egyház által létre hozott erőkért és erényekért kell tennie. S az állam a hívek vallásosságát a háború után ebből a szempontból kettős buzgalommal fogja kívánni. A háború után az állam előtt roppant nagy, szinte beláthatatlan feladatok fognak allani. Ezeknek végrehajtására hű, szorgalmas, a közért lelkesülő, vállalkozó szellemű, szívós népre lesz szükség. Az állam ebből a szempontból kívánja az egyház segítségét. Az állam az oly egyháznak amelyben visszavonás és pártharc dúl, nem veheti hasznát. Hiszen az egyháznak kell megfékeznie az önzés és kapzsiság kártékony erőit; ám hogyan tehetné ezt, ha ő maga is az önző érzület lakó helye? Az egyháznak a politikai pártokat magukbatérésre kell felszóllítania ; ám hogyan tehetné ezt, ha maga sokkal fanatikusabb pártéletet él, mint a világi politika? Mindnyájan szégyenkező érzésekkel gondolunk vissza arra, hogy e tekintetben mi minden volt lehetséges a háború előtt: az egyházi sajtóban, az egyházi választásoknál, az egyházi kormányzatban. A treuga Dei, amit a háború hozott nekünk, megmutatta, hogy más viszonyok is lehetségesek. Kell, hogy ez a jótétemény a háború után is megmaradjon számukra, az állam számára, azaz a nép számára“. A konfirmációi oktatás kezdetének közeledése alkalmából a nagytiszteletü lelkész urak szives figyelmébe ajánlom a következő műveket: Kis József: Konfirmáció Káté. V.-ik bővített kiadás. Ára 40 fill. Tóth Ferenc: Agenda. Ára 20 fill. Szives megrendeléseket kérve, vagyok kiváló tisztelettel: Kis Tivadar könyv,- zenemű- és papirkereskedő Pápán, Fö-utca21. szám. Saját ház. Konfirmációi emléklapok kehely-jelvénnyel darabja 6 fill. Konfirmációi ajándékoknak alkalmas zsoltárok, imakönyvek, szentirások, vallásos iratok, „Koszorú“ füzetek, bibliai fali mondatok nagy választékban. Megrendeléseket a beérkezés napján azonnal pontosan és lelkismeretesen elintéz Kis Tivadar könyv-, papír-, zenemű- és írószer kereskedése Pápán, Fő-utca 21. szám.
