Dunántúli Protestáns Lap, 1916 (27. évfolyam, 1-53. szám)
1916-12-24 / 52. szám
DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1916. 418. oldal. pártoskodás szellemét és az ezzel többé-kevésbbé kapcsolatos részrehajlást. Már pedig ide semmi körülmények közt sem szabad ilyesminek beférkőznie! A megalakulásnál és a szervezésnél az orsz. lelkész i nyugdíjintézet megalkotása és szervezete szolgálhat mintául. A legközelebb összeülő zsinat megállapodhatik az alapelveket illetőleg és megbízza a konventet, hogy a szükséges mathematikai mérleget készíttesse el és annak eredménye alapján szervezze az egyházi hivatalnokok betegsegélyző-intézetét s az bizonyos határidőn belül kezdje meg működését. A központi szerv mellett — a lelkészi nyugdíjintézethez hasonlóan — egyházmegyei és egyházkerületi bizottságok is működnének. Mind a befizetések, mind a segélyezések ezek közvetítése és ellenőrzése mellett történnének. A központ ezenkívül — természetesen — orvosszakértőkkel is összeköttetésben állana. VI. Milyen irányban bővítheti a jövőben működési körét? A sok közül ez alkalommal csupán kettőt emelünk ki. a) Az életbiztosítást is bevonhatja működési körébe, b) Kiágazhatik belőle egyháztagjaink országos betegsegélyző-intézete is. Ennél még messzebbmenő tervet vetett föl Vas Mihály esperes a „Lelkészegyesület“ legutóbbi számaiban. 0 betegsegélyző-intézetünket még szélesebb alapokra kívánná helyezni: bevenne abba felekezeti és társadalmi különbségre való tekintet nélkül mindenkit, aki a Munkásbiztosító Pénztárnak nem lehet tagja. Ez a terv megvalósulása esetén azzal a tagadhatatlanul nagyelőnnyel járna, hogy a tömeges tagság mellett valamivel kedvezőbb díjtételek volnának elérhetők. Mi azonban mégsem merünk erre a megoldásra gondolni. Bármily ideálisnak tűnjék is föl ugyanis ilyen felekezetközi és a társadalmi állást nem tekintő szervezkedés, viszont ilyen, a vezetőségét szavazás útján nyerő intézményeknél könnyebben meghonosodhatnak — már csak a szóban forgó nagy anyagi érdekek miatt is — a visszaélések és ezek megdönthetik az egész intézményt. Olyan csoportok keríthetik magukhoz — akár élelmességüknél, akár jobb szervezettségüknél, akár nagyobb tömegüknél fogva — a vezetést, akiknek a kezében aligha láthatnók szívesen és nyugodtan az intézet vagyonát. A vezetést nem engedhetjük ki a kezünkből! Csak alkossuk meg magunk körében ezt a régóta hiányzó intézményt. Bizonyára követni fogják ev. testvéreink, meg a többiek is! (Vége.) Dr. Kováts István. Rövid végszóm a stóla-ügyben. Sem Boross K., sem Fülöp J úr, kedves társaim replikája nem birt meggyőzni felfogásom helytelenségéről. Eltekintve attól, hogy a stóla-ügyben mindig maradi módon gondolkoztam, e mostani időben mégis e mostani idő szellemében is kellett gondolkoznom. Nos hát, ha már a nagy nyilvánosság elé kényszeríttetem vele, bevallom, hogy sem nagy bölcseség, sem csengő-bongó ékesen szólás nem kellett ahoz, amit az 1914-i kerületi gyűlésen elmondtam. A stóla-ügyet az „emelők“ a béke áldott idejében forszírozták. Az 1914-i közgyűlés az első háborús közgyűlés volt. Lublin, Rawaruska felől akkor fujdogált a fagylaló szél. A dunántúli hadtest szine-virága lehullott. Azt mondtam hát, hogy ezt a dolgot most vegyük le a napirendről; ne legyen oka népünknek azt mondani, hogy a megpróbáltatás e rettentő idején anyagi előnyt hajszolunk ; könnyen lehető, hogy ezzel tüzcsóvát dobunk gyülekezeteink életébe. Ez volt akkor gondolatmenetem. Azóta folyik bőven a honfivér. De bármeddig follyon is, mégis csak eljő a béke ideje, a hősök hazatérnek és . . . és ha azok közül csak egyetlenegy, ha nem mondja, csak gondolja is: no, nem elég, hogy a szatócs tízszeresén méri az ecetet, a papoknak sem volt egyébb dolguk, mint megdrágítani az igét!? ha csak egy is . . . bizony-bizony lesz okunk elpirulni magunk előtt. Ma így gondolkozom, mert az elméletek világából az élet mindennapiságába szállók ie minden fontos kérdésnél s ez a taposott utón járás eddig nem hozott nekem csalódást. Vajha e ponton csalódjam ! Tévedésen alapszik az a feltevés, mintha a kongrua miatt rettegnék. Eszembe sem jutott a dolog e vonatkozása. Annak mai mérvét különben biztosítottnak látom, bár erős őrállói nem a mi sorainkból valók. Vagy talán épen ezért! Hanem aggódom amiatt, hogy a díjlevélhez egyáltalán hozzányúltunk. Ez annak hatályát csökkenti, vagy legalább csökkentheti. Ám itt többet most sem mondhatok; a végzetes szót nem adhatom A mester jelleme. Entity ttImé hamar eljövök. Az úrvacsora kérdése. körök és magánosok számára. — 11. kiadás Egyházi beszédek háború idején. 11. kiadás. A ref. kooventi vita megvilágításira. Irta: FOSDICK E. H. Ford.: ifj. VICTOR J. Irta: LIKÁCSY IMRE református ielkészi Irta: LENCZ GÉZA egyet, tanár. Ára 2 korona 50 fillér. Ára 1 korona 80 fillér. Ára 1 korona. Őszi beszédek és imák. IV* füzet. Irlü. SZEM* ifitől c vulíiflfíi \ÁSÁRHELYI UöZl icrrflüö. KIRÁLYI KÁROLY ref. lelkész. - Ára 2 K 60 fill. «Ic/Uö AllöZllIö íldDUrUa Vlld&d. JÓZSEF. Ára 80 f. PUT Kaphatók: KIS TIVADAR könyv-, zenemű- és papirkereskedésében
