Dunántúli Protestáns Lap, 1916 (27. évfolyam, 1-53. szám)
1916-11-19 / 47. szám
Huszonhetedik évfolyam. 47. szám. Pápa, 1916 november 19. DDNANTULI PROTESTÁNS LAP AZ EGYHÁZ ÉS ISKOLA KŐKÉBŐL. A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE Megjelenik minden vasárnap. Kéziratok a szerkesztőséghez: Kis József a felelős szerkesztő címére küldendők, Belső munkatársak: Borsos István Czeglédy Sándor Pongrácz József. Az előfizetési díjak (egy évre 9 K, félévre 4 50 K), hirdetések, reklamációk: Faragó János főmunkatárs címére küldendők A LÉT. Márk 1331: „Az ég és a föld elmúlnak.“ Még mindig dúl a nagy vihar és a szegény, már sokszorosan megtépázott emberek csendesen összenéznek és azt kérdik meddig? Sajnos, hogy úgy hangzik, mint egy megszokott, közönségessé vált, jelentőségét és értelmét vesztett frázis, de a legpontosabb válasz erre a kérdésre az, hogy addig, ameddig az Úr akarja! Egészen bizonyos, hogy egyetlen másodpercig sem fog tovább tartani, csak addig amig a Seregek Ura felemeli kezét és megszűnik a csatakiáltás, elhal azágyudörej s „lészen csendesség“. Egy igen fontos dologra megtanította Isten a háború által az embereket és pedig minél tovább tart, annál több embert fog még megtanítani erre, nevezetesen az élet értéktelenségére. A béke idején jajveszékeltünk, mikor egy élet elmúlt mellőlünk, a lehető legügyesebb eszközöket és módszereket találtuk ki az élet jókarban tartására, a betegségek legyőzésére, de épp oly sok furfangos eszközt és módot fundáltunk ki, amivel „megédesítettük“ ezt az életet, amivel kényelmesebbé tettük annak szerepét ebben a világban. Hangsúlyozottan elismerem, hogy áldás járt nyomában, de sok esetben átok. Egyszóval a békés időben az emberi élet célja annak minél jobb karban tartása volt mindenféle eszközökkel. Az emberiség legfőbb javát a léteiben láttuk — gyakorlatilag. Megtettünk mindent, hogy annak folytonosságát biztosíthassuk. Hiába áltatjuk magunkat, igen szorosan véve még az u. n. önzetlen életmegnyilvánulások is végeredményben egy önző formát kaptak, pl. az apa gondoskodása gyermekéről végül is egy egyén, a gyermek életének megtartását, megőrzését, fejlesztését célozta. Az élet értéktlelenségéről nem volt szó, a létei céllá lett. Nagy tévedés volna lekicsinyelni, vagy éppen tévesnek nyilvánítani az ilyen gondoskodást. Az volna a bűn, ha nem gondoskodnánk a magunk és mások életéről. De, hogy mégis igazam zam van, azt illetőleg, amit hangsúlyozok, annak igazolásául felhozom, hogy becsukták volna azt, kinek a közelmúltban, olyan látomása lett volna, mint Ábrahámnak az ő fiáról, Izsákról. Sőt még ma is, igen sokan hitetlenül rázzák a fejüket annak a történetnek elolvasásánál. Pedig lényegében véve igen mély igazság rejtőzik benne. És a háborúban? Istennek hála, igen sokan értéktelennek ismerték meg ezeket az „életfenntartási ösztön “-őket. Igen sokan, talán teljesen öntudatlanul, de megismerték, hogy a lét célja nem az élet fenntartása, hanem ez csak eszköz egy magasabb cél, ideálok érdekében. A haza is lényegében ideális fogalom, létezik és mégis nehezen foghatom meg. Erős példákat használok, de a katona nem egy darab földért, minek halála után semmi hasznát nem veheti, nem egy házért, miben talán egy gazember lakik, nem a falujáért, mihez tán kedves emlékek fűzik, de ahol esetleg haragosa is van, nem a jövendő nemzedékért, mely talán nem is fogja tudni nevét, hal meg, hanem mindezeknek egy ideális complexumáért, minek egy megnyilvánulási formája ő maga is, a hazáért, a nemzetért hal meg. Szóval élete eszköz egy abszolút ideál érdekében. Itt van a dolog magyarázata. Az élet nem azért adatott, hogy saját céljaidat szolgáld vele. Azért sem, hogy mindenképpen igyekezz annak megtartásán, mert az a meggyőződésed, hogy Isten adta neked. Még azért sem, hogy mások javára fordítsd, hogy eszközként használd fel mások életének előmozdítására. Paradoxnak hangzik, de az élet értelme az, vagy ha úgy tetszik, célja, hogy Temagad tekintsed az életedet eszköznek. Ez nem azt jelenti, hogy lebecsüld. Jó eszköz igen derék, igen szükséges dolog. Hanem csak azt, hogy úgy tekintsed, mint pl. a ruhádat, jókarban tartod, de egyébként semmi közöd hozzá. Az élet eszköz egy vagy több meghatározott ideális célra. Ne aggódj! Az életed eszköz Isten kezében. A saját akaratodon kívül fog róla Ő intézkedni. Isten fog aggódni a Te életedért. Ö intézi a Te sorsodat. Ne felejtsd el: az élet csak eszköz, nincs jogod ahhoz, hogy célnak tekintsd! mn.
