Dunántúli Protestáns Lap, 1916 (27. évfolyam, 1-53. szám)
1916-01-30 / 5. szám
Huszonhetedik évfolyam. 5. szám. Pápa, 1916 január 30. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP AZ EGYHÁZ ÉS ISKOLA. KORÉBÓL. A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE Megjelenik minden vasárnap. Kéziratok a szerkesztőséghez: Kis József a felelős szerkesztő címére küldendők, a Belső munkatársak: Borsos István Czeglédy Sándor Pongrácz József. Az előfizetési díjak (egy évre 9 K, félévre 4’50 K), hirdetések, reklamációk: Faragó János főmunkatárs címére küldendők. Imádság és beszéd. — A Kálvin-szövetség budapesti konferenciáján, január 19-én elmondotta: Németh István püspök. — 'p 'Örök, mindenható, felséges Istenünk! Az egek 0 beszélik a Te dicsőséged és kezeid munkáját hirdeti az égnek boltozatja. Nap napnak j_____£ mond beszédet, éj éjnek ad jelentést. Nem olyan szó, nem olyan beszéd, melynek hangja nem hallható. Szózatuk kihat az egész földre és a világ végére az ő mondásuk. Mi is dicsőségedet hirdetni jelentünk meg szent színed előtt, mindenható Atyánk; megjelentünk, hogy bemutassuk szivünk hálaáldozatját e reggeli órában és kérjük kegyelmednek segítő erejét munkánk végezhetésére. Óh, ismertessed Uram velünk ma is a Te útaidat, taníts ösvényedre, vezess szent igazságodban, hogy járhassunk orcád világosságánál és csak a Te dolgaidban gyönyörködjék szivünk. Közöld velünk szent lelkednek ajándékát, hogy az tanácsoljon és tegyen bölcsekké bennünket a Te szent Fiad tudományában, hogy senki feljebb ne bölcselkedjék, mint ahogy kell bölcselkedni, hanem józanon bölcselkedjék, amint adtad kinek-kinek a hitnek mértékét. Ihlesd meg szívünket, buzdítsd fel lelkünket, hogy legyünk hű követői a mi megváltónknak, az Úr Jézus Krisztusnak, aki bölcsességül lön nekünk és igazságul, szentségül és váltságul. Erőd legyen a mi erőtlenségünknek gyámola, támasza, hogy munkálkodásunknak haszna megláttassék magunkon, hitünk cselédein, hazánknak hű fiain. Serkents mindnyájunkat, hogy ne feledkezzünk meg egy percig sem azokról, kik érettünk szenvednek, harcolnak, küzdenek zordon éjszakákon, sötét, szomorú nappalon. Jusson szent trónusod elé értük való imánk ! Légy Te a védőjük, Te légy bátorságuk. Hallgasd meg jó Atyánk könyörgésünk szavát, mikor Te hozzád kiáltunk és szent Fiad nevében fölemeljük kezünket lakóhelyed felé. Ne fordulj el szótalanúl tőlünk, hogy ne legyünk, ha néma maradnál, a sírba szállókhoz hasonlók, hanem cselekedjél velünk a Te nagy kegyelmed szerint és bocsássad meg bűneinket szent Fiadnak, az Úr Jézus Krisztusnak érdeméért. Ámen. Jak. I. 22—25. Szentirásban egy szó sem fordul annyiszor elő, mint ez a szó : ige. Ott van Isten teremtő munkájában, mint énekes könyvünk is mondja: „Az Úrnak igéje egeket teremte“. Egyszer hatalmas fegyver, mint a sziklazűzó pöröly, másszor láthatatlanul működő titkos erő, mint a tűz, mely elhat az ízeknek és velőknek megoszlásáig. A felolvasott szent lecke szavai szerint az ige olyan, mint a tükör. De nem mesterségesen csinált nagyító, vagy kicsinyítő tükör, amelybe nagyon szívesen néznek az emberek a szerint, amint érdemeikről, vagy fogyatkozásaikról esik szó. Nem is olyan tükör, amelyet kiváncsi lelkek az ablakba szoktak támasztani, hogy láthassák az utcán járókat-kelőket, vagy az ottan történő dolgokat, hanem egyszerű közönséges tükör, mely a maga valóságában, minden szépítés, ámítás nélkül adja vissza a rávetődött képet. Ezerszer boldog, az, aki ebbe a tükörbe való belenézés után háborgást, békételenkedést érez a lelkében, akit éppen ez az önmagával való elégületlenség ösztönöz, hajt, szinte kényszerít, hogy keresse azt a békességet, amelyet az Úr igér és ad az övéinek. Jakab apostol azt kívánja, hogy az igének megtartói legyünk és ne csak hallgatói. Isten igéje azt beszéli, hirdeti, hogy az élet nem véletlen események láncolata, hanem magasztos eszméknek, isteni szent gondolatoknak folytonos valósulása; azt beszéli, hirdeti, hogy ennek az életnek kiegészítője. Ahhoz szorosan hozzá tartozik a te személyes életed, hogy ezzel az élettel Istennek terve, célja van, tehát Isten te reád is bízott valamit, számodra is jelölt ki munkakört az emberek között. Az ige megmondja, megtanít, hogy mely úton kell járnod, mik a kötelességeid, hogy a kitűzütt cél felé folyton közeledhess, hogy Istennek veled való terve elé akadályt gördítened a világnak és bűnnek szolgálása által magadnak kára. Nem elég azonban ezeket pusztán meghallanod, hanem meg is kell tartanod, Munkálkodnod, fáradnod, harcolnod és küzdened kell tehát, hogy tartalmat vigy be életedbe s annak értéket szerezz, hogy életednek fáján ne csak virágok legyenek, hanem gyümölcs is teremjen, mely táplál az örök életre, hogy gazdag □ □ a|
