Dunántúli Protestáns Lap, 1916 (27. évfolyam, 1-53. szám)

1916-01-02 / 1. szám

Huszonhetedik évfolyam. 1. szám. Pápa, 1916 január 2. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP AZ EGYHÁZ ÉS ISKOLA. KÖKÉRŐL. A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE Megjelenik minden vasárnap. Kéziratok a szerkesztőséghez: Kis József ■=> felelős szerkesztő címére küldendők, o Belső munkatársak: Borsos István Czeglédy Sándor Pongrácz József. Az előfizetési díjak (egy évre 9 K, félévre 450 K), hirdetések, reklamációk: Faragó János főmunkatárs címére küldendők. Jézus első évei. Luk. II. 40.: A kis gyermek pedig növekedék és erősödék lélekben, tel­jesedve bölcseséggel; és az Istennek kegyelme vala ő rajta. z egyházi év adventtel kezdődik. A polgári év első vasárnapján visszaszállanak gondo­lataink Jézus gyermekkorára, majd az eszmék társulása utján arra a rejtelmes, titokzatos három évtizedre, amelyben az Istennek Fia, az ő isteni küldetése szempontjából, még el volt rejtve az emberek elől. Az új-szövetség néhány verse egy pillanatra mintha fellebbentené ma előttünk a titkok fátyolét és rámutatna arra a nagy gondolatra, arra az isteni eszmére, amely e három évtized sejtelmes tör­ténetének sphynx homlokára fel van jegyezve. Ez a nagy gondolat, ez az isteni eszme az, hogy a fejlődés törvényének a Megváltó is alá volt vetve. Jézus életének végtelen jelentősége még nincs ki­merítve azzal, ha azt mondjuk, hogy ő tökéletes ember volt. A sociniánusok abba a formulába akarták bele foglalni az ő lényegét, hogy ő mintaember (ipílog üv- ÜQWTtog) volt, akit az Isten azzal a küldetéssel bízott meg, hogy tanítsa az embereket a jó és igaz életre s aki természetfeletti módon fel volt ruházva hatalom­mal, hogy ő maga is ilyen tökéletes életet éljen. Óh, mily szegényes és rideg ez a formula az isteni való­sághoz képest! A puszta emberi tökéletesség nem vonz, inkább eltaszít magától. Külsőleg lehet utánozni, de nem lehet lélekben, mert az emberek csak azt szeretik követni, amiből lelkesedés és élet árad a szivükbe, már pedig a puszta emberi tökéletesség sem meg nem ihlet, sem szeretetre nem gyújtja a sziveket. A hibátlan embereket és a mintagyermekeket talán csudáljuk, ámde nagyon hűvös szívvel csudáljuk. Dicsérjétek őket, ahogy akarjátok; ámde az ő ked­vükért senki sem lesz jobbá. Nem gáncsolja őket senki, de nem is szereti őket senki. Nem gyújtanak lelkesedést, nem teremtenek a magukéhoz hasonló életet, már pedig ez minden eredeti, minden igazán nagy életnek az előjoga. Ha Krisztus pusztán hibátlan emberi lény lett volna, nem hozott volna a világban létre egy új jellemtypust, n=D |a □==.- c amely két ezredév múlva is üde, életet lehelő és ihlető erő. Akkor ő soha sem szülte volna újjá a világot. Akkor nem gyűjtötte , volna maga köré az egész em­beriséget önfeláldozása gyönyörű példájával. Krisztus­ban az isteni és az emberi elem összevegyült: a változhatatlanság egybe kapcsolódott a folytonos fej­lődésre képes változandósággal. Benne az isteni elem állandóan ugyanaz maradt, az emberi állandóan fej­lődött. Egész életében lehetetlen nem látnunk állan­dóan egy változhatatlan, isteni egységben jelentkező eszmét, de épp olyan tagadhatatlan az is, hogy ez az élet, mely az Örökkévaló akaratnyilvánításához a kere­tet szolgáltatta, egészében alá volt vetve a fejlődés törvényének. A Krisztus élete folt nélküli élet volt ? Igen. Hibát­lan volt ? Igen. Megkisértetett mindenekben, kivéve a bűnt? Igen. Ámde a tökéletesség több, mint a hibátlanság. Az egész Szentirás megegyezik abban az állításban, hogy ő emberi voltának tökéletességét Iépésről-lépésre érte el. Benne olyan hatalom és olyan élet volt, amelyet úgy kellett fokonként kifejteni s amelyet, mint minden emberi erőt és jóságot, csak az agy és a szív munkájával és fáradságával lehetett manifesztálni. A mai szent igéknek felemelő, boldo­gító igazsága az, hogy Jézus élete a fejlődés törvé­nyében is hasonlít a mienkhez. A mai szent igék azt mondják, hogy a Jézus élete folyton magasabbra emelkedő élet és minden lábnyom, amellyel ő maga­sabbra hágott, megmaradt számunkra, megkövesedve a kemény sziklában, beleedződve a világtörténelembe, hogy megmutassa nekünk, mikor, hol és miként küz­dött és győzedelmeskedett értünk Ő. „A kis gyermek pedig növekedék és erősödék lélekben, teljesedve bölcseséggel; és az Isten kegyelme vala ő rajta“. Robertson után c------r. Adjunk látcsövet katonáinknak. Jó távcső egész csapatokat megmenthet a meglepetés veszedelmétől és az ellenség kikémlelésére is a legbiztosabb segítő eszköz ! Küldjük el távcsöveinket hős katonáink szá­mára a Hadsegélyző Hivatal címére (Budapest, IV., Váczi-utca 38. szám).

Next

/
Oldalképek
Tartalom