Dunántúli Protestáns Lap, 1916 (27. évfolyam, 1-53. szám)

1916-09-17 / 38. szám

38. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 301. oldal. A pápai ref. egyházmegye közgyűlése. Részint a gondnokváltozás esete miatt, részint, hogy a kér. gyűlés elé tartozó ügyek egy évről mind össze­jöhessenek, egyházmegyénk f. évben augusztus hó 24-én tartotta évi rendes közgyűlését. Ekkorra a jun. 21-i rendkívüli közgyűlés által el­rendelt gondnokválasztás is befejezett valósággá lett. Megtudtuk hivatalosan is, hogy az egyházközségek egyhangú szavazataival egyházmegyénk gondnokává méltóságos dr. Kulin Sándor kúriai biró úr választa­tott meg. Az ő beiktatása képezte közgyűlésünk fény­pontját, melyet a pápai egyházközség templomában tartott istentisztelet után a nőnevelő-intézet egyik tan­termében végeztünk. Kis József esperes magasröptű s buzgóságteljes templomi imádságát, az új gondnokhoz intézett üdvözlő beszédét, az új gondnok székfoglaló­ját jegyzőkönyvünkben megörökítjük. A székfoglaló beszédet e lap is közölte. Annak alapján azt a be­nyomást vehettük, hogy új gondnokunk nem a ha­nyatló keresztyénség kicifrázott s divatosnak tartott elveit, hanem a tiszta keresztyénségnek református vallásos meggyőződésben gyökerező hitvallását hozta székébe. Ez alkalommal is örömmel üdvözöljük őt szerény körünkben s működéséhez a legszebb remé­nyeket füzzük. Bölcsességet és erélyt várunk tőle, mi, akiknek a bölcs és erélyes vezért követni elutasíthatlan kötelességünk. Az ő eskütétele s beiktatása után Jakab János újonnan választott tanácsbiró is letette az esküt. Az esperesi jelentés minden gyűlési tagnak előre megküldetett. Megtudtuk ebből, hogy az egyházláto­gatás, legyőzhetlennek látszó akadályok miatt, ez év­ben elmaradt. Kisebb jelentőségű perpatvar miatt kel­lett az esperesnek egy pár helyre kiszállania. Meg­tudtuk azt is, hogy egyházközségeink élete mindenütt a szokott rendes mederben folyt. A legfőbb céltól el­hajlás sehol sincs. Csak egy iskolánkban szünetelt a tanítás. Összevonás s a lelkész urak buzgólkodása ál­tal a háború miatt fennálló tanítóhiány pótoltatott. A jelentésre vonatkvzó előadói javaslatok változtatás nél­kül fogadtattak el. Ügyészünk fegyver alatt áll. Hogy fennakadás ne legyen, helyettesnek dr. Szász Ferenc veszprémi ügy­véd úrat választottuk meg. Tanulók segélyezésére rendelkezésre állott az el­múlt iskolai évre 1658 K 90 f. A kiosztás elvei ál­landóak lévén, a tanév végén szétküldetett. Most ez csak jóváhagyatott. Ajánltattak államsegélyből Pápa­­dereske 600-, Mezőőrs 600-, Nyárád 134 K-ra; Bal­­dácsy segélyre Nagyacsád. A kérvényezők száma is, a szükség is nagy. De ha nincs miből, nem lehet min­den kérést teljesíteni. Az egyházi számvevő jelentéséből láttuk, hogy az egyházközségek, egyhm. közpénztár s alapítványok múlt évi számadásai rendben vannak. Ez utóbbiak jövedelmének 10%-t tőkésíteni szoktuk. A számvevő megújította lemondását. Most sem fogad­tatott el. Jövő gyűlésig kiszemelünk egyet az ifjabb nemzedékből. Missiói pontunk eddig egy volt: Sopron. Most az országos prot. patronage egyesület szeretetházával kapcsolatban Devecserben szeretnénk egy másikat, az ott felállítandó — esetleg — protestáns népiskolával, szervezni, ez ügyet a devecseri szeretetház nagy patró­­nusának, Balog Jenő egyh. kér. vil. főjegyző úrnak kegyes jóakaratába ajánlván. Már a lelkészegyesületi gyűlésen megtárgyaltuk azo­kat az indítványokat, melyeket az esperesi kar ülése, mint az egyhker. közgyűlés kiküldött bizottsága adott jesebbé akarják tenni életüket a közhasznú tevékenység által. Holott ha előbb elmélyednének a vallás igazi mivoltába, felfedeznék a benne rejlő leggazdagabb élet­teljességet s rajtakapnák magukat azon a furcsaságon, hogy ők hiányt akarnak pótolni egy teljesebb által, de valójában szegényes mécsvilággal akarják helyettesí­teni a déli tündöklő s diadalmas napfényt. Különösen az élet meggyorsúlt ütemeit járó, ideges korszakok nem érnek rá a reflexiókra s ezeket fenye­geti az a veszély, hogy a csak járulékost lényegnek nézve, eldobják a lejártnak látszó értéket — ez eset­ben a vallást — és megelégszenek csak közelebbi céllal, meny helyett a földdel, Isten helyett az emberrel, vallás helyett annak csupán egyik megnyilvánulásával, az erkölccsel. Moralizáló valláspótlék sok van. Mindenikkel fog­lalkozni felette aprólékoskodó munkát adna. Eléged­jünk meg csak két vezető csoportosúlattal: egyik a szabadkőművesség, másik az ethikai kultur-társúlás. A szabadkőművesség története különösen igazolja bevezető állításunkat, hogy t. i. a vallás helytelen ér­telmezése az az alap, amelyre épül a gyakorlati irányú valláspótlék. A modern szabadkőművesség, amellyel tehát mi foglalkozunk, minden országban akkor kezdő­dött, amikor a vallás vagy ábrándozó miszticismusba szenderült el, vagy puszta elméletté fagyott, de elveszí­tette a kötelességre hivó élettel való szoros kapcsolatát. (Némelyek egészen a régi görög vallás Mithra-kultuszá­­val, sőt mások még előbbi idők társadalmi és vallásos mozgalmaival kezdik a szabadkőművesség történetét. Ez az eljárás nem egészen indokolt. A mai szabad­kőművesség 1717-íel kezdődik, amikor megalakult Angliában az első Nagypáholy.) Így Németországban a misztikus pietismus, Angliában a rideg deismus, Franciaországban az eszményeit kereső, mert a régieket már megútált nagy forradalom, tehát mindig bizonyos vallási egyoldalúság hívta életre a szabadkőművességet. Emelkedése és hanyatlása is párhuzamosan halad a vallás teljességének megüresedésével és bővülésével. (Folyt, köv.) Lie. Rácz Kálmán,

Next

/
Oldalképek
Tartalom