Dunántúli Protestáns Lap, 1916 (27. évfolyam, 1-53. szám)
1916-09-03 / 36. szám
288. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1916. tétéről, de arról, hogy illusztráló példa gyanánt állott szemünk előtt, milyen egy fejlődő, megújhodását megkezdett kálvinista gyülekezet s hogyan kell megkezdeni és folytatni a kálvinista lelkipásztori munkát egyháztársadalmi téren. * * * Sajátságos érzés szállta meg a szíveket a konferencia alatt. Én úgy éreztem, mintha a jelenlevők s azok is, akik nem jöhettek el, egy láthatatlan hid építésén fáradoznának, melyen e válságos, forrongó korszak generációjának kell átvándorolni biztosabb és virulóbb partokra. Lesznek, akik átmennek, lesznek, kik innen maradnak. Az az egy bizonyos, hogy az átvonulásnak meg kell történnie s a kiválasztásnak végbe kell mennie és pedig elég sürgősen, ha élni akarunk. Akik nem vállalják az átvonulás fáradalmait s majd egyszer azt veszik észre, hogy elmaradtak, ne a körülményeket, hanem magokat vádolják, mert nem érdeklődtek, nem törődtek s nem szálltak magukba, szemeik voltak és nem láttak, füleik voltak és nem hallottak. (Vége.) Sz. 1. IRODALOM. A kolozsvári ref. theol. fakultás Értesítőjének ismertetése. II. Dr. Révész Imre, az országszerte előnyösen ismert, fiatal tudós tanár 1915 szeptember 19-én tartotta székfoglaló értekezését „Nevelés, az egyháztörténelmi kathedrán“ címmel. Neki sikerült megadni, amit akart. Mint minden művéből, cikkéből, avagy pár sor Írásából is mély tudás és keresztyén lélek sugárzik, itt is nemcsak tudományos szakértekezést nyújtott, hanem lelke legmélyéből felhozott személyes bizonyságtételt is. Egy hivatását nemesen felfogó lélek szólal meg: nemcsak tanítani, nevelni is kötelessége. A tanár életében nem is lehet ez másként s nem a történet-tanárnál, mert történelem-ismeret, vagy tanítás nevelési célzat nélkül el sem képzelhető. Nevelésre a keresztyénség történelme kiválóan alkalmas, mert egy szerencsés lehetőségnek van birtokában: a nevelés ideálját Jézus meg-megujuló kijelentéseinek visszatükröződésében szemléltetheti. E nevelő hatásnak a történelemben többféle módja fejlődhetett ki; a legrégibb, de a legkevésbbé megbízható az a felfogás, amely saját egyházát tolja fel követendő eszményül. Mig ez ma, legalább is prot. egyházunkban, nem található, sokkal nagyobb elterjedettségnek örvend a nevelő történetírás másik két módja: 1. az isteni gondviselésre való szüntelen rámutatás (ez a módszer örökös theodiceát lát); 2. a történelemnek a nagy egyének körül való csoportosítása (hőskultusz). Mind a három irányzatnak egy gondolat az alapja: a történelmi egyház fontossága, Isten világkormányzása és a személyiség nevelő hatása. A lelkipásztor formálására egyaránt értékes mind a három, de egyoldalulag művelve, mindegyik veszélyes, mert elveti a történetírás alapkellékeit: az igazság szeretését és az objektivitást. A tudományos történetírás az okviszonyok felderítésénél nem állhat meg, tovább halad, a lelki minőséget vizsgálja. A lelki életnek különböző megnyilatkozásai vannak, a történetíróra csak az lehet értékes, amiből a történelem, vagy bizonyos szakának művelődési és kulturális alakulatai előállnak; ami megengedi annak megerősítését, hogy a történelem egy mozzanata sem ismerhető meg a lelki minőségtől elszigetelten. A keresztyénség nagy nevelő hatása épen abban rejlik, hogy a legváltozatosabb lelki minőségeknek van a birtokában; tehát az a legbiztosabb nevelő, azé a jövő. De a jövőt csak úgy lehet biztosítani, ha a történelmet a művelődéstörténeti irány szemüvegén nézzük, melynek segítségével érthetők és láthatók meg a történelem typusainak igaz értékei. Erre a talajra helyezkedve a történelem nem az egyháznak, mint intézménynek, hanem mint Isten országának, tehát a kér. vallásnak történetét jelenti s nem egyébb, mint a lelki élet Jézus felé való fejlődésének theodiceája. És ez, amint Jézus személyes hatásából táplálkozik, megnyilvánulásában is csak személyi lehet: kér. erők kisugárzása. A nagy és parányi lelkek sajátos értékeikkel lelki közösséget teremtenek, de a kialakulási processusban előtérbe a nagy személyiség lép, akinek, mint hősnek az életében milliók látják eszményeik megtestesülését. (Folyt, köv.) VEGYES. Személyi hir. Németh István püspök úr Öméltósága fontos kér. ügyekben Szabó György kér. ügyész úrral f. hó 30—31-én Pápán tartózkodott s a Pápán szept. 3-án kezdődő lelkészképesítő vizsgálatokon több napon át fog elnökölni. A kér. és főiskolai pénztárak felülvizsgálását f. hó 28—31. napjain végezték Jákói Géza orsz. képviselő, világi-, és Fiilöp József h. egyházkerületi számvevők. A dunántúli ref. egyházkerület ez évi közgyűlése október hó 15-én d. e. 9 órakor veszi kezdetét a főiskola dísztermében. Megnyitás után lelkészszentelés lesz a templomban. 16-án d. u. bírósági ülések lesznek. A gyűlés tárgyai közül kiemelkednek a reformáció négyszázados évfordulójával kapcsolatos intézkedések és megállapodások. A kér. gyűléssel kapcsolatban, valószínűleg 15-én d. u. lesz a kér. lelkészértekezlet. Mindkét gyűlésre a meghívók később, szabályszerű időben fognak közzététetni. — Pápa, 1916. Főiskolai könyvnyomda. —
