Dunántúli Protestáns Lap, 1916 (27. évfolyam, 1-53. szám)
1916-09-03 / 36. szám
1916. 282. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. hatását, a maguk másirányú egész lélekkel megvívott küzdelmei mellett, egymásután állították fel könyvnyomdáikat, melyek nagy vidékeknek, széles néprétegeknek lettek világosító fáklyáivá. A múltról a jelenre térek. Ki ne észlelte volna azt a tényt, hogy még az előítéleten felül álló, valóban intelligens embernek is a maga olvasmánya lassanként vérévé válik, áthatja egész gondolkodását s irányítójává válik egész lelki életében és világnézetében. így áll a dolog még akkor is, ha egy-egy selejtes erkölcsi színvonalú napilapról van szó. Magunknak is módunkban áll léptennyomon tapasztalni, hogy egy-egy jóindulatú ismerősünk politikai és morális felfogásában lassanként egészen hozzáidomul a maga kedvenc lapjához s annak egész irányára, következetesen hangoztatott, de kevés értékű jelszavaira szinte esküszik. Mert nem megszokott szólam, de komoly valóság, hogy a sajtó nagyhatalom. Aki ezt az állítást bizonyos szkepszissel fogadja, jusson eszébe az a szerep, amelyet a sajtó közelebbről a dühöngő világháborúban játszik. Ha mérlegeljük azokat az óriási nehézségeket, amelyek mindjárt a háború első hónapjaiban felmerültek s amelyeknek hordozására akkor alig néhány hétig hittük képeseknek magunkat, ha fel akarjuk kutatni, hogy e roppant nehézségeknek már huszonöt hónap óta tartó hordozásában mely tényezők voltak segítségünkre, akkor az elsők között látjuk a sajtót, amely a csapások, kedvezőtlen körülmények között is állandóan ébren tudta tartani a népiélekben a reménységet, napról-napra újra tudta edzeni a kitartásra s amely ma is, mikor oly borús az egész láthatár, óriási erőfeszítéssel támogatja a közbizalom, a jobb napokban való reménység pilléreit. Nagy részben a sajtó tett képessé minket olyan teher elhordozására, amelynek leküzdésére, ha két évvel ezTÁRCA. Valláspótlékok. (Folytatás.) Misztikus színezetű másik valláspótlék a spiritizmus. Hívei abból a feltevésből indúlnak ki, hogy a szellemek önállóan létező lények, tetszésük szerint materizálódni képesek. Megjelennek látható, sőt le is fotografálható alakban, olykor csak egyes testrészeik, karjaik, kezeik tűnnek elő, az anyagon változásokat hoznak létre, például kopogtatnak, írnak, egyes tárgyakat mozgatnak, asztalt táncoltatnak vagy ember-médiumok közvetítésével közölnek valamit s evégett szuggerálják a médiumokat. Alkalmas médium azonban csak az lehet, akiben nagyobb mennyiségben megvan az a periszpritnek nevezett étheri szubsíancia, amely a szellemet az élő testhez köti. A misztikus iránt különös fogékonysággal biró lelkek (mindenkiben van bizonyos hajlam a misztikus előtt megkérdezett volna valaki bennünket, teljesen képteleneknek tartottuk volna magunkat és a társadalomnak még kevesebb önfegyelmezéshez szokott rétegeit. Majd ha egyszer a világháború aktái lezárulnak, módjában áll a világnak közvetlen közelből szemlélni és egész nagyságában bámulni azt az erőt, amelyet a nyomtatott betű képvisel. Itt kissé részletekbe bocsátkoztam, mert szemléltetni akartam a sajtó roppant jelentőségét s hangsúlyozni kívánom, hogy mélyebbre látó tekintetek a sajtó részéről ugyanezt az óriási erőt mérik le a lélek legbensőbb világát érintő események területén is, ahol az erkölcsi világnézet alakul. Ha nagyhatalom a sajtó a politikai felfogás kialakításában, az anyagi létre vonatkozó általános képzetek megteremtésében, nem kisebb hatalom — kedvező, vagy kedvezőtlen értelemben ott is — ahol az egyének s az egész nemzet erkölcsi arculata bontakozik ki, fejlődik, vagy degenerálódik. Végtelen fájdalmas dolog, hogy ettől az óriási nemzetnevelő tényezőtől az évek folyamán eltávolodtunk s átengedtük azt azoknak, akik ezen a téren is inkább üzleti szempontok által vezettették magukat s akik — igen sok esetben — ahelyett, hogy ideális hivatásuk magaslatán valóban nevelői kívántak volna lenni a százezreknek, megalkudtak a közfelfogással s az anyagi haszonért képesek voltak mondhatatlan károkat okozni az ország általános erkölcsi tőkéjében. Ám abból, hogy egyszer kiadtuk kezünkből az eszközt, még nem következik, hogy örökre le is mondottunk volna róla. Majd ha tudatára jutunk mulasztásunknak, ha megértjük, hogy mily nagy kincsek vesztek el a valláserkölcsi élet terén indolenciánk miatt, majd össze fogjuk szedni magunkat és meg fogjuk teremteni azt a sajtót, amely magasztos erkölcsi felé) nem csupán kedvtelést keresnek a szellemek előidézésében s a velük foglalkozásban. Rendesen a rokonhajlamúak társaságában, tehát izgékonyságukat a többinek lelki állapotából erősítve érintkeznek leginkább a megholtak szellemeivel. Egész vallási gyülekezetszerü képződik ezekből a „hivők“-ből s néma csendben, áhitatos odaadással várakoznak az idézett szellem megjelenésére, ami megtörténvén, lélekzet-fojtva lesik a jeleket, amelyekben nemcsak jelenlétét, hanem szándékait is elárulja. Ezek a csodás jelenségek a legtöbb esetben merő humbugnak, csalás eredményének bizonyulnak; amennyiben pedig tények, nem metafizikai, hanem psychologiai tünetek s mint ilyeneket kell magyaráznunk. Egyszer öntudatlan, automatikus funkció (pl. a médiummal íratás), máskor autoszuggestio (pl. spiritisztái tudósítások megmagyarázása), vagy hipnózis (pl. a memoria fokozott működése), de mindenkor pathologikus állapot. A médium rendesen idegbeteg, az izgalmaknak végre is áldozatáúl esik az élete (így járt
