Dunántúli Protestáns Lap, 1916 (27. évfolyam, 1-53. szám)
1916-08-27 / 35. szám
Huszonhetetik évfolyam. 35. szám. Pápa, 1916 augusztus 27. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP AZ EGYHÁZ ÉS ISKOLA KÖRÉIBŐL. A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE Megjelenik minden vasárnap. Kéziratok a szerkesztőséghez: Kis József a felelős szerkesztő címére küldendők, a Belső munkatársak: Borsos István Czegtédy Sándor Pongrácz József. Az előfizetési díjak (egy évre 9 K, félévre 4 50 K), hirdetések, reklamációk: Faragó János főinunkatárs címére küldendők Jézus bátorsága. „Útban valának pedig Jeruzsálembe menve fel és előttök megy vala Jézus, ők pedig álmélkodának és követvén őt, félnek vala.“ (Márk IO32) Nyilvános működésének nagyobb fele a fővároson kívül folyt le. De tudta, hogy ha rá akarja ütni szelleme bélyegét az egész nép életére, meg kell jelennie Jeruzsálemben. Ez a tudat mind inkább erősödött lelkében, mikor ittott találkozott a vallásos élet (jeruzsálembeli) képviselőivel és látta, hogy a leglényegesebb dolgokban mennyire tévelyegnek s tévelygéseikhez mennyire ragaszkodnak. Életének erre az idejére vonatkozik Lukács ama feljegyzése: „eltökélte magát, hogy Jeruzsálembe megy“. S most már útban van Jeruzsálem felé. Csodálatos érzelmek tölthették el lelkét! Különváltan, néhány lépéssel megelőzve tanítványait, ment az úton. A jövővel volt elfoglalva ... A jövő képei jelentek meg lelki szemei előtt. Hátha meghallgatják?! Hátha diadallal végződik a jeruzsálemi út és az ottani tartózkodás?! De eléggé ismerte már azokat, akikkel Jeruzsálemben dolga lesz. A vérnélküli diadal képe csak egy percig fénylett előtte — egyszerre felváltotta azt a Golgothán át vezető diadalút képe. Megjelent előtte, teljes mivoltában, részleteiben kidolgozva a kereszt története. Az ezután következő versekben (33—34. v.) van a legteljesebben megjövendölve a szenvedéstörténet. A túlfinom és rendkívül érzékeny lélek érzékenységével megérzi a jövendőt, mely nincs már távol: „Jesus iám tűm habitabat in passione sua“ — mondja Bengel. Jézusnak ez a hallgatagsága, különválása meglepi a tanítványokat, nem értik őt, csodálkoznak felette, sőt, amint az evangélista mondja, félve követik őt. Jézus bátor magatartással megy előre. Mindenkor bátor és határozott volt, de bátorsága mélységei e ponton fokozott mértékben megnyílnak a kutató szem előtt. Eddig is bátran harcolt a körötte levők szüklátókörűségével, bűneivel, gőgjével — de minden eddigi bátorsága fokozott mértékben megnövekedve áll itt előttünk. Látja a keresztet, ott az árnyéka a lelkén, látja saját tragédiáját, még most elkerülhetné ! — nem! — fut bele az elkerülhetetlen végbe. Iszonyú halál vár reá (33—34, versek), de nem ijed meg tőle, egy percig sem inog magatartása (miközben megjelenik a jövendő rémes képe), bátran megy elébe. Lehet valami királyi, valami méltóságos abban a tartásban, amelyben ment előttök (miközben látta a jövőt), úgyhogy „elálmékodának“ felette, sőt valahogyan megérezhették körötte a halál szelét is, mely Jeruzsálem felől fútt, úgyhogy „félnek vala“. Ámbár ez a bátorság — nehogy azt gondolja valaki! — nem esztelen vakmerőség volt. Nem kereste a halált, a halál jött vele szembe az Ö útján. Ha át akarta adni üzenetét a nép vezetőinek, ha nem akart megalkudni, ha nem akart megelégedni fél eredménnyel, ha a teljes igazságot akarta belekiáltani Jeruzsálem ellenséges világába, meg kellett halnia — ez volt a látomása, meggyőződése és ezt elfogadta ingadozás nélkül: ebben állt bátorsága. De bátorságának mélyebb forrása volt ennél. Meghalt igazságáért. Hősi halált halt, szabad választásból. Tudta, hogy igazsága van Isten legmélyebb dolgaiban, de azt is tudta, hogy igazsága diadalt fog aratni. Bátor magatartással ment Jeruzsálem ellenséges világa felé, bár látta a Golgotha rémségeit, setét éjjelét — de a másik oldalon megjelent előtte a távolabbi jö
