Dunántúli Protestáns Lap, 1916 (27. évfolyam, 1-53. szám)

1916-08-20 / 34. szám

270. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1916. nem akarnak „pontos, rendszeres és hiánytalan“ élet­­történetek lenni, nem ártott volna kiemelni, hogy mi is Jézus életét elsősorban ne a külső, hanem a belső körülmények, az életnek szelleme szerint tekintsük. Ami e verseknél a külső körülményeket illeti, jó itt megmondani, hogy Jézus és Keresztelő János viszo­nyának megvilágítására mind a négy evangyéliom föl­jegyzése szükséges. Szép a 15. vers magyarázata az idő beteléséről, dé már az „elközelített“ szó magya­rázata dogmatizálásba megy át; a magyarázatoknak itt Jézusnak az Isten országáról tett egyéb nyilatkoza­taiból kell kiindulnia. A 16. versben Péter és András elhívásának magyarázata a tudós szerzőnek Zákeusról adott bibliamagyarázatára emlékeztet, amelyben a vám­szedők elöljárójának szintén az eddig csak hallomás­ból ismert Jézus puszta hívására való megtérését ta­nítja. Szinte úgy tűnik föl, hogy ime a helynél az evangyéliom tudós magyarázója is textusszerü magya­rázatot tart s feledi, hogy János evangyélioma szerint András már Keresztelőnek tanítványa s az ő ajánlása alapján Jézusnak meglátogatója volt s Pétert is már Júdeábán elvezette Jézushoz. A 17-ben aztán tesz róla említést, de csak, mint mások magyarázatáról. Ő neki, magának, mindvégig jobban tetszik a csodás magya­rázat : két ember halászik Galilea tengere mellett s aztán egyszerre csak történik — Jézus királyi alakjá­nak megjelenése a tenger partján, hangzik minden be­vezetés nélkül odakiáltott mondása: ide utánam! — s ez elég arra, hogy ők Jézust kövessék. Tudom, hogy mindez nagyon tiszta szándékból van. Jézus nagyságát akarja vele emelni a magyarázó. De a nagypénteki diadalban oly magasan áll Jézus, hogy lélektanilag érthetetlen dolgokkal emelésére, kivált midőn egybe­vetésből nagyon is érthető Péter és András szófoga­dása, az ő nagyságának szüksége nincsen. Péter és András elhívásának ilyen magyarázatából aztán általá­nosít homiletikai jegyzeteiben : „A királyság dicsősé­gének és hatalmának minden külső jele nélkül jön (előbb azt mondja: „föltűnik előttük a parton Jézus királyi alakja“) és egy hivó szavára mégis emberek hagyják ott foglalkozási körüket, életmódjukat, család­jukat és kérdezősködés nélkül, magyarázgatás nélkül mennek utána. Nem tudják, hova. Ö utána“. E követ­keztetés levonása nincs megokolva. A II. rész magyarázatában helyesen emeli ki a szerző, hogy Jézus gyógyításai a nép hitének és bizalmának oly fokát keltették föl, hogy az, főleg mivel nem egé­szen szellemi természetű volt, már szinte nyomasztó lett. Szép és bölcs leírását találjuk Kapernaumnak, zsinagógának, igazán találó elnevezése az Írástudónak: theologus jogász. Csodálatosan szép és gyönyörűen értelmes a tisztátalan lélek gyógyításának magyarázata. Aprólékos, mégsem unalmas a leírása Simonék házá­nak ; Simon napa gyógyításának — úgymoud — nincs üdvtörténeti jelentősége; milyen Messiást vártak és is­mertek benne a gonosz lelkek, miért tiltotta el őket Jézus eszméik, sőt gyógyulásuk hirdetésétől is, stb. Általában szépek és ésszerűek a magyarázatok az egész II. részben. A III. részben (A visszahatás) a szélütött meggyógyí­­tásának értelmezésére helyesen vet oda megvilágosító gondolatot Jn 92-ből, hogy a farizeusok szerint minden betegség valamely bűn büntetése; ennek aztán ő a következményét is levonja, hogy t. i. a betegség meg­­gyógyítása tehát a büntetés megszűnése, vagyis bűn­­bocsánat. Hogy a megbocsátás tényében Jézus „tény­leg isteni jogkört tulajdonít magának“, ennek kimon­dásához szükségesnek tartjuk, hogy a magyarázó Jézus­nak minden idevonatkozó tanítását állítsa össze, mert pl. ilyent is mondott Jézus tanítványainak: „Akiknek bűneit megbocsátjátok, megbocsáttatnak azoknak; akikéit megtartjátok, megtartatnak“ (Jn 2023). S e vers­nél a biblia utal Mt 1619 és 1818-a is. Máté lakomá­jánál igen jó a farizeusság megmagyarázása. Nagyon helyes, hogy a „régi ruha, új folt, régi tömlő, új bort“ nem mint kiszakított textust, hanem a böjtölés kérdé­sével kapcsolatban, szélesebb értelemben pedig, mint az ó- és új-szövetség szembeállítását tárgyalja s ebből kifolyólag azt mondja : „Itt Jézus az ő evangyéliomát az ótestamentommal szemben merőben újnak jelenti ki“. Összefoglalva gondolataimat, dr. Kecskeméthy István elibénk adott Márk-magyarázatát a legnagyobb öröm­mel és tisztelettel fogadhatjuk; ami kívánni valót láttam benne, azt, mint a további evangyéliom-magyarázatokra vonatkozó szelíd óhajtásomat ekként fogalmaznám: egy-egy textusdarab rejtelmeiben ne merüljön el valamely magyarázó, ne próbálja azt maga-magából kimagya­rázni, hanem mind a négy evangyéliom vonatkozó helyeinek fényforrásából bocsásson sugárt a homályra s az így megvilágított helyet magyarázza nekünk minél észszerűbben. Ne féltse a hitet az észszerűségtől. Tudja Isten, nekem ma már az észszerű magyarázat kedve­sebb, mint a csodás. Kiss Zoltán. UJ KÖNYVEK! ■■I Papp Géza: Egy tábori lelkész naplója. Ara..........................................................I SO K Dr. Ducsányi Gyula: Természetes táplálko­zás és gyógyhatása. Vászonkötésben. 6*— K IBI Kis Tivadar könyvkereskedésében í####### #99######### ###•######## ####©••######••#••###### i

Next

/
Oldalképek
Tartalom