Dunántúli Protestáns Lap, 1916 (27. évfolyam, 1-53. szám)
1916-07-30 / 31. szám
244. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1916. a hazáért szenvedett férfiút a birtokára nehezedő terhek törlesztésében. Ahol fogyasztási szövetkezet volt, ott nem szorultak meg cukorban, sóban, petróleumban stb. a lakosok a háború alatt sem, sötét áremelés szempontjából ezek nem tagadták el áruikat. Említette dr. Czettler, hogy Jenő főherceg elvesztette türelmét a hadseregszállítókkal szemben és a katonák hússal ellátását rábízta a tiroli közművelődési egyesületre és elrendeződött minden, milliók jutottak hadi jótékonysági célokra. A szövetkezet feladata a pusztulásokat ellensúlyozni. Tüdővész, alkohol, gyermekhalandóság, venereás betegségek. Ha ezek nagy százalékát meg tudjuk menteni, hadi veszteségeinket ellensúlyozni bírjuk. Hát ki legyen az ellensúlyozó, ha nem a szövetkezetek és azok élén a lelkész? Ha ezek a szövetkezetek a mérlegnél nem adakoznak a jóléti célokra, elpusztul a nép. A betegség esetén a városi munkás bemegy a betegsegélyzőbe, a falusi munkásnak csak a jegyző áll háta megett: bünteti, ha gyermeke orvosi kezelés nélkül halt el. A szövetkezet munkája szellemi emelés is. Ha bele nem avatkozunk, a nép szelleme helytelen irányban halad, csizmadia, kiszolgált katona stb. irányítja. Ha a szövetkezetek előadás-sorozatot (adótörvény, jog, történelem, gazdálkodás stb.) honosítanak meg, ezekkel a káros irányítókat ellensúlyozzák. Ily nagy okok alapján látja dr. Czettler szükségesnek, hogy különösen a falusi lelkészek, keresztyéni segítő szeretettel, idejökhöz mérten, belevessék magukat a szövetkezetek nemzetépítő munkájába. Báró Korányi Frigyes tartott előadást a hitelszövetkezetekről, minden szövetkezet szükséges alapjáról. Mert a szövetkezeteknek, mint anyagi intézményeknek, altruistikus munkájukban a pénz a fundamentumuk. A fogyasztási-, a tej-, az állatbiztosító- stb. szövetkezetek akkor fejthetnek ki céljaiknak megfelelő működést, ha nem ők maguk kénytelenek tagjaiknak hitelezni, de a mindenütt elkerülhetetlen hitelt a teljesen és szabályokhoz kötötten hitellel foglalkozó hitelszövetkezet nyújtja. Ám az a hitelművelet, amit a hitelszövetkezet bonyolít, sohasem támadható nyerészkedés vádjával. Bár — s ez eddig nehézségét képezte — a nagy felügyelet miatt számos hivatalnokkal dolgozó Központ nem közvetítheti a legolcsóbb pénzt s még ezen valamelyest a vidéki szövetkezetnek is nyernie kell, még sem nagyobb a váltóskamat sem soha 8°/0-nál, a fejlettebb szövetkezeteknél pedig kisebb ennél. Kölcsönt a szövetkezet csak tagjainak nyújt, élén önzetlen s nagyon csekély tiszteletdíjért, sokszor egészen ingyen dolgozó vezetők (falusi pap, tanító, jegyző) állanak, még sem fizet tagjai részére 5°/0-nál nagyobb osztalékot. Itt jő elő az a gyönyörű humánus szempont, melyről fentebb dr. Czettler szólott. Ilyen hitelszövetkezet van mintegy kétezernégyszáz Magyarországon. Humanizmusukat e hitelszövetkezetek rajongó haza- és nemzetszeretettel fonják koszorúba. Lásd a hadikölcsön gyűjtés gyönyörű csodáit, melyekkel a bizalmatlan és e téren járatlan falusi magyar erszényét megnyitották. Humánizmus és nemzetszeretet bölcs előrelátással és ernyedetlen munkakészséggel párosul. Bizonyítja ezt a szintén e napokban tartott orsz. hitelszövetkezeti kongresszus következő határozata : „Elhatározza a Kongresszus, hogy a háborúban elesett hősök özvegyeinek és árváinak gyámolítása ügyében megindult országos akcióban az Országos Központi Hitelszövetkezet, a kötelékéhez tartozó szövetkezetekkel együtt, mint az országnak erre a célra egyik legalkalmasabb és leghivatottabb szervezete, minden erejével részt kíván venni és utasítja az Igazgatóságot, hogy a részvétel módja tekintetében a kormánnyal érintkezésbe lépve a megfelelő intézkedéseket tegye meg“. Bizonyosan jókezekben lesz itt az özvegyek és árvák sorsa és mi csak irigyelhetjük azokat a lelkésztársainkat, akik a segítésre nemcsak keresztyéni kötelességérzettel és szívvel, amely magában ruhát és kenyeret nem ad, hanem anyagi készséggel is rendelkeznek hitelszövetkezeteikben. Baur Ödön ismertette a Gazdák Biztosító Szövetkezetét. 1900-ban kezdődött, mégis immár a biztosítás valamennyi ágazatát felöleli szövetkezeti alapon. Ez az alap biztosítja olcsóságát. Anyagi helyzete a nála biztosító tagok szaporodásával s tartalékjai növekedésével évről-évre hatalmasan szilárdul. Altruistikus berendezése miatt egyházi körök — immár reformátusok is — mindinkább bízzák reá javaikat. Teljesen magyar intézmény. Dr. Pajor Ignác ismertette a községi állatbiztosító szövetkezetét. A szövetkezeti tag köteles biztosítási értékékének 1%-át befizetni; kár esetén ez felemelkedhetik 372%-ig. Ennél többet bármennyi kár esetén sem fizet a tag. A tagdíjak ÍI1 részét a szövetkezet beszolgáltatja a Központba s ennek ellenében a 372% tagdíjon felül, ha abból a kár meg nem térül, azt a Központ fizeti. Az állatokat a szövetkezet saját maga írja össze, becsüli, a tagdíjakat beszedi, minden egyéb írásmunkát a Központ végez, ellenőreit kiküldi, tanít stb. Az állatbiztosító gondoskodik arról, hogy az állategészségi ügy rendben legyen. Az összes gyógykezelési költségeket fizeti, óvórendszabályokat léptet életbe. Ojtóanyagot a Központ rendeli és fizeti, nyomtatványokat díjmentesen adja. A beteg állattal nem a tulajdonos, de a szövetkezet rendelkezik. Kárfizetésnél a Központ előlegez. Kár esetén a becslés 807o~a téríttetik meg. Dr. Fáy Gyula az országos munkás- és cselédsegélyző pénztárat ismertette. Belépéskor fizet minden tag 1 koronát, azonkívül évenként 10 koronát. Aki 40 évig volt tag, annak 240 korona a nyugdíja évenként. A 65 éves kor biztosítja a nyugdíjat. A biztosítás kiterjed balesetre és halálesetre is. Nagyon jó lett volna, ha valaki a rokkantak nyugdíjintézetét is ismertette volna. Aki tudja, hogy a munkaképtelen, öreg iöldmivelőnek nagyon sokszor milyen keserű a kenyere, annak nem kell magyaráznunk ez intézmények áldásos voltát.
