Dunántúli Protestáns Lap, 1916 (27. évfolyam, 1-53. szám)
1916-07-30 / 31. szám
Huszonheteik évfolyam. 31. szám. Pápa, 1916 julius 30. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LÁP AZ EGYHÁZ ÉS ISKOLA. KÓRÉBÓL. A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE Megjelenik minden vasárnap. Kéziratok a szerkesztőséghez: Kis József a felelős szerkesztő címére küldendők, <=> Belső munkatársak: Borsos István Czeglédy Sándor Pongrácz József. Az előfizetési díjak (egy évre 9 K, félévre 450 K), hirdetések, reklamációk: Faragó János főmunkatárs címére küldendők Vállalod-e? I Tim 2n: Te a munkának terhét hordozzad, mint a Jézus Krisztus jó vitéze. A munkának sok velejárója van. Van sikere, haszna, van a munkának nyeresége, hire, dicsérete, dicsősége. Jézus is említ egyet: „méltó a munkás az ő tutalmára“. Pál is említ egyet: „te a munkának terhét hordozzad“. Pál nyilatkozata nem látszik olyan csábítónak, mint az előbbiek. Mintha nem is tartoznék a munka fogalmi körébe. Amazokra, ha felteszik a kérdést: „vállalod-e ?“ kész öremmel feleli mindenki: „oh igen vállalom“, erre az egyre már óvatosan kérdezi az ember: „mik azok a terhek, hogy vállalhatom-e“. De mégis magában csendes számítást tesz s vállalja a munka dicsőségét, vagy jutalmát, jerhét pedig a munkafelosztás elve alapján egy titkos szereposztásban kiosztja a gyanútlanoknak és jóhiszeműeknek, de azért beleringatja magát abba a sérthetlen és sértékeny önérzetbe „a munka terhét hordozom“. Bár semmi sincs távolabb az evangéliomi munkás lelkületétől, mint ez a kísértés, mégis a legközelebbi veszély lehet, ha hamis nézetei vannak az evangéliomi munkáról. Megbonthatatlan önérzettel hűséges munkásnak vallja magát, holott nagy mezői, drága szántásai parlagon hevernek. A csendes „múzeumi“ dohogás „ezt is a pap tegye“, „mindent a pap tegyen“, még nem a megnövekedett munkát, hanem a munka terheinek felvételére bátortalan, vagy már kiszáradt lelkületet árulja el. Minél kevesebb munkát talál az evangéliomi munkás gyülekezetében, annál inkább mozdíthatatlanabb és tájékozatlanabb s minél több irányú munkát vállal (evangéliomi munkát) annál szívesebben ragadja meg a munka terhét, mert ez segíti elő vállalkozásában. Ez nem axióma, nem is annak készült, csak szélesebbkörü szemlélet. Pál apostol, hogy ettől a lassú haldoklástól kedves Timótheusát megóvja, szeretetének kényszerítő erejével írja elébe : „Te pedig a munkának terhét hordozzad“. Krisztus jó vitézének az evangéliomi munkára lehet-e kényszerítőbb és csábítóbb jelzőt találni. A munka terhe. Vállalod-e hírnév nélkül, hiúság nélkül, vállalod-e dicsérete, dicsősége, jutalma nélkül, vállalod-e következményeiben?! A munka terhe neked jutalmul, kiengesztelésül mindig megmarad. Ma ezt jelenti a munka terhe: két ember terhét fogod hordozni, egy évtizeddel hamarabb megőszül a hajad, egy évtizeddel hamarabb meghajlik a vállad, ah! egy évtizeddel tán hamarabb lépsz sírodba — mert százak, ezrek, óh milliók, jobbak, erősebbek három évtizeddel hamarabb léptek tömegsirjukba. Munkának a terhe — vállalod-e így ?!! Az evangéliomi munkást mégsem ez az álmatlan, éjszakai látás kötelezi a munka terhének felvételére. Kevés ez arra, hogy evangéliomi munkásokat neveljen. Úgy is lehet fogadni, mint rémlátást és széjjel verni, vagy nem többnek, mint hatásos bombasztnak felhasználni. Evangéliomi munkásokat csak a Krisztusban megtalált életeszmény s a Krisztus keresztjében alázatosan, félelemmel és rettegéssel megtalált üdvösség fog nevelni, hogy a munka terhét, drága magyarokkal a krisztusi élet megszerettetését vállalják. A többit átengedik másoknak, mert a munka sikere — terhe nélkül — szélhámosság, hire — terhe nélkül — szemfényvesztés s hamis prófétálás, dicsérete — terhe nélkül — kendőzés, tömjénezés, dicsősége —
