Dunántúli Protestáns Lap, 1916 (27. évfolyam, 1-53. szám)
1916-06-11 / 24. szám
24. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 187. oldal. években az Emlékiratban kifejezésre jutott nézettel homlokegyenest ellenkező nézete volt. Vagyis tisztában voltam azzal, hogy az Emlékirat hamis alapra van felépítve, melynek megdőltével megdől az arra épített egész okoskodás is és tisztában voltam azzal, hogy — az előzményekből folyólag a tanárkar véleménye nem tárgyilagos, nem meggyőződés, tehát a mozgalom célja sem lehet komolyan közérdekű, a felvetett nagy kérdés nagy fontosságához méltó. De tudtam és tudok a brosúrámban megirtakon kívül a kérdésben fontos szerepet játszó más körülményeket is, mert hiszen húsz éve vagyok itt ügyvéd és évek óta a főiskolai gazdasági választmány tagja, tehát volt és van alkalmam véleményemet nem feltevésekre, de tényekre alapítani. Midőn tehát brosúrámban annyit és oly módon írtam, amennyit és ahogyan írtam, arra való tényeket ismerő birálónak csak egy véleménye lehet, hogy t. i. az minden animozitás nélkül való kíméletes. Ennélfogva sokkal jogosultabb a mi kérésünk Önökhöz, a viszonyokat nem ismerőkhöz: méltóztassék az állítások megbirálásában körültekintőbbek lenni, ítélethozatal előtt a bizonyítékokat minden az ítéletet befolyásolható körülményre nézve beszerezni és így nem feltevésekre, hanem tényekből merített meggyőződésre, tudásra alapítani ítéletöket. Végül szabadjon még kijelentenem ugyancsak az ítélkezést illetőleg: „ne ítélj, hogy ne ítéltessél!“ Mert engedjen meg Rácz úr, de Ön a dr. Waldapfel János cikkével foglalkozva már nem csak animozitással, de gúnyoros gyűlölettel ír, pedig az ő cikkét senki nem tartotta sértőnek, annyira nem, hogy egyik akadémiai tanár, — aki pedig a mozgalomnak saját kijelentése szerint meggyőződésből híve —, dr. Waldapfeld Jánosra cikkének másodszori elolvasása után pohárköszöntőt mondott. A dr. Waldapfel cikkének megítélésénél pedig a sárospataki főiskola szellemében nevekedő ember véleményét nem befolyásolhatja sem az, ha Waldapfel zsidó (ami tényleg), sem az, ha zsidóból lett katholikus. Az igazságtalanság az maradna, ha Waldapfel református is, az igazság igazság marad, ha Waldapfel zsidó is. írtam nolens-volens, akiknek ez kellemetlen, magokra vessenek, mert olyat írtak, amire, igazat írva, írni csak kellemetlen lehet. Sárospatak, 1916. évi május hó 26. Dr. Kiss Sándor. Szövetkezeti Tanfolyam. Május 23—25. napjain tartatott ref., ág. h. ev., unit. és r. kath. lelkészek számára. 15 ref. lelkész volt hivatalos, kiknek névsorát Megyercsy Béla kér. ifj. szöv. titkár állította össze. A ref. és ág. h. ev. lelkészek 23-án és 24-én este a kér. ifj. egyesületek szövetségének voltak vendégei, amely alkalmat a buzgó titkár szorgalmasan kihasználta arra, hogy ifjúsági kér. munkával többé-kevésbbé már foglalkozott lelkésztársait az ifj. munka minél buzgóbb folytatására megnyerje. így a szövetkezeteknek nemzetépítő anyagias munkája amaz egy fundamentomra helyeztetett a ref. és ág. h. ev. lelkészek lelkében, amelyen egyedül állhat szilárdan s amely fundamentom a Jézus Krisztus. Ezek az esték tehát teljesen összhangban voltak a tanfolyamon több ízben elhangzott ama kijelentésekkel, hogy a szövetkezeteknek immár hatalmas épülete a keresztyén szeretetnek épülete, munkájának forrása az altruizmus, sikere a becsületességből, erkölcsből táplálkozik. feltétele, alkotó része, de nem maga az egész. Nem az egyéni, de a kollektiv vallásos öntudat tartalmát rendszerezi a dogmatika normativ elvek szerint. A keresztyén embernek az örökélet, az isteni élet felé való vágyakozása kiemeli az ő jelenlegi vallásos tapasztalatainak és a történeti Jézus személyének a fontosságát. Ez a kettő, kiterjeszkedve a keresztyén emberek összességére, alapját adja a keresztyén életfelfogásnak és világnézetnek. Ez tehát csak az lehet, amit Jézus Krisztus hirdetett, ami az ő programmja volt, amit a keresztyén vallásos öntudat is, mint legvégső eszményt, óhajt, kíván. Jézus Isten országának megvalósulását hirdette a földön. A zsidóság jövőbe vetített világnézetét, vágyakozását, Isten országának megvalósulását alakította át Jézus, ezt spiritualizálta, mélyítette, kiterjesztette istenfiúi öntudatánál fogva. A bibliában minden Isten országának nagy eszméje körül forog. Ez Jézus igehirdetétésének a tartalma. Ez a Jézusban testté lett isteni kijelentés. Ennek az országnak magva az az öntudat, mely Jézus lényét vezette, irányította, az isteni életnek, az istenfiuságnak az öntudata. A bűnös emberiség evangélizálását, a keresztyénség világhódító jellegét ez a központi eszme domborítja ki leghathatósabban. Az evangélium Isten országának közlése az emberekkel. Benne valósul meg az egyéni isteni élet, a Krisztusi élet: „az Isten országa ti bennetek van“. Benne lesznek Krisztus követői Isten fiaivá, egy testnek tagjaivá. Ez fejezi ki az igazi keresztyénség egyéni és kollektiv öntudatának a teljes tartalmát. Ez az evangéliumi keresztyénség igazi tartalma. Ez a keresztyén ember életfelfogása és világmagyarázata. Csodálatos, hogy épen a misztikától legjobban irtózó s tudományos tekintetben a biblica theologiából táplálkozó német theologus, Ritschl, látta meg ezt legelőször. Fullipuet is, Ritschl egyik modern kövétője, Isten országának eszméjére alapítja dogmatikáját, de nem rendszeresen, mert nála ez csak egyik része az egésznek; a krisztológia, a keresztyén ember vallásos élményei, a hit és tudomány egymáshoz való viszonya kívül esnek keretein. Látnivaló az eddigiekből, hogy mi csak a történeti
