Dunántúli Protestáns Lap, 1916 (27. évfolyam, 1-53. szám)
1916-06-04 / 23. szám
182. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1916. a legmegbízhatóbb, a tábori lelkészekénél mindenesetre közvetlenebb úton nyert adatokkal látták el. Lie. Doehring Brúnó berlini udvari pap viszont a keleti harctéren gyűjtött tapasztalatait6 dolgozza fel egy aránylag kicsi, de súlyos tartalmú, szellemes és élénk optimizmust lehelő füzetben. A harctér vallását a következő, rövid gondolatmenetben vázolt egységes szempontból vezeti le. A katona életére legjellemzőbb és legdöntőbb tapasztalatainak rikító disszonanciája. A nagy kötelességekkel és hajlamokkal szívéhez nőtt békés otthonból ki van szakítva s mégis soha nem dobogott szíve szilajabbul az elhagyott környezetért, mint most. Örökké társai környezetében van s mégis most érzi magárahagyatottságát a legjobban. A maga kicsinyeire gondolva szereti az ellenség gyermekeit, de az ellene küzdő apát, vagy áruló anyát biztos kézzel lövi le. Az élet és halál e végleteinek s minden iszonyú lehetőségének, e disszonáns hatásoknak elhordozására erőre, a növekvő ellentétekkel együttműködő erőre van szüksége a harcosnak, emberektől nem várható s akkor is meglevő és megnyugtató reménységre, mikor közönséges értelemben megszűnik ember lenni: meghal. Ez erőkeresésben nézetek, felfogások nem elégíthetnek ki. Tényre, valóságra van szükség, mit a vallásnak a harctéren oly gyakori átélésében kap meg a hívő lélek. Ez átélések pedig azért elhatározók a katonára, mert a harcos benső, lelki szükséglete végelemzésében a valláséval teljesen egyező sajátságokat tüntet fel. A vallás és a háború itt az egész ember igénybevevésében megegyeznek, mindketten a legjobbat kívánják tőlünk s ennek fejében mindegyik a legmaradandóbb és legdicsőbb élménnyel kárpótol. Minden nap kérdésessé teszi az életet, de egyúttal lelki megerősödést is nyújt, halandóságra emlékeztet s mégis életerőink legbiztosabb tudatára vezet rá. Figyelmünket teljes mértékben lekötő s nagyon tanulságos munkák foglalkoznak az itthonlevök lelki gondozásával is. A legkiválóbb idevágó munkát a hamburgi Rauhes Haus adta ki dr. Blau Pál tolla alól.7 El nem mulaszthatom rövid gondolatmenetét Uckeley referádája nyomán kivonatosan közölni. A harctérről megérkezők két csoportra oszthatók. Egyik részre tanúlságos, élénk vallásos tapasztalatokban gazdag, javító, nemesítő, Istenhez közelebb vivő, tehát áldásos a háború. Másik rész ellenben a hadtápnál, vagy a helyőrségen elromlott, vagy még rosszabbá lett, többnyire alig valamit „tett“, de itthon a korcsmában a legkérkedőbb, többkevesebb állítólagos áldozathozatalának s nélkülözéseinek jutalmául nem akar többé nekivadúlt szeszélyeiben tisztességet, korlátot, törvényes rendet ismerni. A nagy tömeg azonban sem egyik, sem másik részhez nem tartozik; bár a nagy rázkódtatások többször magához térítették, eleinte a jó templomlátogatók s majdnem az Isten országának tagjai közé emelték, de a köznapi élet szükségében ismét visszatérnek a régi kerékvágásba, elsekélyesednek, régi, eleven hitük a névleges keresztyénség, áldozatos honszerelmük a „hurráhpátriótizmus“ zátonyára jut. Ennek megakadályozása, a jó magvaiiiak meggyökereztetése s fölnevelése céljából kell a lelki gondozásnak a kínálkozó alkalmat megragadva, célszerű esközökkel közbelépni. Ilyenek: a szentírással való buzgó foglalkozás és foglalkoztatás, a háborús imaórák állandósítása, általában az imaóráknak a gyülekezet életébe való szerves beiktatása s a háborúban résztvetteknek időről-időre való összegyűjtése. Az istenitiszteletet népiesebbé, esztétikusabbá (még ők is!), egységesebbé, változatosabbá s főként evangelizálóbbá kell tenni. Egyesületek alapítása, az istenititisztelet körén kívül eső összejövetelek tartása, bizonyos tekintetben tehát a gyülekezet önépítése (intenzív belmissziói munka!), vagyis a lelkigondozás teendőinek megosztása szolgálhatják tervszerűen a célt. Mindezek alapján Blau munkája hosszabb idő óta a lelkipásztorkodás irodalmában a legértékesebb alkotás, mely a gyakorlati theoloeia középpontjába a lelkigondozást állítván, annak minden más tevékenységnél, még az egyesek által egyedülidvezítőnek tartott vagyonkezelési és egyházkormányzási ügyességnél is fontosabb és életbevágóbb voltát hangsúlyozza. Az egész mű célja gyanánt az a nemes szándék lebeg, hogy az egyház a hitélet mélyítésére, tisztítására és megújítására a mostani világháborúban kínálkozó kedvező alkalmat ne szalassza el; mert mint Blau mondja : „Ha ezt az isteni órát nem ismerjük és használjuk fel, az egyház elvesztette létjogát s más alakulatoknak adhat hetyet. Ám azért Isten országa nem semmisül meg; sőt nélkülünk, vagy ellenünk is megteszi a maga útját a világtörténelemben, de akkor már ez az út rajtunk keresztül megy át“. Tanúlságos munkát írt e nemben dr. Schian Márton is a német keresztyénségről,8 melyben egyfelől a hazafias vallásosság, másfelől a nemzeteken felülálló egyetemes isteni tevékenység lényegét fejti ki. Dr. Wilke Frigyes bécsi profeszszor mélyreható, oknyomozó és igen tanúlságos fejtegetést9 írt a háború erkölcsi jogosúltságáról. Dr. Dunkmann Károly10 és dr. Hilbert Gerhard11 a háború és ■I- III i I ll III i Uj könyvek! Most jelentek meg ! Uj könyvek! BODOR I.: Isten igéje a háború idején. 3'— K *%•* SOÓS K.: Isten és haza mindenünk. 1'20 K VARGA L.: Imágságok háborús időben. 4a— K i ROMÁN E.: Tudakozzátok az írásokat. 3'— K LENCZ G.: Beszédek és imák háborúi ^ SOÓS K.: Krisztus a mi életünk. 3'— K alkalmakra. 5a—K Sz. SZABÓ I.: A halál szérűjén. 3’— K Kaphatók: KIS TIVADAR könyvkereskedésében PÁPÁN, Fő-utca 21. sz. Saját ház.
