Dunántúli Protestáns Lap, 1916 (27. évfolyam, 1-53. szám)

1916-05-21 / 21. szám

21. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 165. oldal. széknek, illetve prespyteriumnak lenne bejelentendő, minthogy kisebb gyülekezetekben külön iskolaszék nincs. A 28. §-ban (27-ik) a püspök az igazgatói kineve­zéseket önként érthető célból a közoktatásügyi minisz­tériummal is közli. A 29. §-ban (28-ik) a tiszteletbeli igazgatónál meg­említendő lenne, hogy működési körrel sem bír. A 30. §-ban (29-ik) beszúrandó, hogy a tényleges igazgató. A 32. §-ban (31-ik) az egytanítós iskolánál meg­említendő, hogy a tanító az igazgatói címet csak ki­nevezés esetén használhatja. Fülöp József. Megjegyzések. Betegek gondozása. Sürgettem, hogy a reformáció 400-ik évét kórházak fölállításával kell emlékezetessé tenni. Ez eszme mel­lett olvashatunk fájdalmasan kiáltó érvet a Protestáns Egyházi és Iskolai Lap 16. sz. „Lelkészeink és tanító­ink betegsegélyezése“ c. rokonszenves cikkében ilyen aláhúzással: „így temettük el az irgalmasok kórházá­ból a 38 évi buzgó szolgálatban megöregedett derék kálvinista lelkipásztort“. A mi lapunk 16. száma is kiált nyitrai lelkésztársunk ajakéból így: „A nagy­­szombati városi kórházba került a harctérről egy belényesi származású református katona. Alig mele­gedett meg az ápoló apácák szárnyai alatt: a heten­kénti hitoktatási körútam közben Nagyszombatban ott terem két tanúval a hitoktatási helyiségben kitérésre jelentkezni“. Kell-e hát kórház? „Lelkészeink és tanítóink betegsegélyezése“. Egy cikk címe ez a P. E. és I. L.-ból. Reformáció­­évfordulati terv. Nem hideg kőtömeg, de meleg szeretet. Kiáltó szó, melynek nem szabad visszhangtalan elhang­zani a pusztában. Kötelesség, melyet Krisztus leikéből olvasott ki a tervezője. Avagy feledhetnéd-e, keresztyén egyház, Kultusznak és Mutatásnak behódolván, Azt, akit „a mi Urunk Jézus Krisztusnak Istene tett minde­neknek fölötte az anyaszentegyháznak fejévé“, hogy lényeg helyett külsőségre, a Lélek templomának építése helyett hiúság épületére gondolnál, a szeretetben erő­södés helyett az Egyházfő leikével mit sem gondoló irányzatok versenyétől vezettetnéd magadat? „És mikor némelyek mondanak a templom felől, hogy szép kö­vekkel és ajándékokkal van felékesítve, monda: Ezek­ből, amiket láttak, jőnek napok, melyekben kő kövön nem marad, mely le nem romboltatnék“. Az irgalmasság cselekvőinek pedig azt mondotta: „...amennyiben megcselekedtétek eggyel emez én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg“. Hogy is lehetett az, hogy hol külsőség és uralomvágy, hol fogalmak, ködök és felhők homályába, dogmák köntösébe öltöz­tetett Krisztusok foglalhatták el az egyházban annak a Krisztusnak helyét, aki magát szegénnyel és beteg­gel képviselteti világ végéig? Ó mindenek, kik föllen­­gős terveket csináltok, feleljetek nekünk, nincsen-e éhező, szomjuhozó, jövevény, mezítelen, beteg és fo­goly, akikkel való irgalmasság cselekvése a legszebb emléke volna a 400 éves reformációnak? S a nyomo­ron kívül, mely az útszélről kiált a Dávid Fiához, nem ismersz-e, te Egyház, nyomort, mely nem kiált, de titkon hullatja könnyét, titkon vérzik s hangtalanéi rogy a hideg hantra, mint az ősz virága? Jer, egy szerető szív a fennt nevezett cikkben mutat néked ilyen nyomort. Ott mutatja, ahol leghamarább meg­láthatod, ahol téged érdekel első sorban, amely a te szégyened első sorban. A te szolgáidnak a házában, parókiáikon és rektoriákon, ha bekopogtat a sír felé sáppasztó betegség. Hogy is mondja az a cikk? „Ami­kor a betegség, hozzá még valami súlyos betegség kopogtat be a szerény lelkészi vagy tanítói lakba, a lelki gond mellett a sötét anyagi gond is befuródik oda“. Mikor van hely, ahol „ötven koronába kerül minden orvosi látogatás“, „hozzá még, ha súlyosabb az eset és szakorvosra van szükség, hogy még a fő­városba is fel kell jönni a betegnek. Ezt a szerény lelkészi. vagy tanítói javadalom a legtöbbször nem bírja meg, azért erről fájó szívvel csaknem mindig le kell mondani. Ha pedig a lelkésznek, vagy tanító­nak, vagy valamelyik családtagjoknak olyan betegsége támad, amellyel hazai, vagy külföldi fürdőhelyre, tenger­partja, vagy hegyi kúrára kellene menni, a legtöbbnek az ágya fölé oda lehetne írni Dante „Pok!á“-nak föl­iratát: Hagyjatok föl minden reménységgel!“ Ilyen okok alapján indítványozza dr. Kovács István, hogy a jubileumi zsinat alkossa meg „az egyházhivatalnokok betegsegélyző intézetét“. Mi ezt az okadatolást meg­­toldjuk a parókiák és rektóriák számüzöttének, az özvegy anyáknak szívére nehezedő betegség okozta gondokkal s inig a D. P. L. egész olvasó közönsé­í III i ... T .... I i in I Uj könyvek! Most jelentek meg! Uj könyvek! SOÓS K.: Isten és haza mindenünk. 1'20 K ROMÁN E.: Tudakozzátok az írásokat. 3’— K SOÓS K-: Krisztus a mi életünk. 3*— K Sz. SZABÓ I.: A halál szérűjén. 3'— K Kaphatók: KIS TIVADAR könyvkereskedésében PÁPÁN, Fö-utca 21. sz. Saját ház. BODOR I.: Isten igéje a háború idején. 3*— K VARGA L.: Imágságok háborús időben. 4‘—K LENCZ G.: Beszédek és imák háborúi alkalmakra. 5’— K

Next

/
Oldalképek
Tartalom