Dunántúli Protestáns Lap, 1916 (27. évfolyam, 1-53. szám)
1916-05-14 / 20. szám
158. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1916. szentasztalt és új szentasztali edényeket készíttetett, végül pedig orgonát állíttatott a templomba, nagy szorgalommal gyűjtvén és teremtvén elő a szükséges költségeket. Az egyházi élet is rövid idő alatt megjavult; a hívek az iskolát, templomot megkedvelték s a gyülekezet azóta is jó hírben áll e tekintetben, valamint az egyházhoz való áldozatkészséges ragaszkodás tekintetében is. Mint egyházi tisztviselő, hivatásának tudatában komoly és szigorú, szigorúsága azonban igazságtalansággá sohasem változik. Mint lelkész, híveinek valódi atyja s azok dolgai, bajai iránt szeretettel érdeklődik és midőn arra szükség van, tanáccsal, útmutatással segít. Mint szónok, elsőrangú, mint adminisztrátor, lelkes és talentumos, mint ember, felebarát a szó bibliai értelmében. Érdemeit egyházmegyéje is elismerte és jutalmazta. Mindjárt 1885-ben egyházmegyei pénztárnokká választatott s ezen tisztét 22 évig viselte. 1892-ben egyházmegyei tanácsbíró, 1907-ben pedig esperes lett; a presbitériumok őt tartván méltónak néhai nyáregyházi Nagy Gedeon örökére. Az esperesi tisztségben csak 6 évet töltött, mert betegsége elhatalmasodott s ennek következtében tisztéből visszavonult, amikor is az egyházmegye „örökös tiszteletbeli esperes“ címmel ajándékozta meg. Mint esperes olyan, mint lelkész: szigorú, részrehajlatlan, rendszerető és követelő, igazságos, méltányos, jogaiból nem engedő, viszont mások jogait tiszteletben tartó. Sohasem több, mint „primus inter pares“. Mindig szigorú arca emberszerető, résztvevő jó szívet takart. Talán voltak, akik e szigorú emberben ellenséget láttak, ő azonban csak ellenfél volt; ellenség soha. Áldott lelkű nejével: Vörös Idával 28 évet töltött boldog házasságban. Bár Isten nem áldotta meg családi életét gyermekkel, mégis voltak, akikről, mint gyermekeiről gondoskodott. Személyválogatás nélkül felvette azok gondját, akikről tudta, hogy támaszra vannak szorúlva. Nagyon éles szeme hamar észrevette a könnyeket, leolvasta arról a fájdalmat s azontúl nem volt más gondja, mint hogy ezeket enyhítse, sőt megszüntesse. Közel 20 évig szenvedett és küzdött súlyos betegséggel, mégis, mintha egészségében, erejében mi fogyatkozás sem lett volna: állott a kötelesség mezején ; akár mint egyházi funkcionáriust, akár mint a közélet hű munkását, vagy mint embert tekintjük. Hosszú és kínos szenvedésének most már vége. „Quietem, quam vivus ignoravit, in Domino repperit“ — a folyó évi március 25-én reggel. Gyásztisztességtétele március 27-én délután 2 órakor tiszttársai és nagyszámú résztvevő közönség jelenlétében ment végbe. Nógrádverőcze apraja-nagyja — felekezeti különbség nélkül — egyformán osztozott a család és az eklézsia gyászában. A gyászudvaron Juhász Lajos esperes, perőcsényi lelkész, a sírnál pedig káplánja, Székely István búcsúztatta el a hozzátartozóitól, gyülekezetétől, tiszttársaitól és barátaitól a hív sáfárt a felejthetetlen jó pásztort. Retribuere dignare Domine ei vitám aeternam ! Pater et pastor! Refrigereris et Spiritus tuus in bono! Dávid Lajos. VEGYES. Személyi hír. Főtisztelendő és méltóságos Németh István püspök úr folyó hó 12-én és 13-án hivatalos ügyekben Pápán tartózkodott. Kitüntetett tábori lelkész. Amint értesülünk, Kövy Árpád losonczi másodlelkész, jelenleg tábori lelkész az orosz hadszíntéren, szolgálatai elismeréséül a II. osztályú lelkészi érdemkeresztet kapta, a fehér-vörös szalagon. Gratulálunk! . Érettségi kormányképviselők. A vallás- és közoktatásügyi miniszter a folyó évi érettségi vizsgálatokra a pápai főgimnáziumhoz dr. Papp Károly debreczeni egyetemi ny. r. tanárt, a somogycsurgói főgimn.-hoz Csiky Lajos nyug. theol. tanárt küldötte ki kormányképviselőnek. A pápai ref. leányegylet folyó hó 7-én tartotta hangversennyel egybekötött szokásos tombolaestélyét, mely úgy erkölcsi, mind anyagi szempontból fényesen sikerült. Kellemesen lepte meg a közönséget a programmon kívül bemutatott élőképek, melyeknek műérzékkel beállított representánsai a ref. nőnevelő-intézet növendékei közül kerültek ki. Gáty Zoltán vezetésével ugyancsak az előbbi intézet énekkara adott elő magyar dalokat. Az estély fénypontja Vozáry Erzsébet képzőintézeti tanárnő felolvasása volt. Érdemes volt Széky Aladárné, az egyesület elnöknője kérésére megismémelni a tanítványai számára írt „Történetkéket“. Nemcsak Keletmagyarországnak, a szerző szülőföldje, szeretete sugárzott ki belőle, hanem párosult azzal a mély, vallásos hit, melynek életfentartó ereje sohasem nyilvánult meg jobban az emberi életben, mint napjaink-i ill I____________!__________________________I____________I ill » Uj könyvek! Mőst jelentek meg! Uj könyvek! BODOR I.: Isten igéje a háború idején. 3'— K V» SOÓS K.: Isten és haza mindenünk. 1*20 K VARGA L.: Imágságok háborús időben. 4'— K I ROMÁN E.: Tudakozzátok az írásokat. 3'— K LENCZ G.: Beszédek és imák háborúi J. SOÓS K.: Krisztus a mi életünk. 3*— K alkalmakra. 5‘— K Sz. SZABÓ I.: A halál szérűjén. 3*— K Kaphatók: KÍS TIVADAR könyvkereskedésében PÁPÁN, Fő-utca 21. sz. Saját ház.