Dunántúli Protestáns Lap, 1916 (27. évfolyam, 1-53. szám)

1916-01-16 / 3. szám

Huszonhetedik évfolyam.

3. szám.

Pápa, 1916 január 16.

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP

AZ EGYHÁZ ÉS ISKOLA KÖRÉBŐL.

A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE

Megjelenik minden vasárna

PBelső munkatársak:

Kéziratok a szerkesztőséghez: Kis József Borsos István Czeglédy Sándor <=j felelős szerkesztő címére küldendők. <=> Pongrácz József.

Az előfizetési díjak (egy évre 9 K, félévre 4-50 K), hirdetések, reklamációk: Faragó János főmunkatárs címére küldendők.

Az emberi élet alapigazsága.

z emberi életnek nagy alapigazsága az, hogy tudatos és eleven legyen bennünk annak megismerése, hogy a mi életünk egy a végtelen élettel és hogy az ő isteni beömlésének teljesen feltárjuk magunkat. „Én és az Atya egy vagyunk“. (Ján. X: 30.) Itt látjuk, mennyire megismerte egységét az Atya életével. Épp igy mondja: „A beszédeket, amelyeket én mondok néktek, nem magamtól mondom; hanem az Atya, aki én bennem lakik, ő cselekszi e dolgokat. (Ján. XIV : 10.) Itt látjuk, mennyire világosan tudatában volt annak az igazságnak, hogy ő magától semmit se tehet, hanem csak, ha az Atyával összeköttetésben cselekszik. És ismét mondja: „Az én Atyám mindezideig munkálkodik, én is munkálkodom. (Ján. V:17.) Ez azt teszi más szavakkal: Atyám kiárasztja rám az erőt, én föltárom magamat neki és munkálkodom összeköttetésben vele.

Ugyancsak Jézus mondja; „Keressétek először Istennek országát és az ő igazságát és ezek mind megadatnak nektek“. (Máté VI: 33.) És arról se hágy kétségben bennünket, hogyan értette ezt. „Sem azt nem mondják: Imé itt, vagy: imé amott van; mert imé az Isten országa tibennetek van“. (Luk. XVII: 21.) Az ő tanítása szerint Isten országa és a menyország egy és ugyanaz. Mikor tehát azt tanítja, hogy a menyország bennünk van, látjuk, hogy pontosan azt kívánja, amit kifejtettem: jussatok el tudatos megismerésére annak, hogy a ti életetek egy az Atya életével; ha ez megvan: akkor megnyeritek Isten országát és ha azt megnyertétek, akkor minden más megadatik néktek.

Ismét azt mondja a Mester: „Atyátoknak se hívjatok senkit e földön; mert egy a ti Atyátok, aki a menyben van“. (Máté 22 :9.) Itt megállapítja, hogy az igazi élet egyenesen Isten életéből ered. Szülőink csak közvetítők ; ők adják nekünk a testet, a házat, amelyben lakunk, de az igazi élet a végeden életforrásból ered, az Istenből, aki a mi Atyánk.

Egyszer jelentették neki, hogy anyja és testvérei kinn keresik. Ezt felelte nekik: „Ki az én anyám, vagy kik az én testvéreim? Ki az Isten akaratát cseAl

lekszi, az az én fitestvérem és nőtestvérem és az én anyám“. Márk 3:31—35.)

Sok embert a rokonsági kötelék szinte szolgává tesz. Ezért igen jó ránknézve, ha eszünkben tartjuk, hogy nem azok szükségképpen a mi igaz rokonaink, akik a vérség kötelékénél fogva tartoznak hozzánk. Legigazibb rokonaink azok, akik legközelebb állanak hozzánk lélekben, szellemben. Ezek a legközelebbi rokonaink aztán lakhatnak akár a világ másik végén; lehetnek olyan emberek, akiket mi még soha se láttunk: de a vonzalomnak mindenható és soha meg nem tagadó törvénye von bennünket hozzájuk, akár ebben az életben, akár abban a másikban.

Mikor a Mester azt a parancsolatot adta: „Atyátoknak se hívjatok senkit a földön; mert egy a ti Atyátok, aki a menyben van“, akkor ezzel megadta nékünk az alapot arra, hogy milyen nagy legyen a mi nézetünk az Istenről, mint Atyáról. És ha az Isten minden ember Atyja, akkor ebben megvan az okunk minden ember testvériségére nézve. De van egy gondolat, ami bizonyos értelemben még magasabb: t. i. az ember és Isten egysége és ezzel az egész emberi nemnek egysége. Ha megismerjük ezt az igazságot, akkor világos lesz előttünk, hogy (minél bensőbb lesz ez az igaz egység a végtelen élettel) minden lépéssel, mellyel az Istenhez közelebb jutunk, hozzájárulunk ahhoz, hogy minden ember fölemeltessék erre az egységre és hogy ezzel segítünk nekik, hogy ők is közelebb jussanak Istenhez.

A mi igaz viszonyunkat a végtelen élethez a Mester nekünk e szavaival is kijelentette: „Ha meg nem tértek és olyanok nem lesztek, mint a kis gyermekek, semmiképpen nem mentek be a mennyeknek országába“. (Máté 18:3.) Mikor ezt mondja: „Nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Istennek szájából származik“, (Máté 4 : 4.) akkor ezzel olyan igazságot mondott ki, amelynek nagy jelentőségét alig tudjuk teljesen átlátni. Azt mondja itt, hogy a testi életet se egyedül a táplálék tartja fenn, hanem hogy a végetlen életforrással való összeköttetésünk egészen jelentékeny befolyást gyakorol testünk életére és tevékenységére is.

A nagy indiai bölcs Manu mondja: „Aki saját magá-