Dunántúli Protestáns Lap, 1916 (27. évfolyam, 1-53. szám)
1916-04-30 / 18. szám
140. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1916. legszélesebb kiterjesztéséért véres összeütközések is történnek; ma a már meglevő jogokat elkonfiskálni veszedelmes dolog lenne; és nagy méltatlanság az egyházfentartó tagokkal s azokkal százezrekre menő hős fiainkkal szemben, kik életük kockáztatásával védelmezik édes hazájukkal együtt anyaszentegyházukat. Vörös János. A zsoltárkiadás ügye. Közönségesen tudott dolog, hogy az Erdélyen kívüli Magyarország reformátusainak énekeskönyve két kiadásban jelenik meg. A dunamelléki, tiszáninneni és dunántúli egyházkerületek közösen kiadják a maguk hasznára, a tiszántúli kiadja külön a saját hasznára. Énekeskönyv és haszon? Nincs rajta semmi megütközni való. Mindegyik egyházkerület nem pusztán egyházi, hanem 400 éves kulturális tényező, amely intézményeiből vett hasznát, jövedelmét nem munkásai javadalmának emelésére, hanem kulturális munkája körének szélesbítésére használja. Ezenkívül a zsoltárból vett haszonvétel nem történik a hívek zsebének rovására, mert hiszen, bár a legolcsóbb bibliánál drágább, de egyéb ilyen szöveg- és hangjegyterjedelemmel bíró könyveknél sokkal olcsóbb a legolcsóbb zsoltár. Rendben levőnek kell tehát tartanunk, hogy egyházkerületeink a zsoltárkiadásból jövedelmet szereznek és fordítanak kultúrális céljaikra. Úgy a három, mint az egy egyházkerület a zsoltárkiadást egy-egy bizományos cég által teljesíti. A budapesti és debreczeni bizományos közt fennálló verseny jótékonyan eredményezi mind azt, hogy a legolcsóbb iskolás zsoltártól a legfinomabb Ízlést kielégítő gyönyörű zsoltárig mintegy 70 féle változatban válogathatunk, mind pedig azt, hogy a zsoltárárak mérsékelten állapíttatnak meg. Nagy forgalomra dolgozhatik, de csekély haszonra kénytelen dolgozni mindkét kiadó. Olyan egészségesen van tehát a zsoltárkiadás berendezve, hogy ha nem így volna, így kellene megcsinálni. Boldog emlékezetű dr. Antal Gábor püspökünk a Budapesten, 1913 szeptember 24-én a dunamelléki, tiszáninneni, dunántúli egyházkerületek képviseletében tartott énekeskönyvi értekezlet ilyen értelmű megállapodását terjesztette dunántúli kerületünk 1913 október 5-iki gyűlése elé. Ilyen értelemben állapított és kötött szerződés a három egyházkerület. Hornyánszky Viktorral 1913 december 31-én a szerződés lejárt. Három cég adott be ajánlatot. A pesti könyvnyomda részénytársaság 1800 K, Hornyánszky az eddig fizetett 2200 K s ezen felül 150.000 példányon felül minden 1000 példány után pótlólag 88 K-t, a debreczeni városi könyvnyomda Hegedűs és Sándorral az első 10 évben 2800 K, a második 10 évben 3000 K-t hajlandó mindenik egyházkerületnek fizetni. Az utóbbi 20 évre kívánta a kiadói jogot s az új énekest is magának követelte. Ám az értekezlet nemcsak az egyházkerületek, hanem a zsoltárvásárló közönség érdekeit is nézvén „a beérkezett ajánlatok alapos megbirálása után" a Hornyánszky céget ajánlja a kerületeknek. Dunántúli kér. közgyűlésünk szintén „a kötelezettségének mindig pontosan eleget tevő Hornyánszky Viktor ajánlatát fogadja el". Hasonlóképen Dunamellék és Tiszáninnen is. A zsoltárkiadás jól elrendezettségének gondolatába bántóan zördül bele F. Varga Lajos tiszántúli lelkész és szentségét, hogy az hozzá hasonló, azonnal nem bánhat vele úgy, mint tárggyal, mert tudja, hogy az nem volna más mint külső és belső, földi és örökkévaló gyalázatba dönteni egy végtelen lehetőségekkel felruházott és magához hasonló lelket. Ha valaki komolyan meggondolja e szavak értelmét, nem találhatja kellemes gondolatnak. Továbbá, minden Csapás, amely másnak a tisztasága ellen irányul, épúgy érinti azt is, aki a csapást adja. Mert itt is, mint mindenütt, másutt, az ember nem bánhatik valakivel úgy, mint szabszolgával anélkül, hogy maga is rabszolgává ne lenne. Mindannyian elválaszthatatlan kapcsolatban vagyunk egymással és amilyen mértékkel mérünk másoknak, olyannal mérnek nekünk. Hogyan használja Jézus a négy nagy indítékot a hamisság ellen ? Az egység indítéka. S ugyanez a négy, nagy indíték alkalmazható a hamisság ellen is (533_37). Mikor Jézus a 37. v.-ben befejezi e rövid szakaszt: „Hanem legyen a ti beszédetek: úgy, úgy; nem, nem; ami pedig ezeken felül vagyon, a gonosztól vagyon" — határozottan hangoztatja a benső élet egységének elvét. Mert lényegében véve ezt mondja: nem vagy biztonságban, ha alkudozol az egyszerű, egyenes, valódi igazsággal, az igazságon kívül minden más veszedelmes. Ez az elv azt is jelenti, hogy a beszédben megnyilatkozó hamisság fenyegeti az élet többi részét is. Lehetetlen, hogy hamisak legyünk egy ponton anélkül, hogy az ne érintse a többi pontot is. Hazudozás egy bizonyos területen, más területen is hazudozásra vezet, sőt hamisságra minden téren. Alig bizhatsz teljesen bárhol abban az emberben, aki csak egy ponton is megcsalt. A hazugság — hangsúlyozza Jézus, — nagyon komoly ügy, akár kimondott, akár végrehajtott, akár nyíltan kifejezett, akár csak szellemesen sejttetett, legyen is az. S ez az elv azt is jelenti, hogy a hamisság a saját maga átka, benne rejlik kikerülhetetlen büntetése. Ha valaki játszik a saját igazságérzékével, végül is oda jut, hogy képtelen az igazságot szólni, képtelen magát másokkal megértetni. A diplomatikus beszéd szokása romboló. Az ily embereknél elkerülhetetlenül mások gyanúsítása következik be, a saját életük meg kétszínűvé válik s természetesen ezzel vele jár mások részéről a bizalom hiánya. (Vége köv.) Ford. Fazekas Lajos.
