Dunántúli Protestáns Lap, 1916 (27. évfolyam, 1-53. szám)

1916-04-23 / 17. szám

130. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1916. Patak—Miskolcz. (Folytatás.) Eddigi fejtegetéseinkből megállapíthattuk, hogy a -tudományos és társadalmi életre nevelés sikeresebb lehet kulturális központban mint primitiv viszonyok közt élő kis, faluszerű városkában. Eddig az ifjúság szempontjából tekintettük a kérdést, most menjünk tovább egy lépéssel s vizsgáljuk meg azokat az igé­nyeket, amelyek jogosan kapcsolódnak a tanár szemé­lyiségéhez úgy a társadalom, mint a tudomány nevében. Alig lehet valakinek kétsége a felől, hogy annak a nagy szellemi és erkölcsi tőkének, amelyet egy akadémiai tanári testület a maga összességében kép­visel, meg kell adni a kellő alkalmat a gyümölcsözésre, hogy minél többet kamatozhasson a nemzeti művelt­ség és a társadalmi közélet számára. Mi magyarok és kivált reformátusok kis számunk folytán nem tékozol­­hatjuk el legjobb erőinket azzal, hogy megfelelő élet­­feltételek hiányában az elsorvadás veszélyének tegyük ki őket. A kultúra előmunkásait — aminők az aka­démia tanárai — olyan környezetbe kell juttatnunk, hogy égjenek a vágytól hatni-alkotni kathedrán épp úgy, mint künn a közéletben. Nemzet nevelői! Ez az eszmény, amely után vágyódni nemes törekvése min­den tanárnak. És itt elvonúlnak szemeink előtt azok a nagyszerű munkák, amelyeknek szemtanúja lehet mindenki az egyetemi városokban, külföldön még inkább, mint nálunk. Jogtudós, orvostanár, filozófus, theologus oda­áll egy-egy, a társadalmat érdeklő kérdéssel a nagy nyilvánosság elé és szakértelemmel megadja az irányt, a tiszta látást, eloszlatja a téves nézeteket s így az élőszó hatalmával (nem csak könyvek és lapok utján), tehát közvetlenebb módon is hozzájárúl a társadalom neveléséhez. Budapest, Kolozsvár, Debreczen szintén érzi az effajta munka áldásait s pl. a kolozsvári theol. tanárok által tartott háborús előadások aligha történ­tek volna meg a régi nagyenyedi környezetben. Ilyenféle hatást vár a társadalmi élet a sárospataki akadémia tanáraitól is. Tollal az Íróasztalnál, élőszó­val társadalmi csoportosulatok körében, hogy belépjen az iskola az életbe s lüktessen élet magában az isko­lában is. Ám az életnek ettől a hatásától szinte valami gonosz végzet munkája révén el van zárva Patak, amelynek iskolán kívüli társadalma oly kezdetleges, igény nélküli, mondhatnám : kultúra-érzéketlen, hogy vele nem is törődik az iskola. Kollégium és város között egyedüli kötelék — persze a város javára — a gazdasági érdekkapocs s így az élet törvénye sze­rint el is kellett sorvadni még a hatás vágyának is. Ha nincs a földben nedvességet befogadó képesség, hiába hull reá még a májusi eső is. Bár teljesen egyetértek az akadémiának továbbra is Patakon maradása mellett komolyan érvelő dr. Finkey Ferenc pozsonyi egyetemi tanárral abban, hogy „nem a jogakadémiának vagy általában a főiskolának kell szívni a kultúrát a várostól, de a főiskolának kell a kultúrát terjesztenie“ (Sárospataki Ref. Lapok 15. sz.), azonban — eltekintve az akadémiai polgároktól — vájjon megérezhető-e Patak társadalmi életén a iskola hatása megfelelő mértékben ? Ő, kinek születési helye is Patak, jobban ismeri a viszonyokat és mégsem tud rá mutatni olyan szellemi hatásokra, amelyek a TÁRCA. Jézus erkölcstana a hegyi beszéd alapján. (Részlet dr. King C. H. „The Ethics of Jesus“ c. könyvéből.) (Folytatás.) Az Atyában vetett bizalom következményei. Az Isten­nek Atyaként való felfogása, a világ legmélyén levő, élő szeretetbe vetett valódi hit, lehetségessé teszi a bizalomteljes, békességes, reménykedő, bátor életet (64, c, 8» 9-13.18.25-34). a Magasságosséhoz hasonló sze­retet (544_48) és a kitartó szolgálat életét (539_42). S ezek mind a legnagyobb jelentőségű, erkölcsi eredmények. Az összes, többi indítékok hátterében ott ez a fel­fogás: az Isten Atya. E négy indíték Krisztus nagy indítékai az életben, ezek, szerinte, az élet titka. Min­­denik egy hitből származik: a mindenség szívében lakozó szeretetbe, az Islenbe, mint Atyába vetett hitből. Mindenik egy lelkületre irányul: a szeretetre. Mindenik­­nek hátterében ott áll magának Jézusnak a személyisége, amely megmutatja és megmagyarázza, mit jelent az Istent szeretni és mint szerette Isten túláradó szeretet­tel az embereket, és amely egyszersmind képesít ben­nünket, hogy higyjünk ilyen szeretetben és elnyerjük annak legalább is valamelyes mértékét az Ő, saját életével való érintkezés folytán.4 Az Isten Atya. A szeretet nem lehet részrehajló. Épen ezért az élet csodálatos egység, a bűn saját magának legrettenetesebb büntetése és a szeretet saját maga legszebb jutalma. Mienk az önmagával következetes szeretet hatalma. Az Isten Atya. Épen azért parancsolataiban van a mi életünk és mindkettő, a törvény megtartása és a tör­vény alól való felszabadulás, a megigazultság és a szabadság a törvény teljes betöltése utján lesz a mienk, azaz akkor, ha a szellemet, amelyre a törvény céloz, belevisszük az életünk legbensőbb rejtekeibe. Mienk a mélyreható szeretet hatalma. Az Isten Atya. Tehát minden ember, hozzánk hason­lóan, Isten gyermeke, akinek élete szoros kapcsolatban van a mienkkel. Mienk a szíves szeretet hatalma. Az Isten Atya. S a szeretet az élet. A dolgok mélyén végtelen és örökkévaló szeretet van. Gondolkozhatunk s ugyanakkor mégis élhetünk, mivel az Isten szereteté­­ben vetett emez alapvető hitből indulhatunk ki. Mienk az Istenhez hasonló szeretet hatalma.

Next

/
Oldalképek
Tartalom