Dunántúli Protestáns Lap, 1916 (27. évfolyam, 1-53. szám)
1916-04-16 / 16. szám
16. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 127. oldal. pedig, szintén felekezeti különbség nélkül, intelligens férfiak gyűlnek Isten igéje köré bizalmas, élénk bibliai eszmecserére már évek óta, amely jelenség, tudtommal, páratlanul áll protestáns városi gyülekezeteink életében. Legújabban a templomi gyermek-istenitiszteletek tartása is bevezettetett. Ezeken kívül vannak azok az alkalmi munkák, melyeket a háború szült. (Katonaotthon ; Nőegylet hadikórháza, csütörtök esti istenitisztelet stb) Ezek alapján a losonczi ref. egyház belmissziói berendezkedése városi gyülekezeteink számára minta gyanánt állítható oda. S nem csudálkozunk rajta, ha a losonczi gyülekezet olyan lelkes és szép honorálására volt hajlandó’ a Sörös Béla egyházépítő munkájának. Referens. Nyilvános köszönet. A főiskolai köztartás és nőnevelő-intézet részére elrendelt gyűjtés eredményeként e lap 13. számában közölt kimutatás óta a következő nagybecsű adományokat vettük: Kajlós Antal körjegyző gyűjtése 16 K, Halka Sándor erdőcsokonyai lelkész adománya 15 K, Medgyasszay Vince lepsényi lelkész gyűjtése 15 K, a kömlődi ref. egyház adománya 30 K, összesen 8586 K 52 fül. készpénz és 300 K névértékű kötvény, illetőleg részvény folyt be főiskolai pénztárunkba. Nem mulaszthatom el, hogy hálás köszönetemet ne nyilvánítsam nt. Bállá Endre csetényi lelkész úrnak és egyháza hitbuzgó tagjainak, azért a nagybecsű adományért, hogy a főiskolánk által élelmezett sebesült katonák és a köztartáson levő tanulóifjúság szükségletére 81 zsák burgonyát voltak szívesek küldeni. Kétszeres a mi hálánk, mert midőn a minden nemes ügyet támogatni, főiskolánk iránt minden áldozatra kész lelkész urat felkértem arra, hogy legyen szíves értesíteni, nem lehetne-e községében 100—150 m. burgonyát beszerezni, ő szokott nagy buzgalmával felkarolta ügyünket és gyűjtést rendezett, házról-házra járt és 39 métermázsa 50 kiló burgonya adomány és 108 m.-mázsa vétel utján való burgonya lett az ő nagy buzgalmának eredménye, melyet egy vaggonban ide szállított. A nemesszivű adakozóknak intézményeink nevében hálás köszönetét nyilvánítja Pápán, 1916. évj április hó 14. dr. Thury Etele gazdasági tanácselnök. A Kér. Ifjúsági Egyesület hadifogoly-gyámolító irodája megkezdte működését. Pár nappal előbb volt alkalmunk megfordúlni az irodában (Budapest VIIL, Föherczeg Sándor u. 28. I.) és Megyercsy Béla titkárt ugyancsak nagy halom levél közt találtuk. A pénzközvetítés mind nagyobb arányokat ölt. A levélközvetítés a lehető legnagyobb gyorsasággal történik. Felhívjuk lelkésztársaink figyelmét, ajánlják híveiknek ez irodát. „Korkérdések“ címen tartott Raffay Sándor budapesti ev. lelkész mélyen járó, gondolatokban gazdag előadást a „Balassagyarmati Ev. Egyesület“ április 2-iki estélyén. Több fontos kérdéssel foglalkozott. Az első az volt: mi lesz a bénán hazatérő hősökkel ? Nem lehet engedni, hogy 48-as vitézekként az országot járják, könyöradományokból éljenek. Igaz, hogy elhelyezésükre épült a „Menedékház“, de ez nagyon szegényes, méltatlan egy öntudatos nemzethez. Németországban már a háború kitörése óta azon dolgoznak, hogy a harcképtelen katonáknak igazi otthont nyújtsanak. Magyarországon is hasonlónak kell történnie. Amint régi királyaink a harcosokat donaciókkal jutalmazták abból a földből, amelyért küzdöttek, úgy nekünk is vissza kell térnünk a régi methodusra: a haza földjéből kell véreinket megjutalmazni. S ezt már ma biztosítanunk kell. Kormányunk bölcs figyelme a háborús törvényjavaslatokban a polgárok jólétének biztosítására kiterjedt, azonban az anyaföldről megfeledkezett. Olvasni lehetett, hogy az egyik tiszántúli megyében 2500 kisbirtok került eladásra a háború alatt: ez azt jelenti, hogy 2500 hős hazatérésekor nem találja otthonát. A magyar hazának drága része a kisbirtok. Érdekünk, hogy ez magyar kézen maradjon s a feladat annál könnyebb, mert a népben meg van a föld szeretete. Tapasztalható Amerikába költözött testvéreink között, hogy ez a föld szent, valóságos mennyei boldogság számukra, hogy még egyszer viszontláthassák. (Igaz, hogy a konferáló úr csak kérdéseket vetett fel, de épen az bírna a legnagyobb érdekkel, ha feleletet is adott volna. Honnan vegyük a felosztandó birtokot ?) A másik sürgős kérdés: a visszatelepítés. Az erőveszteség csak úgy lesz pótolható. Miért dolgozzanak odakint lelkük-testük egész erejével idegen államnak, mikor a magyar hazának is szüksége van rájuk? Azonban nem elég, hogy csak az ő munkaképességükben bízzunk, a jövő megalapozásában nekünk is ki kell vennünk a részünket. Nagy feladat vár a nőkre. A nőnek nem az a hivatása, hogy elmerüljön a politikai élet hullámaiba, hanem hogy szeretetben gazdag legyen, hogy takarékosságával gyarapítsa a férfi keresetét. Sajnos, az ellenkezőjét tapasztaljuk. Még azoknál is, kik nélkülözésről panaszkodnak, bőven telik a divatra. Ez a legnagyobb bálvány, melyért fel tudnak áldozni mindent. Sőt a legnagyobb veszedelem abban rejlik, hogy a divatcsatornák idegenbe vezetik a pénzt. Ily módon több kimegy, mint nyers terményeinkért befoly. Szólt azután a gyermeknevelésről, az öntudatos munkálkodásról. Nagy hibák, szerinte, hogy megelégszünk azzal, hogy egy családban egyetlen egy ember keres, ő reá támaszkodik 7—8 erős kéz. Amerikában minden családtag megkeresi a maga kenyerét. (Óh, nálunk a munka szégyen!) Mi még nem tanultuk meg a modern kor azon követelményét, hogy nem szabad egy napnak sem eltelnie, melynek kenyerét nem érdemeltük meg. Megjelölte az egyházak feladatát is. A valláserkölcsi cél, a nemes életfelfogás akkor lesz gyümölcsöző, ha ezek egymást megértve dolgoznak. Nem az egyházak élet-halál harca, egymás támadása, hanem az összetartás sokszorosítása az az út, amelyen betölthetik hivatásukat. Az egyéni igazság nem erősödik, ha másokét lekicsinyeljük, sőt azok lesznek erősek és tiszteletreméltók, kik másokat megbecsülnek. Gy: E. Áttérés. Nyitrai lelkésztársunk közli a következő esetet: „A nagyszombati városi kórházba került a harctérről egy belényesi származású református katona. Alig melegedett meg az ápoló apácák szárnyai alatt: a hetenkénti hitoktatási körutam közben Nagyszombat-
