Dunántúli Protestáns Lap, 1916 (27. évfolyam, 1-53. szám)

1916-04-16 / 16. szám

16. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 125. oldal. volt pápai tanárunk, Révész Kálmán kassai esperes és szintén ismert egyháztörténész fiát megnyerni. Az ifjú Révész igazán representativ ember. Pápán született, korán elhunyt édesanyja dunántúli volt, középiskoláit Tiszántúl, Kassán járta, a nagyapa történeti neve, a gazdag családi könyvtár Debreczenről beszéltek előtte s a theologiát Kolozsvárt végezte. Montaubanban a vi­lághírű Doumergue-t hallgatta. Szakmunkásságával már eddig is előkelő nevet vívott ki a maga tudományában, e székfoglalójából pedig örömmel láthatjuk, hogy benne nemcsak az aprólékosságokat is megbecsülő tudós, hanem a lelkipásztori nevelés buzgó munkása jutott oly helyre, ahol ez irányú tehetségeit gazdagon gyü­­mölcsöztetheti a magyar Sión fellendítésére. Nagyon értékes megállapításokat tesz, hangsúlyozza, hogy „a történelmi nevelésnek, e nevelés benső igaz­ságának érdekében tartozunk szigorúan tiszteletben tartanunk főiskolánkon a tudományos történelem köve­teléseit“. Ez a követelmény azonban nem zárja ki „az egyház, mégpedig egy bizonyos történelmi egyház súlyának, értékének, nevelő hatalmának érvényesítését a tárgyilagos, történelmi előadás eszközeivel is“. Be­látja, hogy „mi, lelkipásztor-nevelők egészen határozot­tan egy történelmi egyháznak vagyunk szolgákat ne­velő szolgái. Ennélfogva a mi nevelő munkánknak, végső eredményében, mindig úgy kell alakulnia, hogy a szol­gálatunkat kívánó s avval rendelkező egyház sajátos szükségeinek feleljen meg és az egyház maradandó, értékes, személyes és társas erőforrásokat rejtő egyéni vonásainak ne az elszíntelenítésére, hanem az erősí­tésére törekedjék“. Programmját, amely után Isten kegyelméből tanszé­kén igazodni akar, egy egyenletbe tömöríti össze: „az egyháztörténelemmel nevelni annyi, mint Jézus által Jézus számára nevelni“. Valóban fenséges feladat. Kí­vánunk Révésznek gazdag aratást e munkában, ref. egyházunknak pedig sok ily lelkületű theologiai tanárt! m. VEGYES. Igaz megilletődéssel vettük a szo­morú hírt, hogy Molnár Benő alis­­táli ref. kántortanító március hó 24-én kötelességének teljesítése közben váratlanúl, az Úrnak elhívó szavára ama jobb hazába költözött. Benne munkás, Istenfélő, emberszerető tanítót veszí­tettünk. Családja pedig a legszeretőbb férjet és gyer­mekei boldogságáért munkálkodó, leggondosabb édes apát. Fáradtságot nem ismert! Első volt előtte a kötelesség­teljesítés ! Kötelessége teljesítése közben érte a halál is. Temetésen volt. Éneklés közben hirtelen rosszullét fogta el s szerető szíve megszűnt dobogni, szívszél­­hüdés érte. Temetése március 26-án vasárnap délután volt nagy­számú tisztelőinek osztatlan részvéte mellett. A háznál Beke Kálmán ekecsi lelkész tartott a bol­dogult felett megható gyászbeszédet. A sírnál pedig Martsa Sándor alistáli lelkész búcsúztatta el a hű munkást családjától, az egyháztól, tanítványai és nagy­számú tisztelőitől. A tanítótestület nevében pedig Kovács Lajos negyedi kántortanító búcsúztatta el a megboldo­­gúlt kartársat. A halálesetről az egyház a következő gyászjelentést adta ki: „Az alistáli ref. egyház fájdalmas szívvel, az Isten akaratán megnyugvó lélekkel jelenti, hogy 30 éven át volt szeretett tanítója, a komáromi ref. egyházmegye tanítótestületének főjegyzője Molnár Benő úr folyó hó 24-én d. u. 6 órakor, kötelességének teljesítése közben Albáron váratlanúl elhunyt. Hűlt teteme vasárnap d. u. 4 órakor fog Alistálon örök nyugalomra helyeztetni. Áldott legyen a hű munkás emlékezete. Alistál, 1916 március 25. Egyházi elöljáróság“* Választás. Az adászteveii szentgyülekezetben április 11-én volt a lelkészválasztás. A 10 pályázó közül a gyülekezet egyhangú bizalma Fazekas Lajos acsádi h.-lelkészben állapodott meg. Fazekas a theologiát főiskolánkban végezte; két évet külföldön is töltött. A múlt év nyarán felajánlotta szolgálatait a hadvezető­ségnek s egész 1916 április 1-ig a Iosonczi katonai megfigyelő állomáson teljesített szolgálatot, mint se­besült szállítmány felügyelőhelyettes. Lapunk hasábjain is többször találkoztunk nevével. Szép képzettségű, papi lelkületű, szorgalmas munkást nyer benne a gyü­lekezet. A választás alkalmából Isten gazdag áldását kérjük úgy a gyülekezetre, mint a megválasztottra. Theol. akadémiánkon a II. félévi előadások folyó hó 13-án végződnek; a colloquiumok április 27-én kezdődnek és május 13-ig tartanak. A Hadi árvák ügyében felhívást intéz Veszprém­­vármegye árvaszéke nevében Takách Ádám árvaszéki elnök elsősorban a lelkészkedő papsághoz és a vár­megye tanítóihoz s általuk aztán a nagyközönséghez. Elsősorban arra kéri őket, hogy vállalják az árvaszéki pártfogó tisztet: az az érdeklődjenek nemes szívük egész melegével a hadi árvák sorsa iránt, kísérjék figyelemmel az apát vesztett árvák életét s ott, ahol küzdést a létért, hiányt a ruházatban s nélkülözést az élelemben tapasztalnak, ne sajnálják a fáradságot tett MOLNÁR BENŐ 1858-1916. Könyvek, folyóiratok, egyházszámadási nyomtatványok bekötésére ajánlom modern gépekkel felszerelt KÖNYVKÖTÉSZETEMET Whjk Kinyomatott müvek fűzése vagy célszerű bekötése nagy gonddal, a legjutányosabb áron I Térképek vászonra húzása, lécezése, szalagnyomás tüza ranyozássál gyorsan és jutányos áron készül — KIS TIVADAR könyvkötészetében PÁPÁN, Fő-utca 21. szám. Saját ház. —

Next

/
Oldalképek
Tartalom