Dunántúli Protestáns Lap, 1916 (27. évfolyam, 1-53. szám)
1916-04-09 / 15. szám
15. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 117. oldal. épít templomot. Az északi tamil területről azt jelentették, hogy több helyen megengedték a hindu templomokban keresztyén gyűlések tartását és kérték a prédikátorokat, hogy csak nyíltan beszéljenek Krisztusról és a benne nyerhető üdvösségről. Az egyik telugu gyülekezetben 28 felnőttet kereszteltek meg nyilvánosan. Magában az Egyházban is láthatók a hét eredményei. A világiak felelőségtudata felébredt. Vasárnap délutánonként, az istentisztelet után az egész gyülekezet kimegy prédikálni az evangéliumot. Új látomást nyertek sokan a keresztyénség lehetőségeiről és ez volt az első alkalom, hogy a gyülekezeteknek a magasabb körökhöz tartozó tagjai hirdették az evangéliumot a szegényeknek és nyomorultaknak. A hét letelte után Sherwood Eddy konferenciákat tartott Dél-India és Ceylon hat főbb városában. Madrasban zsúfoltak voltak a gyűlések. Erődében (tanúi vidék) 450 keresztyén munkás jött össze a vezetők gyűlésére. Itt történt, hogy az egyik gyűlés után egy kiváló képességű bramin diák kijelentette, hogy Krisztusnak adja életét. A tudósító erre vonatkozólag megjegyzi : „Félünk, hogy az üldözések vihara tör ez ifjúra, de csak nagy áron tudunk e büszke, a kasztok által megkötözött bramin közösségbe bejutni“. Észak-Ceylonban Jaffnaban 1200 keresztyén gyűlt össze és az itteni főiskolákban tartott gyűlések eredményeképen több mint 60, magasabb kasztból való hindu diák tett nyilvánosan bizonyságot Krisztusról. Ceylonból Travancoreba ment S. E. Itt Nagercoilban 400-an jöttek össze értekezletre és esténként 1500 keresztyén hallgatta a nagy templomban a felelősség érzésére való felhívást. Csak néhány év előtt történt, de az teljesen lehetetlen lesz számunkra, ha durva és a rokonszenvet nélkülöző lelkülettel közelítünk hozzá. Más valakinek csupán a megértése „önmagától szabad lelket“ kíván. Az osztályválaszfalak ledöntendők. Igazán azt kell mondanunk, hogy még korunk köztudatának a színvonaláig sem jutottunk el, ha nem akarjuk elismerni mások eszményeit, bárha azokat egész könnyed alakban fejezték is ki. Legyünk egészen bizonyosak afelől, hogy az eszmények látásának és kedvelésének készsége és az értük való kitartó élésben, vagy nem habozó meghalásban nyilatkozó hősiesség nem csupán a mi pártunk, vagy fajunk tulajdona. Valóban, megnyilt-e szemünk a munkás, a tőkepénzes, a néger, a fehér, a müveit, a műveletlen, a gyors és a lassú ember életében rejtve levő eszmények meglátására, amely élet a mienkhez annyira nem hasonlónak látszik? A szeretet keresztyén törvényének hazug értelmezése az, amely jobban ragaszkodik a faji, vagy osztályválaszfalakhoz, mint az emberek alapvető hasonlóságának elvéhez. Nem csupán azokat tartozunk tisztelni és szeretni, nem csupán azokban tartozunk hinni, akiket mieinknek nevezünk, hanem mindenkit és hogy egy szegény, kazt nélküli pária, Vethamonicam kielégítetlenül hagyta el a mostani keresztyén templommal szemben álló régi „Kigyó Templom“-ot és 450 kilométert gyalogolt, míg ráakadt az „Új vallás“ hirdetőjére. Örömmel lett keresztyénné és rávette az idős misszionáriust Ringletaubot, hogy menjen el vele távoli hazájába. Ketten kezdtek dolgozni és munkájuk gazdag gyümölcsöt termet: több mint 80 000 urvacsorázó tag van e vidéken. E keresztyének elhatározták, hogy hadjáratot indítanak országuk evangelizálására. Ma már e benszülött államban minden negyedik ember keresztyén. A munka folyamán eddig már 835 oly helyre jutottak el, ahol az evangéliumot még senki sem hirdette. A tűz folyton tovább és tovább terjed. Azóta már Észak- Indiában is volt Istennek e választott férfia, de erről még nem tudtunk értesülést szerezni. A fentieket is egy kínai folyóiratból (China’s Young Men) merítettük, Kina pedig még a háború előtt is messze volt tőlünk, hát még most! m. WWWWffififftifiif IRODALOM. Az Örökzöld Koszorú. Uray Sándor debreczeni lelkész igen jól sikerült könyvecskét irt a háború által megsebzett szivek vigasztalására. A mű benső értékéről, gazdagságáról tesz bizonyságot annak tartalmi áttekintése. A kötet elején két oldalon „Hősök emléklapja“ van, a célból, hogy oda a gyászoló szeretteik emlékét megörökítsék. A tartalom három részre oszlik. Első rész: Elmélkedések. A benne foglalt 12 elmélkedés mindenkiben, amint Jézus jellemzően mondja: „egyetlen ember felől sem esvén kétségbe“ (Luk. 635, néhány régi kézirat). S mindaddig nem lesz végleges békességünk, se mint egyéneknek, se mint nemzetnek, míg el nem ismerjük Jézus eme fontos törvényét a maga teljességében. A kísértések hasonlósága. S hogy a másik ember hasonló hozzánk, jelenti végül azt, hogy ugyanazok neki is a korlátái, kísértései és küzdelmei mint nekünk és ugyanígy ítéli el ő is magát és ugyanúgy szenved, mint mi. S ha ezt valóban hisszük, bármennyire lehetetlen lesz is számunkra, hogy állandóan helyeseljük eljárását, az még mindig lehető lesz, hogy szánakozzunk rajta és keressük valódi javát. Mi talán csupán a durva és a gőgös magatartást láthatjuk, ami kemény falként áll közte és a világ között, de nem ismerjük az öneltíélés keserű óráit, a küzdelem időszakait, bárha a küzdelem erőtlen is; az Istenhez könyörgésnek legalább a pillanatait. Testvérünk Ő, hasonló hozzánk; szerethetjük, szeretnünk kell őt. Minden ember Isten gyermeke. Hasonlóképen az sem üres szóvirág, hogy minden ember Isten gyermeke,
