Dunántúli Protestáns Lap, 1916 (27. évfolyam, 1-53. szám)

1916-03-26 / 13. szám

102. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1916. imádságán megérzik, amint maga is beismeri, hogy a használat előtti utolsó percekben Íródott. S mégis annyi lélek, annyi érzelem ömlik el rajtuk, hogy azt kell mondanunk: így kell imádkozni. S mily odaadó buzgósággal mondja susogva ezeket a hívők serege! Ez imádságok nem az eüchetikának, hanem az imád­kozni vágyó lelkeknek Íródtak. Ez imádságos könyv hat főrészre oszlik. Az I. részben van 18 hétköznap reggeli imádság utófohásszal, azoknak az érzéseknek meleg kibuzogá­­sávál, melyek mindnyájunk szivéből fakadtak-szakadtak titkon és nyilván a háború első 8—9. hónapjában, minden mesterkéltség nélkül, mint a vizeknek folyási; őszinte töredelemmel, hittel, szeretettel, reménységgel. A II. részben van 60 vasárnap délelőtti, fele egy­házi beszéd előtt, fele beszéd után. Mint az utóljáró beszédben meg is van említve, ezek közül a 19—20. számú adventi vasárnapi, illetve akkor is használható. Mint ezek, úgy a többiek is páronkint alkotnak egy egészet. A beszéd előtti imák (a páratlan számúak) előtt textus van adva s úgy ezek, mint a közvetlen utánuk következő beszéd utáni (páros számú) imád­ságok e textushoz simáinak. Ezek az imádságok tehát két szempontból is értékesek, mert az imádsággal együtt kapunk prédikáció tárgyat is. Ugyanazon tárgy­ról, gondolatról találunk két imádságot is, anélkül ugyan, hogy a kelletlen ismétlés hibája előfordúlna; de mégis azt kell mondanunk, hogy a 30 vasárnapra való 30 tárgy nem eléggé változatos; a terjedelemmel nincs arányban a tárgybőség. Közönségeseknek mond­hatók, de mégis van bennök alkalmi vonatkozás is az egyházi és természeti év menetére, sorban egymás után, amint Írójuk lelkében épen szülemlettek. Nagy sikerrel használhatók a gyülekezet lelki épülésére. Úgy tetszik — se tekintetben hallottam is kifogást — mintha egyik-másik túl rövid volna. Aki hosszab­ban szeret imádkozni, nagyon könnyen kibővítheti. Én azt mondom: épen elég. A III. részben 27 vasárnap délutáni imádság van, elő- és utófohásszal, olyan alkalomra, midőn beszéd, biblia- vagy kátémagyarázat nem tartatik. Nincs itt helye, hogy megvitassuk azon szolgálat helyességét, mely a kellő gonddal előkészített délelőtti prédikáció után elégnek tart délután egy megfelelő imádságot; talán épen a katechizmusi alkalmi imádságokat dol­gozván át e célra. Tény, hogy több, hogy sok helyen így a szokás. Tény, hogy van már önálló imakönyvünk is ilyen célra. Tény, hogy ezekben a nehéz időkben inkább akar a lélek imádkozni és csak imádkozni,, mint többé-kevésbbé, jól-rosszúl előkészített vagy elő sem készített beszéddel, vagy magyarázattal terheltetni, E szempontból is, de általában is ez a rész könyvünk legértékesebb része. Ebben is alkalmazkodva többször az egyházi és természeti év menetéhez, sőt néha alkal­mazást szőve be az egyházközség kebelébe tartozó családokhoz a harctérről érkezett gyászhirekre vonat­kozólag, oly igaz érzéssel imádkozik, hogy még a kőszív is meglágyúl most fájdalmában aggódó, zokogó,, majd bízva-remélve lelkesedő hangulatától. Istenem! de boldog az ember, kit megáldott az égi kegyelem: imádkozni tudni s azt ekként betűben is megörökíteni. A IV. részben újévtől ó-évig az egyházi év min­den innepnapjára van egy pár ima, tudnillik egyházi beszédelőtti és utáni; ezeken kívül úrvacsoraosztáskori egy pár, március 15-iki, október 6-iki s ó-év utolsó napi reggeli és estveli fohászokkal. Az innepiek itt is adott textushoz fűződnek s ezek a textusok különös gonddal vannak megválasztva. Mind a négy részben foglalt összes imádságokban a hazáért, a csatamezőkön küzdő véreinkért aggódó, epedő, lángoló honszerelem csendül ki a keresztyén hit, isten akaratán megnyugovás, istenben vetett biza­lom, s az igazság győzelme iránti bizonyosság törhet­­len erejével párosulva. Az V. részben 7 halotti imát találunk különböző esetekre. Megfigyelhettük, hogy Nagyrábén úgy is temetnek, hogy a templomban tart a lelkész csak egy imát. Igazán, nem sok-e a mi temetési tanításunk? A VI. részben 3, betegekért való imádság van, melyek a halottiakkal együtt esetenkint felhasználhatók. S végül be van nyomatva az úri ima. Csak használom — használgatom ezeket az értékes imádságokat; sokat tanúltam már az imádkozás mes­terségéből is általuk. De a drága gyöngy is elkopik! Istenem ! csak már eltehetném, mint egy becses erek­lyéjét a kegyetlen időknek. Csak már eltehetném ! Az a vélelmem különben, hogy ez az imádságos könyv mindenik lelkésztársamnak birtokában van. Nagyon megérdemli, hogy így legyen, magáért is, a jótékony célokért is, melyeket szerző kiadásával szol­gálni kíván. Prédikátor. Mennyország kapuja. Imádságok konfirmált és fel­serdült ifjak és leányok számára. Irta Szolnoky Gerzson, hajdúböszörményi református lelkész. Debreczen, 1916. Hegedűs és Sándor könyvkiadóhivatala. Zsebkiadás. 167 lap. Ára kötve 1'20 korona. — Ennek a kis ima­r Újdonságok! Dr, Lencz Géza: Iíeszédek és imák háborús időben. II. kötet G*5ü K III. kötet 5*— ,, Szappanos Gyula: Istenre bizom magamat. Egyházi beszéd háborús időben 3*— „ Fülöp József: Isten igéje a világháborúban 3*50,, Jánosi Zoltán: Jöjjön cl a te országod. Egyházi beszéd a világháború idején 3*— „ Kaphatók: Kis Tivadar könyvkereskedésében Pápán. r Újdonságok!

Next

/
Oldalképek
Tartalom