Dunántúli Protestáns Lap, 1916 (27. évfolyam, 1-53. szám)
1916-01-09 / 2. szám
Huszonhetedik évfolyam. 2. szám. Pápa, 1916 január 9. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP AZ EGYHÁZ ÉS ISKOLA KÖRÉBŐL. A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE Megjelenik minden vasárnap. Kéziratok a szerkesztőséghez: Kis József c=i felelős szerkesztő címére küldendők. <=> Belső munkatársak: Borsos István Czeglédy Sándor Pongrácz József. Az előfizetési díjak (egy évre 9 K, félévre 450 K), hirdetések, reklamációk: Faragó János főmunkatárs címére küldendők. A lelkészi tiszt eredete. Mát 28. 18—20: „És hozzájuk menvén Jézus, szóla nékik, mondván: Nekem adatott minden hatalom menynyen és és földön. Elmenvén azért tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében, . tanítván őket, hogy megtarsák mindazt, amit én parancsoltam néktek: és imé én veletek vagyok m nden napon a világ végezetéig.“ □= A □= =□ □ lelkész ereje és önbizalma egyes-egyedül azon alapszik, hogy olyan tisztben forgolódik, amely a mi Urunk Jézus Krisztusnak kifejezett akarata folytán áll fenn a nemzetek között és az ő egyházában. Vitázni lehet affelől, hogy ez a tiszt történelmileg miként jött létre, de senkinek sem jut eszébe kétségbe vonni azt, hogy ez a tiszt az Ur akarata szerint állott elő. Amig ebben a tisztben állunk, az Ur akaratát műveljük és az ő munkáját végezzük. Ez azt teszi, hogy a lábunk alatt szilárd talaj van. Mert az Ur akarata és munkája megrendithetetlen szilárdsággal megáll és így állanak azok is, akik a maguk tisztét az Ur akarata folytán végezik. Lelkésztestvérem, hol állhatnál szilárdabbúl a világban? A régiek joggal illették a lelkészi tisztet ezzel a névvel: onus et angelicis humeris tremendum. És az, aki ebből mitsem érezett, még eddig aligha lett komoly lelkészszé. De vizsgáld meg csak egy kissé, hogy ezért mi lett a te osztályrészed. Elsősorban te is közre munkálsz abban, hogy minden népek a Krisztus tanítványaivá legyenek. Másodszor Ő veled van teljes hatalommal és szeretettel. Ekként a te tiszted „könnyű teher“ (Mát. 11. 30.) Lelkésznek lenni sokkal könnyebb volna, ha Jézus ezt mondotta volna: Tanítsátok mindazt, amit én parancsoltam néktek. Ám Ő ezt mondja: Tanítsátok őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam néktek. A lelkészi tiszt nem pusztán abból áll, hogy bizonyos jelentőségteljes vallásos cselekedeteket hajtunk végre, (aminhogy a római egyház hajlandó erre a feltevésre), de nem áll csupán abban sem, hogy a népeket megtanítsuk az üdvösség útjára (ez a nézet különösen a protenstáns egyházakra nézve csábitó). Mindakét nézet lényeges és alapvető, hiszen erről van szó: tegyétek őket tanítványokká, miközben megkeresztelitek és tanítjátok őket. Ám mikor az Ur ezt is hozzá fűzi: „tanítsátok őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam néktek,“ az urasztalánál és a szószéken végbe menő eme szent tisztünkbe egyfelől az atyai nevelésnek mélységesen komoly lelkét árasztja, másfelől a lelkészt e szent helyekről elszólitja, ki a gyülekezet körébe és azt a feladatot szabja ki reája, hogy a serdülő ifjakkal napról-napra érintkezzék, aminthogy Ő maga első tanítványait arra nevelte, hogy az ő parancsolatait megtarsák. A hivatal ez által pásztori tisztté és gyermekekkel szemben való atyai működéssé lesz, amelynek terjedelme határtalan és jellege a legszemélyesebb. Hapedig ez az a feladat, amelyet tisztünkben mindig szemünk előtt kell tartanunk, akkor érezzük csak igazán, mily szükséges, hogy az Ur így szól hozzánk: „Imé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.“ Csak, mert a Jézus ezt mondotta: „minden népeket,“ van kedvem lelkészi tisztet viselni valamely nemzeti egyházban annak minden hibája ellenére is. Isten éppen azt akarta, hogy a népek a maguk egyetemességében legyenek az ő tanítványaivá; tudni akarta, hogy meg fogják őket keresztelni és meg fogják őket tanítani arra, hogy az ő parancsolatait megtartsák és tudta, hogy így lészen a legjobban gondoskodva minden egyes emberről, aki az ő tanítványa akar lenni. Vájjon a nemzetek sajátos vonásainak örök jelentőségük van ? (Dán. 10. 13, 20 : 12. 1 : Ján. Jel. 21. 26 : 22. 2.) Ez ellen sok érvet lehetne felhozni (I Móz. 11. skk. Ján Jel 18. 3, 4 minden nép, az én népem 20. 8: 7. 9 év). A népek kebelében élő közszellemnek, akár keresztyénies az, akár pogány, igen nagy jelentősége van az egyes egyének nevelésére s az Isten országának a maga célja felé való előhaladására nézve. Sejtelmes, kérdező és meg nem értő szívvel állunk e mélységes dolgok előtt. De ránk nézve elégséges az, hogy az Ur beléjük tekintett, megismerte őket a mélyükig és olyan isteni fenséggel mondja: „minden népeket“. Ezért kell az ő szolgáinak is kötelességtudásból és szerető szívből munkálkodniok az egyes nemzeti egyházakban, amig egykor valósággal eljön az az óra, amelyben minden népek az ő tanítványaivá lesznek. Jensen után.
