Dunántúli Protestáns Lap, 1916 (27. évfolyam, 1-53. szám)
1916-03-12 / 11. szám
11. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 83. oldal. séges nevelése szempontjából a Krisztus szelleme, a hazafias kötelességek szempontjából dicső múltunk, és fennmaradásunk, nem csak fennmaradásunk, de fejlődésünk, fajsúlyúnk gyarapodása, a világtörténelemben Isten által kijelölt szerepünk fényes betöltése — szóval Istenünk és a magyar szent korona, a koronás király iránt való hagyományos hűségünk elénk szab. Igaz, hogy ez intézmények gondozása végeredményben az egyházkerület kötelessége; igaz, hogy a föiskigazgató-tanács csak egy e végből szervezett bizottsága az egyházkerületnek; de az is igaz, hogy az egyházkerület a főiskolai igazgató-tanácstól várja a közvetlen tapasztalatokon, észleleteken nyugvó azon megállapításokat, amelyek tisztán látását szinte biztossá teszik. És ebben tömörül, ebben domborodik ki a főiskolai igazgató-tanács nagy felelőssége. Ezt a felelősséget teljesen átérzem. Nem tartom helyénvalónak, hogy valami részletes Programm adásával igénybe vegyem a Tisztelt Közgyűlés figyelmét és hosszasabban lefoglaljam idejét. Annyit mégis óhajtok kijelenteni, hogy az egyetemes református egyház által iskola-ügyünkre vonatkozóan alkotott törvényeket és az egyházkerületünk által hozott szabályrendeleteket pontosan kívánom megtartani és megtartatni. Nemcsak letett esküm kötelező erejénél fogva; hanem önkormányzatunk, autonómiánk iránt való tiszeletem és egészséges érzületemből kifolyólag is. Hisz e törvényeket és szabályrendeleteket nem külső, idegen hatalom erőszakolta ránk; nem szolgaságra, nem rab-munkára emlékeztető bilincsek azok, hanem a magyar református keresztyén egyház kiválasztottainak leikéből, a vallásuk és hazájuk iránt bennük égő szeretet tiszta forrásából fakadt és így mindnyájunkénak tekintendő intézkedések. E törvényekben és szabály-/ rendeletekben egyetemes zsinatunk és mi a dunántúli református egyházkerület, legjobb meggyőződésünk szerint, személyekre való tekintet nélkül, rokonszcnv, vagy ellenszenv által nem vezéreltetve, tisztán a közügyét tartva szemük előtt, állapítottuk meg a jelenre és a közel jövőre tanítás- és nevelésügyünk célját, eszközeit, módszerét. E törvényekben és a szabályrendeletben adott kereteknek odaadó, lelkes, becsületes kitöltése kötelessége mindenkinek, ki a munka valamely részére vállalkozott. Tehát a főiskolai igazgatótanácsnak is. A sokak által irigyelt és általunk méltán szentnek tartott autonómiánk iránt érzett tisztelet egyenesen megtiltja, hogy amig e törvények és szabályrendeletek érvényben vannak, azokat bármi okból mellőzzük, semmibe se vegyük. Ugyancsak autonómiánk iránt érzett tiszteletünk megtiltja azt is, hogy kényes természetű, nehezebb kérdésekben, egyéni kényelemszeretetből, idegen tényezők beavatkozását ne csak eltűrjük, de titkon vagy nyilván keressük, kérjük. Nekünk elemi és polgári iskoláinkban a királyi tanfelügyelő, a vármegyei közigazgatási bizottság, középiskoláinkban a tankerületi főigazgató s az érettségi vizsgái miniszteri biztos beavatkozása, segédkezése nélkül is kell tudnunk rendet tartanunk s az oktatás és nevelés nagy célját előbbre vinnünk. Ilyen autonomikus érzületem és felfogásom mellett is mindazáltal nem tartom ledönthetetlen bálványoknak törvényeinket és szabályrendeleteinket. De a változtatásnak, eltörlésnek is meg van a törvényes útja, módja. van a saját szívében. Ez a legmagasabb élet, Isten saját élete, „az élet, mely valódi élet“. Ez soha el nem fogy. Ez az egyedül örökkévaló. Az ilyeneknek Krisztusnak azt kell mondania: „Jertek, én Atyámnak áldottai, örököljétek ez országot, amely számotokra készíttetett a világ megalapítása óta“. A legfőbb jó, az örökkévaló jó a szeretetben van, a szeretet az. „Boldogok, akik háborúságot szenvednek az igazságért, mert övék a mennyeknek országa“, — a legfőbb jó. Nekik részük van, mint senkinek másnak nem lehet, Isten életének és örömének mélységeiben. A makarismosokban foglalt tulajdonságok a boldogság fő feltételei. Mind ebben Jézus nem játszik az emberi boldogság problémájával. Ő szereti az embereket és pedig sokkal jobban, hogysem rászedni tudná őket. Tudja jól, hogy aki mélységesen és állandóan boldogokká akarja őket tenni, az nem állapodhat meg a felületen, mint a legtöbb örömhajhász és gyönyörvadász teszi, hanem be kell hatolnia az ember lényének mélységébe, meg kell látnia nagyságát és ki kell benne elégítenie a legnagyobbat. Ezért a boldogság ama feltételei, melyeket ő előír, alapvetők és mélyrehatók. A makarismosok a boldogélet fő feltételeit adják. E tulajdonságok a növekedés, a legértékesebb munka és a legbecsesebb barátság nélkülözhetetlen feltételei és a boldogságot egyedül ezek biztosítják. III. Befolyás. A makarismosokban foglalt tulajdonságok a befolyás természetes feltételei. Ugyancsak ezek a befolyás legfőbb feltételei is, mert ezek a tulajdonságok a másokra hatás természetes feltételei. Annak, aki e világban nyílt szemmel jár, akit előítélet-, vagy egyoldalúság nélkül valónak ismernek, természetszerűleg súlya van másoknál. A saját hibáink szerény beismerése lefegyverzi az ellenállást s lehetővé tesz mások iránt oly szolgálatot, ami lehetetlen volna az elbizakodottnak. Bizonyos, hogy az fog uralkodni másokon, aki maga felett uralkodik. Az igazság után való buzgó törekvés másokat is magával ragad. A mások személyisége iránt érzett valódi rokonszenv és tisztelet, a nyilvánvalóan javukra irányuló munkásság és az e célból még önfeláldozásra is hajlandó készség teljesen biztosítja az illetőkre való befolyást. Az örömteljes élet befolyása. Ezek a tulajdonságok úgyis befolyásolnak másokat, mint a boldogság fel-
