Dunántúli Protestáns Lap, 1915 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1915-04-18 / 16. szám
DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 127. oldal. 16. szám. állításával az eddiginél is nehezebb helyzetbe jutottak. Pedig ezekre vallásos, hitbuzgó világi elem képzése szempontjából igen-igen nagy szüksége van egyházunknak. Ebből a tekintetből mindig sajnálhatjuk pápai jogakadémiánk megszűntét is. A jogi szakoktatásnak küszöbön levő reformja dönti el ref. jogakadémiánk sorsát, amelyre — ismételjük: egyházunk érdekében nagy szükségünk van! Tanítóképzésünk terén maholnap a tanítónőképzők dominálnak. Jóval több tanítónői oklevelet állítunk ki, mint tanítóit. Szociális szempontból talán jó ez így ; de felekezeti tekintetből határozottan káros. Falusi gyülekezeteink nem szívesen alkalmaznak tanítónőket s ott ahol egy tanító van, a kántori teendők miatt érthető is. Tanítóképzőink föladása egyházi szempontból szintén káros volt. A középiskolai vallásoktatás rendben megy; de teljes egység ezen a téren sincs, mert az egyházkerületek ragaszkodnak a saját tankönyveikhez, itt-ott még tantervükhöz is. Talán a tervezett módszertan ezen a hiánytm is segít majd. Az énektanitási tankönyre hirdetett pályázat másodszor sem vezetett a kivánt eredményre s így Seprődy János kolozsvári ref. főgimn. tanár kapott megbízatást azok megírására. Kiváló szakember, sokat foglalkozott a kérdéssel, bizonyára hasznavehető munkákat ad. A népiskolákról nehéz egységes képet alkotni. Megkönnyíti ezt a most elrendelt egységes adatszolgáltatás. A két napig tartó tanácskozás az elnök iránt érzett tisztelet- és szeretetnyilvánítással végződött, melynek dr. Baltazár Dezső püspök adott ékes szavakban kifejezést. TÉNYLEGES KATONÁK EGYHÁZI ADÓJA.* Hivatalos másolat. Vallás- és közokt. m. kir. miniszter. 117090/1913. II. b. ü. e. sz. vármegye alispánjának a m. kir. honvédség, illetve csendőrség kötelékébe tartozó ág. hitv. ev. egyének egyházi adókötelezettségei tárgyában 1912. évi december hó 27-én 29146/1912. sz. a. kelt felterjesztésére hivatkozással az iratokat azzal küldöm meg a közig, bizottságnak, hogy 1912. évi szeptember hó 11-én 3715.-kb. 1912. sz. a. hozott véghatározatát, az ellene benyújtott felebbezés folytán felülbírálván, indokainál fogva helybenhagyom. így kellett intézkednem, mert a tényleges állományú tisztek, — tartoznak bár a cs. és kir. közös hadsereg, vagy a m. kir. honvédség kötelékébe, az egyházi adózás kötelezettsége alól semmiféle országos törvény által felmentve nincsenek. Az országos törvény csak az állami és községi adó alól mentesíti a tényleges állományú katonatiszteket — illetve ezek illetményeit — * Ebben a sok helyen még most is vitás kérdésben közöljük a következő rendeletet tájékozásul. de az állami és községi adó alól való mentség nem érintheti az egyházi adó fizetésére vonatkozó kötelezettséget, annál kevésbbé, mert az ág. h. ev, egyházalkotmány 34, §-a értelmében, „minden ág. hitv. ev. keresztyén annak az egyházközségnek, vagy missiói körnek, melynek körében legalább hat hétig rendes lakhelye van, tagjává lesz, abban a tagok számára törvény és szabályok által biztosított jogokat élvezi s viszont az egyházi terheket is aránylagosan viseli“. De megállapíttatik a m. kir. honvédség és csendőrség kötelékébe tartozó tényleges állományú katonatisztek és altisztek egyházi adózási kötelezettsége azzal is, hogy a m. kir. honvédelmi miniszter úr a ref. vallásu katonai egyének egyházi adózása tárgyában 1907. évi október hó 25-én 115927—10. sz. a. kelt akkori hivatali elődömhöz intézett átiratával hozzájárult ahhoz az itteni állásponthoz, hogy a katonák ezen az alapon, hogy katonák, az egyházi adófizetés alól fel nem menthetők. Ezt az álláspontot azóta a cs. és kir. hadügyminiszter úr a cs. és kir. közös hadsereg kötelékébe tartozó tényleges állomásu református katonai egyénekre nézve 394/1913. sz. a. kelt intézkedésével szintén magáévá tette és ezen intézkedését a közös hadsereg kötelékébe tartozó tényleges állományú evangélikus vallásu katonai egyénekre folyó évi április hó 24-én 1296. sz. a kelt intézkedésével szintén kiterjesztette. Fellebbezőnek az a kifogása, hogy ő ág. hitv. ev. lévén, a ránézve teljesen idegen ref. egyháznak nem tartozik adót fizetni, szintén nem áll meg, mert az 1900. évi március hó 6-án kelt nagygerezsdi egyezség III. rész 12. §-ának a) pontja értelmében, a két prot. egyház között az egyességben megállapított viszonosság alapján mindennemű egyházi adót, mindig ugyanazon kulcs szerint tartoznak fizetni mindkét egyház hívei a jelleget adó gyülekezet pénztárába, továbbá az egyházi adók kivetését mindig a jelleget adó gyülekezet eszközli a csatlakozott egyház híveire is. Miután tehát Kaposvárott a ref. egyház jelleget adó egyház, mint ilyen joggal vet ki egyházi adót az egyházközség területén lakó ág. hitv. ev. hívekre is. Nem vehető figyelembe fellebbezőnek az a kifogása se, hogy ő a ref. templomba sohase jár, a ref. egyház funkcionáriusainak semminemű szolgálatát soha igénybe nem veszi, mert ez a körülmény senkit sem mentesít az egyházi adó fizetésének kötelezettségétől, miután az adófizetés jogalapja nem az, hogy az egyház szolgáltatásai igénybevétetnek-e, vagy nem, hanem a felekezethez való tartozás, illetve az egyházközséggel szemben az annak területén való állandó tartózkodás. Végül, miután a honvédelmi miniszter úr folyó évi julius hó 7-én 31424—1913. sz. a. kelt hozzám intézett átiratában hozzájárult ahhoz, hogy a tényleges állományú ref. katonák egyházi adókötelezettségére nézve elfoglalt álláspont a m. kir. honvédség és csendőrség kötelékébe tartozó ág. hitv. ev. egyénekre is kiterjesztessék, mindezekre való tekintettel a tek. közig, bizottságnak 1912. évi szeptember hó 11-én 3716. kb.
