Dunántúli Protestáns Lap, 1915 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1915-03-07 / 10. szám
10. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 75. oldal. A HÁBORÚ. II. =□ M □= egint mély álomba merültem. Szellemem felszabadult a test kötelékeitől. A magas szférából való vezetőmmel ismét találkoztam. Mé- J| lyen rám tekint és így szólít meg: igen borult, felhős az arcod. Ne csudáid magas testvér, mondám, a földről jövök, ahol sok a kegyetlen fenevad, béketerületen is. Óh, a föld . . .! Szeretetteljesen és szánakozva, de egyszersmind bátorítólag tekint reám. Szól: jöjj velem egy tökéletesebb földre, ahol fejlettebbek és jobbak az emberek. Hasítjuk, szeljük a végtelen űrt. Vigyázz ! közeledünk állomásunkhoz. Az előbb még kis csillagpont ime egy óriás lég, gőz, fény gomalyognak, tűnik fel. Az athmoszféra kering előttünk. Tisztább, fényesebb a mi földünknél. Lelebbenünk. A fejlett földön vagyunk. Ez se nem paradicsomi világ, se nem angyalok hazája. Ez is emberi lények hona. Megmutat és megmagyaráz vezetőm mindent. Látom, ezen emberek külső alakja is nemesen szép, ép erős, tekintetük bölcs, jóságos, szelíd. Feltűnt, hogy az általán nyugodt, derült arcok között vannak szenvedők is, de szomorúak, kétségbeesettek nincsenek. Erre új magyarázatot nyertem : e földön csak egyetlen egy ellenséget ismernek, a természeti csapásokat, ebbe értve a betegségeket is. Éppen úgy mint ama földön. Ámde hitük, bizalmuk Istenben erős. Egy boldogabb örökkévalóság tudata folyton áthatja bensejüket. Az emberek közötti szeretet, igazság és béke, az egyetemleges törekvés az önzetlenségre, közboldogításra az édes biztonság derűjével tölti el őket. Ha szenvednek se szomorúak. Kétségbe nem esnek. Nem ismerek emberi ellenséget. Egyén nem támad és nem harcol a másik ellen. Országok nem hadakoznak egymás ellen. Megtekintettem a kórházakat. Valóban itt csakis a természeti csapások következményeit és a szervezetben támadt betegségeket kell gyógyítaniok. Elvezet a temetőkertbe. Emberokozta halál miatt egy sem múlt ki. Óh! mondám, másként van ez a mi földünkön. Sok ezer vöröskeresztes áldozza magát, hogy gyógyítsa a harcban gyilkoló emberek áldozatait. A „békében“ még rosszabbul vagyunk. A sok nemessel vegyülten most sok emberi hiéna is le van kötve a harcban. Békeidőben van elég idejük, alkalmuk a másfajta, gyorsan, vagy lassan ölő gyilkoláshoz. Azután kértem, vezessen el az idegbajosok és az elmekór intézeteibe. Kijelenti: ilyen bajok egyáltalán nincsenek, mert a tökéletesedett társadalomban benne van az Istenországa. Itt nincsenek felvilágosíthatlan kemény fejek. Fekete lelkű, rosszindulatuak, nincsenek alattomos cselszövők, kígyóként a hasonlókkal együtt sziszegő, maró démonok. Nincsenek üldözők. Nincsenek emberi méltóságot, önérzetet tiprók. Nem akadályozzák, nem feketítik, avagy nem üldözik, hajszolják egymást. Nincsenek éhes zsarolók. Továbbá itt csak a becsületes, nyugodt munka fáradalmait ismerik. Az „életharc“ távol van tőlük. Nem terhelik túl magukat Nem kapkodnak. Nem tülekednek száz felé. Tulajdonképeni hivatása, munkája után nyugodtan megszerzi mindenki a bőven elegendő megélésre valót. Az egyének itt önzéstelenek. A telhetetlen kapzsiság patent kapcsa nem akasztja meg a javak igazságos, egyenletes terjedését. A jólét általános, mint ahogy a munka, igazság és szeretet is az. A világszerte lefegyverző világbéke megmentvén az országokat a fegyverkezés mindent elnyelő molochjától, az anyagi és szellemi javak magas fokra lendültek. Világbéke, felszabadult javak, biztos ekzisztenciák, mindenesetre kevesebb indítást adnak az önzésre, mint a militarizmus által kiszipolyozott, megbénított országok és társadalmak, amelyekben éppen ezen állapotok miatt is nagy kontingenst tesznek a hiányos vagy bizonytalan ekzisztenciák. Ilyen társadalomban sokakat még a jólét se tart vissza az önzéstől. Hiszen egy nehéz, küzdelmes anyagi alapokon élő társadalomban az erősebb ekzistenciák jóléte, sőt léte is meginoghat a számtalan érdekszövevények kölcsönhatásánál fogva. Ezeknek csakis akkor feltétlenül biztos a létük, ha biztos, telt, rendezett rétegekbe bocsátják fő és hajszál gyökereiket. És a példák nyomán látható, bekövetkezhető számtalan csődesetek, tönkremenések bizony túlságosan mérlegelőkké és ezzel együtt önzőkké, de még kapzsikká is teszik a kis vagy nagy javak, források tulajdonosait. Az általán küzdelmes szituáció, mint bármilyen más környezeti hatás, bizony nemzedékről nemzedékre mindinkább átörököltén áthatják, preparálják az agysejteket. Kifej-I I I É V>T<A." rf-'TVs. * í^SYv, /TrA /fr^í^K X -L1S. KIS TIVADAR könyvkereskedésében megrendelhető PÁPÁN. — Postafiók 12. szám. Bocsor László : Istené a dicsőség. Egyházi beszédek Harsányi Pál: Hétköznapi templomi imádságok tekintettel a háborúra Kecskeméthy István : Kezdetben. Egy könyv a könyvek könyvéről Mindszenti I.: Krisztus minden mindenekben. V. köt. Paulik János: Emlék a viharos időkből. Egyházi beszédek az 1914. évi háború idején Prohászka Ottokár: Dominus Jézus. 8 konferencia „ A diadalmas világnézet 3 — K Prohászka Ottokár: A föld és ég 6-— K „ „ Isten és a világ 2 40 „ —‘50 „ „ „ A keresztyén bűnbánat és bűnbocsánat 3‘— „ 4‘— „ Prohászka Ottokár: Magasságok felé. Kisebb dolgo- 4‘— „ zatok 4‘— „ Rácz Kálmán: Jézus a János evangélioma fényében V20 „ —•40 „ Padácsi György. Emlékjelek, bizonyságok. /.—II. 120 „ kötet. Egy-egy 5‘— „ 4 — „ Vásárhelyi Lőrinc: „Erős várunk“. Buzgó imádságok 2‘— „ I É k íá KIS TIVADAR könyvkereskedésében bárhol hirdetett és megjelent könyv megrendelhető. É tv Vfrsi f-ÍX /fr5! yfrl
