Dunántúli Protestáns Lap, 1915 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1915-02-14 / 7. szám
Huszonhatodik évfolyam. 7. szám. Pápa, 1915 február 14. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS UP. AZ EGYHÁZ ÉS ISKOLA KÖRÉBŐL. A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez: Kis József felelős = szerkesztő címére küldendők. = Megjelenik minden vasárnap. Az előfizetési dijak (egy évre 9 K, félévre 4*50 K), hirdetések, reklamációk: Faragó János főmunkatárs címére küldendők. FELHÍVÁS A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET LELKÉSZEIHEZ, EGYHÁZAIHOZ, MINDEN EGYESÜLETÉHEZ ÉS TAGJÁHOZ. bból a meggyőződésből kiindulva, hogy úgy a testület, mint az egyesek amúgy is nagy mértékben vannak igénybe véve a hadi állapot folytán előállott szükségletek kielégítése és az e végből megindúlt gyűjtések miatt, meg akartam kimélni az egyházkerület tagjait egy újabb fajta adakozás terhétől, annál is inkább, mert azt reméltem, hogy sikerülni fog valami más forrásból fedezni egyházunk harctéren levő,vagy megsebesült tagjainak lelki építésére elengedhetetlen vallásos iratok költségeit. Addig is, részint a magaméból, részint a kerületi pénztár megterhelésével gondoskodtam kellő mennyiségű iratról s a fontosabb katonai helyekre szét is küldettem azokat. Azonban ez még nem elég. Hivatalos egyházunk, úgy látszik, nem rendelkezik e célra alappal ... A több oldalról megindult gyűjtések ebben találják magyarázatukat. Látván azt, hogy egyházkerületünk több egyházközsége kerületünkön kívül, igyekszik hasznosítani a híveink buzgósága folytán e célra összegyűlt anyagiakat, indíttatva érzem magamat, hogy a nemes és áldozatra kész szivek ajtaján kopogtassak. Fiaink minden szeretettől, minden vigasztalástól távol, mert távol a hazától s a meleg otthontól, Komárom, 1915 február hó 9-én. c A, szenvednek és vágyakoznak. Szivünk rejtett kincsei a halálhoz oly közel hatalmas erővel törnek fel és gyámolítást, vezetést, táplálékot keresnek. Idehaza szülők, hitvesek, gyermekek, az Istenbe vetve egyedüli reményüket, felbuzdult, fogékony szívvel keresnek, tapogatnak éltető, erősítő források után. Szinte egyházunk létérdeke kívánja, hogy gondoskodjunk róluk, hogy az alkalmat megragadjuk. S keresztyéni érzésünk meg ellenállhatatlanul parancsolja, hogy nem szabad gondozatlanul hagyni a szomjuhozó és termékenyítésre váró lelkeket. Iratok kellenek tehát, melyekből megtanul a kereső lélek imádkozni; elmélkedések, olvasmányok, melyek a vigasztalás s az élet megnyugtató és felüdítő forrásaihoz vezetik a lelket s a reménység és élő hit magas régióba emelik azt. Adakozzunk tehát. Adjunk annyit, amennyi tőlünk telik, amennyire hitünk kötelez. Buzdítsunk másokat is és gyűjtsünk szorgalmasan, hiszen ezzel egy jobb jövő építéséhez is alapokat rakunk. Az adományokat a Dunántúli Protestáns Lap szerkesztőjéhez, Kis József esperes úrhoz Pápára kérem küldeni. NÉMETH ISTVÁN püspök.
