Dunántúli Protestáns Lap, 1915 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1915-12-26 / 52. szám
Huszonhatodik évfolyam. 52. szám. Pápa, 1915 december 26. DDNÁITÚLI PROTESTÁNS LÁP AZ EGYHÁZ ÉS ISKOLA KÖRÉBŐL. A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez: Kis József felelős = szerkesztő címére küldendők. = Megjelenik minden vasárnap. Az előfizetési díjak (egy évre 9 K, félévre 450 K), hirdetések, reklamációk: Faragó János főmunkatárs címére küldendők. KARÁCSONYKOR. Én hozzám is benézett a karácsony, Tán csak azért, hogy bús orcát is lásson És rajt egypár reszkető könyüt .. . Oh hány szívből fakadt föl ily értelmit sóhaj a szent estén tegnap; hányán keltek ily sóhajjal ma! . . . Karácsonykor! Ezen a kedves ünnepen, amelynek arca máskor csupa fény, csupa mosolygás, csupa öröm. Ezen a kedves ünnepen, amelyen máskor különös melegség és derű ömlött el még a különben rideg, közönyös, csak maguknak élő sziveken is. . . Milliók hangulata ilyen most itthon a családi tűzhelyeken; és ilyen millióké ott kinn a harctéreken, a lövészárkokban. Óh hány, a családtól elszakadt lélekből száll ma a sóhajtás: Hej be nem igy volt, nem igy néhanapján ! Ez ünnep sokszor be vígan virradt rám Apám, anyám és testvérem között! . . . Ah ma alig van családi fészek, melyből a háború vaskényszere ki ne ragadott volna egykét kedves lakót; és milyen sok van olyan is, amelyből végleg elrabolt már talán nem is egyet! Rémes veszteségek jajveszékelnek mögöttünk, ijesztő veszedelmek sötétlenek előttünk; bizonytalanságban inog vagyonunk, jólétünk, életünk. Ezért van, hogy borítsa bár, aminthogy borítja is, fehér hólepel a földet, mégis olyan fekete a karácsonyunk; olyan levert a hangulatunk; még az öröm is elveszti édességét és reményünk ólomszárnyakkal alant vergődik. De minél vigasztalanabb a helyzetünk: annál jobban lángol bennünk a vágy, bárcsak jobbra fordulna már; és annál odaadóbban keressük a szabadulás útját-módját. Minél jobban belátjuk tehetetlenségünket: annál melegebben fogadjuk a felénk nyújtott segítő kezet; annál inkább elevenít és felvillanyoz egy hatalmas szövetséges. A karácsonyi fény, a karácsonyi csillag rávilágít a szabadulás útjára; a bethlehemi pásztorok és a keleti bölcsek ragyogó példával mennek előttünk ezen az egyedül igaz úton: a Krisztushoz, az igazi viiágossághoz, az igazi Szabaditó és Megváltóhoz; magához az élő Istenhez, aki a Krisztusban ajánlja szövetségét. Szent karácsony ünnepe ezért ma is örömünnep : hozza nekünk a hű és igaz szövetségest; azt, akiről nagy megpróbáltatások és súlyos lelki, testi gyötrelmeket átélt lelkek egész serege rendíthetetlenül vallotta: „Nem adatott ég alatt földön más név, mely által kellene nékünk megtartatnunk“. Keljünk hát fel; rázzuk le magunkról a levertséget, a reménytelenséget; szedjük össze elménket, menjünk a pásztorok és bölcsek után alázatossággal, hivő bizalommal. Menjünk az igazi világossághoz, aki eljött már a világba; eljött miközénk is, mint kedves karácsonyi énekünk is mondja: „Eljött* már, akit a szent atyák vártak; A szent királyok akit óhajtottak; Kiről jövendőt próféták mondottak, Nyilván szóllottak. (63. dics. 4. v.) Ne tartozzunk többé azok közé, akik nem fogadák be őt; hanem azok közé, akiknek hatalmat adott, hogy Isten fiává legyenek. k. j.
