Dunántúli Protestáns Lap, 1915 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1915-12-19 / 51. szám
408. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1915. de lehetővé teszi nekik, hogy a vezérfonál útmutatása mellett értékes források közvetlen tanulmányozására fordíthassák azt az időt, amit ily kézikönyv hiányában, többé-kevésbbé fogyatékos kéziratok, jegyzetek készítésére vesztegettek volna. A jegyzetek azért, a tanítának ezen a fokán, természetesen ezen túl is szükségesek lesznek kiigazításokul és kiegészítésekül, de mégis mennyivel kevesebb időt kell vesztegetni rájuk, mint ily kézikönyv hiányában. Aztán mennyivel könynyebb, hogy úgy szóljunk, gusztusosabb ily jól olvasható kézikönyvből tanulni, mint sokszor szinte olvashatatlan s ezért boszantó litográfiákról. A szerző e részben ezt mondja az előszavában: „E kézikönyv kiadásának legjobb igazolása az, hogy hallgatóim a félévi eredményről sokkal szebb sikerekkel számolnak be most, mint előbb. A szorgalmasabbak ezentúl is jegyezgetnek, de ez a jegyzés az előadás kinyomatott anyagának előzetes átnézése után már szabatosabb és csak a kiegészítő magyarázatokra szorítkozik“. Úgy van ; hadd tudja a hallgató előre, hogy mikor miről lesz szó és hadd lesse az érdekesebb részletek fejtegetését már felébresztett kíváncsisággal. A 16 lapnyi sűrűn nyomott tartalomjegyzék ilyenforma elkészítését is igen helyeseljük. A tanulóra nézve a vizsga előtt kitűnő emlékeztető az az egész anyagra; egy óra alatt teljes egészében átfuthatja azt. Ha későn nem volna: a vizsgázónak magának kellene ilyet készíteni. Művének értékét illetőleg a most jelzett szemponton túl, illő szegénységgel azt mondja az érdemes szerző: „Tökéletes kézikönyvet adni ma, mikor az új tudomány, a magyar művelődéstörténet még megalkotásra vár, lehetetlen. Egyelőre meg kell elégednünk a történeti irodalmunkban immár felszaporodott, sokféle értékű művelődéstörténeti adatok összegyűjtésével, megrostállásával és mindvégig következetes rendszerbe való összefoglalásával“. Ezt a kitűzött célt becsülettel szolgálja a munka. A művelődéstörténelem fogalmát a bevezetésben (7. Művelődéstörténelem és államtörténelem) igy határozza meg: „Az eltérő világnézetek mind egyesülhetnek abban a felfogásban, hogy az emberi társadalom élete és fejlődése a kultuszban és kultúrában jut tetőpontra. Az egész fejlődést nevezhetjük társadalomtörténetnek vagy teljes magaslatán müvelődéstörténelemnek. Ennek szükebb körei: a vallástörténelem, államtörténelem, irodalom-, nyelv-, művészet-, gazdaság-, had-, jogtörténet, stb. másrészt földrajzi alapon világtörténelem, országos történelem, városi stb. helyi történelem. Magyarország müvelődéstörténelme az ország társadalmának minden irányú fejlődését felöleli. Szembeállíthatjuk Magyarország államtörténelmével, mely az ország társadalmának leghatalmasabb képviseletét, törvényhozó és végrehajtó hatalmának fejét, tagjait, szerveit, alkotásait, intézményeit mutatja be eredetökben és fejlődésükben, működésük eredményeiben. Az állami közhatalom lassankint a társadalomnak minden irányú fejlődésére kihat s igy az államtörténelem könnyen azonossá lehetne az illető ország kultúrájának, művelődésének történelmével. Elméletileg kétségkívül igy áll a dolog. Gyakorlatilag mégis azt a különbséget tesszük, hogy az államtörténelemben a közhatalmi tényezők fejlődése van előtérben s ez ad a tárgyalásnak nagyobb egységet, mig a társadalom egyéb elemeinek élete és fejlődése csak mellékesen mint környezet, mint háttér,, mint a közhatalmi élet objektuma van az előadásba beleszőve és esetleg a korszakok végén röviden összefoglalva ; ellenben az ország müvelődéstörténelme a szellemi és anyagi kultúrának összes tényezőit, a társadalom összes elemeinek munkásságát és állapotát igyekszik múlt fejlődésében bemutatni, az állami életet is, de ennek a történetét inkább csak átveszi és szellemi, erkölcsi jelentőségét keresi. A művelődéstörténet körülbelül ugyanaz, mint amit a philologia „régiségtan" címmel a maga segédtudományaként kifejlesztett. De ezt a régiségtant jól meg kell külözböztetni az archaeologiától. A főkülönbség a forrásokban s a források értelmezéséhez szükséges külön előismeretekben van. Az archaeologia t. i. az emberi kéz ipari és művészeti munkásságának maradványait tanulmányozza, mig a művelődéstörténelemnek legsajátabb forrásai az oklevelek s általában az Írott emlékek.“ Magyarország müvelödéstörténelmének rendszerét igy állapítja meg: az ősvallásnak, a keresztyénségnek, a feudalizmusnak, a vallási reformációnak, a nemzetgazdasági reformoknak s a parlamentarizmusnak kihatása a kultúra minden ágára szembeötlő; ezektől reméltek az egyes korszakokban minden téren új boldogulást. Ezek lesznek a mi hat korszakunk főkulturtényezői. (1000-ig, 1301-ig, 1526-ig, 1711-ig, 1848-ig, máig.) „Az egyes korszakokon belül művelődéstörténeti fejezeteink rendszere : föld- és néprajzi fejlődés, fejedelem és udvara, egyházi társadalom, világi társadalom — ezek a történelmi élet tényezői, eddig tart a történelem • statikája, utána következik e tényezők működése, a történelem dynamikája — alkotmány és törvényhozás, hitélet és szellemi művelődés (iskolázás, irodalom, művészet), kormányzat (megyék, városok, földesúri autonómiák), külügy és hadügy, pénz- és adóügy, gazdálkodás (őstermelés, ipar, kereskedés), családi s társadalmi szokások és erkölcsi állapotok“. Az I. korszak, ősi művelődés, tárgyalása 210 lapra terjed. Igen szívesen ajánljuk ezt az igen ügyes, összefoglaló vezérfonalat lelkésztársaink, iskoláink figyelmébe. k. J. Harctéri Utunk. Irta: Barabás Samu esperes. Ára 80 fillér. Az Egyházi Újság Könyvtára c. vállalatban, mit Barabás Samu esperes szerkeszt, jelent meg ez az 58 oldalra terjedő füzet. Az iró és szerkesztő igy okolja meg a füzet kiadását: „Három heti harctéri utamban látottakat és hallottakat, amint azok a lelkembe szűrődtek és aminő érzéseket és gondolatokat váltottak ki belőlem: találja meg a Kedves Olvasó ebben az egyszerű kis füzetben, amely nem irodalmi babérokra pályázik, hanem csak mindenkivel meg akarja osztani azokat az érzéseket, amelyeket szerző három heti harctéri útjában átélt. Szerző további célja az, hogy ez
