Dunántúli Protestáns Lap, 1915 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1915-11-21 / 47. szám
Huszonhatodik évfolyam. 47. szám. Pápa, 1915 november 21. DDNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP AZ EGYHÁZ ÉS ISKOLA KÖRÉBŐL. A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez: Kis József felelős ...:— szerkesztő cimére küldendők. = Megjelenik minden vasárnap. Az előfizetési díjak (egy évre 9 K, félévre 4 50 K), hirdetések, reklamációk: Faragó János főmunkatárs cimére küldendők. t • . ‘ 1 '■ ‘ v ; ■; ' ." ; FÜGGETLEN EGYHÁZI BÍRÓSÁG. " “□l zsinati törvény újjáalkotásával kapcsolatban A merült fel a független egyházi bíróság eszméje is. | r~ Hát nincs független egyházi bíróság ? Kérdezik talán, akik ez eszme fölmerülésében sem akarnának egyebet látni, mint holmi fészkelődést. Hát van független egyházi bíróság? Kérdezhetik joggal az ellenkező nézeten levők is. Az indítványok, amelyek e tárgyban egyházi testületeink körében javaslati erőre emelkedtek, nagyjából kétfélék. Az egyik vélemény így hangzik: Meg kell alkotni az egyházi bíróságot úgy, hogy annak tagjai, elnöksége ne legyenek semmi néven nevezendő egyéb hivatallal és hivatással felruházva és megbizva, szóval legyen egyházunkban teljesen különálló egyházi bíróság. A másik — az Orle. javaslata — csak ennyit mond: aki a bíróságnak tagja, az semmi más tisztséget ne viseljen, vagyis ne lehessen tanácsbiró is, meg jegyző, vagy pénztárnok is stb. Annyi bizonyos, hogy p. o. a törvényszéki biró nem lehet egyúttal ügyvéd, vagy iparkamarai elnök is. A közigazgatási biró sem lehet egyúttal miniszter, vagy bankigazgató. Egyházunkban az eddigi törvény és gyakorlat szerint nem áll fenn ez a világi téren is mindenütt meglevő elkülönítés. És ez a tény mindenesetre nem zárja ki az elvi lehetőségét sem annak, hogy a független egyházi bíróság eszméjéhez formailag és lényegileg semmiféle kérdést fűzni ne lehessen. Itt nem erkölcsi, vagy metafizikai, hanem jogi kérdésről van szó. Csak a földön maradhatunk tehát gondolatainkkal. Földi és emberi dolgokat véve számításba. A közeli rokonsági kötelék, szorosan vett érdekeltség kizáratik ugyan az egyházi bírósági eljárásban. Az érdekelt vagy rokon biró nem vesz részt az ítélethozatalban. Megmaradnak azonban az érdekeltség egyéb, tényleg sokszor erősebb szálai. A tanácsbiró viselhet egyúttal bárminő egyházi tisztséget. A tanácsbiró Ítélkezni hivatott olyanok dolgában, akik őt ^választják, s adandó alkalommal rá, vagy ellene szavazhatnak. Egyazon (mondjuk p. o. egyházmegyei) körzeten belül ott lehetnek a baráti, ismerősi, rokoni, keresztszülői, hivataltársi, vagyoni és egyéb ezerféle érdekeltség nyilvános és titkos szálai, melyek a valóságban, a maguk nemében egész nagyhatalmi tényezőkké nőhetik ki magukat. Egyazon működési körben mozgó egyének között olyan elvi- és érdek ellentétek fejlődhetnek ki, melyek az illetők egymásról való Ítéletének tárgyilagosságát teljes életükre megvesztegethetik. Irányok, klikkek, családi és hatalmi politika játszhatnak közbe. Aki megfigyeli az emberi élet gyarlóságait, ámulva tapasztalja, hogy sokszor a kötelességteljesítésnek a helyi átlagon felül való kissé tisztább felfogása, kissé buzgóbb törekvés, munkálkodás teljesen elég a mások irigységének, sőt gyűlöletének fölkeltésére. Aki megfigyeli a magyar ember társadalmi életét: lehetetlen észre nem vennie, mily nagy befolyásoló hatalom, hogy egyebet ne említsünk : a vendégeskedés, borozó és kártyapajtáskodás! Maga a törvény is rejt magában javításra váró következetlenségeket. Ne említsünk többet, mint az V: 67. §-t, mely szerint az elnökség bizonyos végzése ellen ugyanazon fokú bírósághoz lehet föllebbezni, és igy ez a bíróság hivatott Ítélni a felett, hogy az ő saját elnöksége, amely ott momentan is elnököl s amely a bíróság egyes tagjainak közvetlen felsőbbsége és fegyelmi hatósága is: — helyesen járt-e el vagy sem ? Legyünk teljesen optimisták. Mondjuk ki, hogy az egyénileg ép jog- és igazságérzet túlteszi magát a mellékes körülmények beavatkozó hatásán. Megengedjük legnagyobb készséggel, sőt az örök igazságba és az eskü szentségébe vetett hitünk legnagyobb bizalmával, hogy egy emberi testület túlteheti magát az itt elszámlált és el nem számlált zavaró befolyásokon s egyedül a való tényállás és hamisítatlan igazság szerint képes ítélni, még akkor is, ha saját közvetlen felsőbbségének, esetleg a helyi közéletet fenyegetően uraló, vagy erre. ezerfélekép ránehezkedő, félelmetes, vagy barátságos egyének tévedését kell is megállapítania. Mindezt a legmesszebb menő határokig meg-
