Dunántúli Protestáns Lap, 1915 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1915-11-14 / 46. szám
364. oldal. DUNÁNTÚLI PkOTESTNÁS LAP. 1915. követi fel a magasságig; ami bennünk földi, elválik, ami égi, bensőbben összeforr s az áldott kölcsönhatás a még lent bujdosó lelket az igazi élet fejedelmébe, a Krisztusba kapcsolja. Temetők bús árnyában fogamzott meg a nagy gondolat : pótolni az apát az apátlanoknak; a haldoklók végső aggódó gondolatából fakadt az elmaradt kedvesek megtartásának kötelességérzete; könnyáztatott út vezetett a szeretet nagy alkotásának kapujáig s porló apák sirhalmain épült meg az árvák háza: a Kálvineum. Legyen áldott a nagy Isten, ki a halálban és halál által puhítja át magáévá a sziveket, emeli Krisztus magasságáig a lelkeket, képesít nagyot gondolni s akarni s a szenvedés által avat fel új hivatások kitűzése, magasztos elhatározások gerjedelme s sikerrel koronázó kegyelme rejtett útjain a szeretet apostolaivá. A sóhajokból, mik az oszlopadőlt parókhiák falai közül emelkedtek égre, felleg verődött odafent, alaktalan, ábrándtalan sötét tömeg; de az Isten jósága ezekből a felhőkből nyitotta a csatornákat, melyeknek lepatakzó árja özvegy, árva virágtalan éltét új fakadásra indította; a köny és jajtenger századokon át pusztító árvízzé dagadt, mely annyi ártatlan éltet köveiéit zsákmányul, az Isten jósága a rohanó árt felduzzasztottá a hivatástársak leikéig, hogy eszmét lobbantson ki a tétlen elmékből a mentő munkára; a vércseppek, melyeket az Ínség, elhagyatottság számkivetettjeinek fehér testéből az országút tövisei fakasztottak, pöröly súlyával zuhantak a nehéz sors osztályosainak szivére s az Isten szerelme e cseppekből fakasztotta fel a részvét, könyörület és szeretet nagy elhatározásait. Oh a magyar kálvinista lelkésznek nem az a hat láb föld volt nehéz, mely a köz oltárán sokszor idő előtt elhamvadt tetemre borult, hanem az a tudat, hogy lelke szeretteire az Ínség, nyomor s züllés várakozik. Nem lelkész vendégeink, ha hallják, hogy özvegyeink évi 600 K, árváink 120 K nyugdíjból tartoznak életben maradni, bizonyára kérdőjelként merednek a válasz elé: miként lehető ez? E kérdésre nem volt felelet eddig. E kérdés égető választalansága markolt a lelkeinkbe s egyesek éjét nappallá tevő idegfelemésztő munkája, a társak meleg támogatása s a magyar társadalom megértő szeretete Isten kegyelméből rövid öt évtől kierőszakolták a választ. E válasz a Kálvineum. A Kálvineum kiengesztelődés háza majd négyszázad méltatlan eljárásával, mely az Isten szolgája életének ki- és felhasználása után a család iránt tovább semmi kötelességet nem ismert; a Kálvineum a Lelkészegyesületben egymásra talált testvérek közösségi érzelmeivel szemben tanúsított gyöngéd figyelmének megtestesítője; a Kálvineum a magyar társadalom részéről elismerése azon munkásságnak, melyet a magyar vallás papjai a magyar nyelv, irodalom, tudomány, kultúra szolgálatában eleitől kezdve nem dicstelenül végeztek ; a Kálvineum az emberszeretet temploma, melyet az élet hajótöröttjeinek sorsa iránt részvételre gyuladt nemes lelkek, faj- és felekezeti korlátokon felülemelkedve, a Krisztus kicsinyeinek szenteltek ; a Kálvineum nagy eszmények kultuszának inkarnációja, a tiszta lelkesedés alkotó erejének szimbóluma, az önmagát emésztő áldozatkészség apotheózisa; egy rész a szent sátorból, stáció a Krisztushoz vezető utón, az Isten országának egyik kapuja. Mert a Kálvineum a jajszót himnusszá magasztosítja, a könnyező szemet mosolyra fakasztja, a homlok redőit megnyugvássá simítja, a sziveket megmelegíti s a lelket Istenhez emeli. Megtanít hinni emberi jóságban, jézusi szeretetben, isteni könyörületben ; eszményeket ábrázol s terjeszt, szellemerkölcsi kérdéseket képvisel s kamatoztat tovább, lelkeket ment meg s vezet a szeretet nagy törvényének naponkénti gyakorlásával az istenfiuság új földje-egéig. Emberek alkották, de Isten lelke élteti; porló kövekből épült, de romolhatatlan kősziklán: hiú pompa nem ékesíti, de a szeretet glóriája ragyogja be tisztes homlokát. Kapuján belépve jobbá lesz, levegőjében élve átszellemül, áldásaira gondolva megdicsőül a lélek. Kié volt az alkotás eszméje, kié, kiké a kivitel töredelme, történet nem beszél róla, nem is szükséges : a kicsinyek barátja, a Krisztus sugallta, az özvegyek és árvák atyja, az Isten vezette s dicsőítette meg a kedve szerinti szándékot és munkát. Aki egy téglát hozott s aki egész falat épített, találjon lelki felmagasztaltságot a tudatban, hogy Isten kezében alázatos eszköz lehetett. A nagy keresztyén személyiségnek, kitől az intézet nevét vette, hite, alázata, példája ragadjon meg bennünket s szivünk ez imádságos vágya teljesültének, a Kálvineum megnyitásának pillanatában megindult lélekkel Írjuk ez árvaház évkönyvének első lapjára: Soli Deo Gloria. Egyedül Istené a dicsőség ! SZENTKIRÁLYI KÁROLY ^ garbolczí református lelkész háborús imái és beszédei: I. füzet: II. füzet: III. füzet: IV. füzet: Tavaszi imádságok. Imádságok. Imádságokés beszédek Őszi termés. (Bfmlkd)eoo Terjedelme 3Í old. Ára 80 f. Terjedelme 41 old. Ára í kor. Terjedelme 82 old. Ára 2 kor. Terjed. IÍ0 oldal. Ára 2*60 K. Kaphatók: KIS TIVADAR könyv- és papírkereskedésében PÁPÁN, Fő-utca 21. sz. Ugyanit kapható: ISTEN IGÉJE A VILÁGHÁBORÚBAN. Templomi beszédek néhány imádsággal. Irta: Fülöp József körmendi lelkész. Terjedelme 184 oldal. Ára 3*50 K.
