Dunántúli Protestáns Lap, 1915 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1915-10-31 / 44. szám
Huszonhatodik évfolyam. 44. szám. Pápa, 1915 október 31. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS, LÁP AZ EGYHÁZ ÉS ISKOLA KÖRÉBŐL. A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez: Kis József felelős = szerkesztő címére küldendők. = Megjelenik minden vasárnap. Az előfizetési dijak (egy évre 9 K, félévre 4*50 K), hirdetések, reklamációk: Faragó János főmunkatárs címére küldendők. OKTÓBER 31. ödös, zavaros őszi nap. A szürke felhők közt csak egy csillag villan fel; a történet homályából csak egy sugár mosolyg felénk, melynek fénye bearanyozza a múltat, s úgy szeretnénk, ha megvilágítaná a jövőt is! Valamikor, régen, szintén ilyen szomorúan nézhetett a nap a földre le; ha nem is azért öltött fekete fátyolt, hogy sugarai vértócsákban meg ne törjenek, de nem tudott mosolyogni azon az általánosnál is alábbsülyedtebb társadalmon, melyet a reformáció előtti időszak közromlottsága jellemez. Ki ne takarnád két kezével arcát, mikor oly korra tévednek szemei, melyben mindaz, ami valamely korszak erkölcsi jelleméhez tartozik, oly alantos fokon áll, hogy szinte úgy tetszik, hogy kihalt a szivekből minden tisztelet az emberi és a nemesebb erkölcsök iránt s a keresztyén öntudat eltéveszteni látszott minden elevenségét. Mégis van valami e sötét korban, mely letűnt századok múltján keresztül szivárvány színeket szór felénk: 1517 október 31. Mennyi mindent ölel fel e két szó; egész új világot tár a lélek elé. Október 31. az a dátum, amikor mint szürke felleg az őszi tájon, éj borongott a lelkek felett, feltűnt a nap az égen, melynek rügyfakasztó sugaraira az emberiség vásott, elavult szelleme, sárgult, fonnyadt lelki élete, mint hervadt lomb új tavaszra vált. Október 31. az az irigylésre méltó pillanat, melyben még egyszer meglátta az aléldozó föld az első pünkösd fakadó rózsáit. Október 31. az a szegletkő, amelyről mennyei erővel, csudás bátorsággal az igazság zászlaja alatt az evangélium szövétp=c K n....... c nekénél röpítette szét eszméit a minden ékességét levetkezett, elárvult lelki nép közé a reformáció. Október 31 letarolt határon rügyfakadás, sötét éjszaka után hajnalpirkadás. Október 31 az újjászületés ünnepe! Mint a történelem minden szála, úgy ezé a napé is nevekhez és eseményekhez fűződik. Megjelennek a mai nap emlékezetünkben, kiket a gyönyörűséges szolgálatban reformátoroknak nevezett a történelem. Azok az egyszerű, igénytelen, gyarló emberek az Úr leikétől átitatva apostolokká lettek, lánglelkü szavaikra mindenütt fellobbantak a világosságot szóró pásztortüzek: a századokon keresztül elrejtett evangélium előtörő bíborfénye elűzte az elmék homályát. Nagy alakok, a történelem leggrandiózusabb alakjai voltak Zwingli, Luther, Kálvin, de mégsem őket, hanem a magát általuk kijelentett Istent emlegetjük, dicsérjük és magasztaljuk a mai napon, mert Ö használta fel őket hangszerekül, hogy zengjék a világnak az igazságot, mely arra van hivatva, hogy szabadokká tegyen mindeneket. Az igazság, melyet az egyházba belekevertek, a* maga nagy faj súlyával kiszorította a sokkal nagyobb térfogatú, de kisebb fajsúlyú hamisságot, a tévelygéseket. Az általuk hirdetett krisztusi igazság szülte a lelki szabadságot, a bűn, a test, a szenvedély, a halál feletti győzelmet. A megtestesült igazság szabadsága széttörte az eszme szabad szárnyalásának bilincseit, a lelket, a Prometheusként lekötözött lelket feloldotta a tudatlanság börtönéből és kibontotta Istenhez siető szárnyait. Október 31. a győzelem, a szabadság ünnepe! A wittenbergi Luther-szobor ujjával a tárt
