Dunántúli Protestáns Lap, 1915 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1915-10-24 / 43. szám

43. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 343. oldal. közben való magaviseletének ellenőrzésére külön ember alkalmaztassák, mivel a tanári kar megígérte, hogy abbeli kötelezettségének, hogy a tanulólakásokat láto­gassa, az eddiginél fokozottabb mértékben tesz eleget, az ig. tan. mellőzte. Helyes. Legjobb ellenőrzők csak­ugyan a tanár urak lehetnek. A tandíjmentességi, köz­tartási segélyi folyamodások ügyében készített tanári kari javaslatokat változatlanul elfogadta, azt azonban, hogy a rendkívüli tárgyak tanítási díja az eddigi 80 K helyett 100 K-ban állapíttassák meg, pénzügyi nehéz­ségek miatt nem fogadta el az igazgató-tanács. A főgimn. tanári karnak az ifjúság előleges katonai kiképzésére vonatkozó munkálatát pártolólag terjesz­tette gyűlés az egyházker. közgyűlés elé. A katonai gyakorlatokat heti 6 órán Maller László ny. honvéd főhadnagy, az elméleti részt Fűlő Jenő és dr. Lakos Béla főgimn. tanárok, az orvosi részt pedig dr. Cseh- Szombathy László int. orvos fogják tanítani a VI., VIL, VIII. o. tanulóknak, akik két csoportra oszlanak. Antal Dénes, Purpriger István, Tildy Zoltán helyettes tanárok alkalmaztatását az 1915—16. tanévre jóvá­hagyólag tudomásul vette az igazgató-tanács. Arra való tekintetből, hogy az egyházkerület a családi pótlékok és szabályszerű lakáspénzek utalványozásával legközelébb is nagy áldozatot hozott azért, hogy a tanár urak minden idejüket és teljes erejüket az inté­zetnek szenteljék, határozatba ment, hogy többé más intézetben való tanításra nem ad engedélyt az ig.-tanács. Tóth Lajos ének- és zenetanár fizetésének a torna­tanár fizetésével egyforma megállapítását javasolja az egyházkerületnek. Kutassy Mária nőnevelő-intézeti h. igazgató jelen­tését örömmel és éljenzéssel fogadta az igazgató-tanács. Jóváhagyta Krausz Katalin és Krausz Adrienne alkal­maztatását, Ligárt Idát pedig állandósításra ajánlja egyévi sikeres működése alapján. Legfontosabb s legnagyobb érdeklődést keltő tárgya volt a gyűlésnek a köztartási díjak s a nőnev. intézeti ellátási díjak fölemelése tárgyában készített gazdasági tanácsi javaslat, melyet a kiadott hustilalom s a nagy drágaság tettek szükségessé. A szeptemberi tapasztalat tanúsága szerint az eddigi díjak mellett a főiskolai köztartásnál 55.000 K, a nőnevelő-itézetnél pedig 33.000 K lenne a hiány. Megszüntetésére a köztartási díjaknak az eddigi 21 K-ról havi 42 K-ra való emelését java­solja az igazgató-tanács az egyházker. közgyűlésnek, a nőnevelő-intézeti ellátási díjakat pedig 900, 700 s 600 K-ban kéri megállapítani. E sorok Írója sok mással együtt fájdalmasan hallotta a javaslatot, mert a tanítás megdrágítását jelenti, ami mindig nagy veszedelem; fájdalmát csak az a körül­mény enyhíti, hogy az egyházkerület az eddiginél nagyobbmérvü köztartási segélyek nyújtásával könnyít a taníttató szülők terhén. Aztán ott van vigasztalásul az a remény, hogy mint semmi ezen a világon, talán a drágaság sem fog örökké tartani? Bizzunk és re­méljünk. Háború után a köztartási díj is le fog szállni. D“ BAKSÁY SÁNDOR RAVATALÁNÁL * — Kunszentmiklós, 1915 junius 20, — 3 "üikor a földünket rengető vihar tombolása közt, M futván futva sem érjük be a mieink, véreink, szeretteink pihenőhelyét: e koporsó mellett ____n meg kell állanunk. Egy fej és egy szív pihen benne, mely a mi egész nemzetünk erejének született és végső földi útja után is erejének marad. Baksay Sándor nemcsak egyházunk halottja: koporsó­ján a szentkönyv mellett egy hervadatlan babérkoszorú is nyugszik, a költőé. Ez a koszorú nyelvünknek egyik legnagyobb művészét illeti, ki először és eddig egyedül tudta felragyogtatni a hellén néplélek képét a magyar népiélek tükrében s Homérnak olyan nyelven lett méltó magyar tolmácsává, mely költészetünk örök büszkesége marad. De nemcsak Hornért tolmácsolta ezen a mű­vészettől ragyogó és élettől lüktető, gazdag és gyökeres nyelven, hanem eredeti elbeszélő munkáiban magát a magyar népleiket és sugalmait. Ennek a népléleknek legegyszerűbb és legmegrázóbb tragédiáját ő irta meg a Patak banyában. Keresetlen, de annál erősebb pátho­­sában magyar népünknek a bibliától áthatott lelke szól; humorában pedig sajátos, eredeti felfogása, eszejárása, hangja, a kötődő nyájasságnak s a gondolkodás és érzés komolyságának a szeretet tüzében összeolvadt humora. Még sajátos szerkezeti és előadó módja is forrásul a néplélekre mutat, mely kedvét, képzeletét és bölcsességét együtt szokta nyújtani. Mikor im bizó szívvel tekintünk távol harcmezők felé, hol ez a lélek áldozatkész hősiességben felmagasztosulva és a halál­lal humorizálva csodákat mível: a Magyar Tudomá­nyos Akadémia és a Kisfaludy-Társaság koszorúit büszke fájdalommal teszem le egyik leghűbb vezérének és legnagyobb tolmácsának koporsójára, ki nem múló diadalokra vezette s akinek szelleme erőnk marad a további küzdelemben. Maradjon is, mert magunkban bízni tanít. Te pedig, boldogult társunk, boldogan mehetsz és menj utolsó utadra; boldogan, mert leg­végső pillantásod e földi világra megnyugtathatott, hogy ez a te néped, ez a mi népünk istenének félel­mében, tűzhelyének védelmében és hazájának szerete­­tében valósággal az, aminek te ismerted. Hantod könnyű lesz. Isten veled! Dr. BEÖTHY ZSOLT. * Az Akadémiai Értesítő legutóbbi számából közöljük ezt a remek beszédet, hogy olvasóink is megismerhessék. Adjunk látcsövet katonáinknak. Jó távcső egész csapatokat megmenthet a meglepetés veszedelmétől és az ellenség kikémlelésére is a legbiztosabb segítő eszköz I Küldjük el távcsöveinket hős katonáink szá­mára a Hadsegélyző Hivatal címére (Budapest, IV., Váczi-utca 38. szám).

Next

/
Oldalképek
Tartalom