Dunántúli Protestáns Lap, 1915 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1915-10-17 / 42. szám

42. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 335. oldal. Bár tehát, miként jelezni volt szeren­csém, érdemleges kifogás a múlthoz viszo­nyítottan nem emelhető theol. akadémiánk 1914—15. évi műkökése ellen, azért a mos­tani állapoton változtatást látok szükséges­nek először tanulmányi szempontból. Theol. akadémiánkban ugyanis, mint az egyetem­mel egy színvonalon álló intézetben a szor­galmi idő Vö-e magyarázatra esik, Vs-e vizs­gákra. Ahol a hallgatók saját jól felfogott érdekükben szaktanulmányaikba való el­mélyedésre fordítják a tanórák hallgatá­sán kívüli időt, ott ez a rendszer kifogás­talan, mert a könyvtárban felhalmozott gazdag irodalomban való búvárkodást, mint párhuzamos munkát a tanári magya­rázat igen előnyösen mozdítja elő. Mi ná­lunk azonban, valljuk be egész őszintén, ez nem történik meg. Egy-két ifjú foglal­kozik annyit-amennyit tudományos kérdé­sekkel, olvasgat is tehát, de a nagy többség tétlenül éli le életének legszebb napjait. Ha eljő a félévi colloquiumok ideje, egy hónapnak túlfeszített munkájával próbálja helyrehozni 4 hónap mulasztását. Erről a tanulásról azután igazán el lehet mon­dani: „discimus oblivioni“. Az önfenntar­tás mindennél előbb való kötelessége pa­rancsolja, hogy ezzel a rendszerrel szakít­sunk. Tisztelettel javaslom tehát, mondja ki a kerületi közgyűlés, hogy theológiai akadémiánkon a tanórák fele időközi collo­­quiumokra s a növendékeket beszámolásra kötelező foglalkozásokra fordíttassék, a ta­nári kart pedig utasítsa, hogy ahol felü­letességet, hanyagságot tapasztal, ott a leg­nagyobb szigorral járjon el. De változtatást látok szükségesnek a segélyezés szempontjából is. A legációból befolyó jövedelmen kívül úgy 5—6000 koronára rúg az a segély, amelyet a kér. pénztárból a hittanhallgatóknak évente adunk s mégis elkérnek a tanév folyama alatt szülőiktől — tisztelet a kivételeknek — annyit, hogy abból magából egy, köte­lességét komolyan vevő s választott élet­pályájának viszonyaival számolni tudó fiatal embernek feltétlenül ki kellene jönnie. A kerületi segély tehát a legtöbb esetben nem szolgálja azt a célt, amelyet vele el akar­tunk érni. Világos ebből, hogy a segélye­zésnek mostani módját meg kell változtatni. Tisztelettel javaslom ennélfogva, mondja ki a kér. közgyűlés, hogy segély csak az arra szorultságukat hiteles hatósági bi­zonylatokkal igazoló, szorgalmas és jó maga viseletű hallgatóknak adható; a se­gély a félév utolsó hónapjának közepén utalványozható, a segély összegéről, mely mindig köztartási élelmezésre fordítandó, a szülők értesítendők. IRODALOM c=>Oa EGY PRAKTIKUS KATONAKÖNYVRŐL. háborúnak immár gazdag irodalma van. Mindenesetre legszebben virágzanak azok a kiadványok, amelyek hősi katonáinknak akar­nak lelki vigaszt, bátorítást nyújtani. Emlék­szünk jól reá, hogy e téren éppen Uray Sándor debreczeni lelkésztársunk, a belmisszió érdemes munkása volt az, aki legelső ilyen .katonakönyvet“ kiadta. „Az Isten a mi reménységünk“ cimü ima­­füzetkéje volt az első fecske. Azóta a jónevü szerző­nek több más hasonló műve jelent meg. Mostan pedig, sok gyakorlati érzékre valló gondolat volt tőle, hogy „katonafiaink használatára“ egy kis Tábori énekes­könyvet adott ki. Tapasztaltuk ezt mindnyájan, hogy a „Zsoltárt“ egyre kérték híveink, küldjük utánuk a lövészárokba, vagy a kórágyra. így csak üdvözölhetjük az eszmét, hogy kiadatott „a használatban levő fon­tosabb zsoltárok- és dicséretek gyűjteménye“. Elmond­hatjuk, hogy a gyűjtemény teljesen elegendő, sőt bősé­ges. Ünnepek, évszakok, a hadviseléssel összefüggő helyzetek: mind visszhangot találnak az Uray Tábori énekeskönyv-ében. Benne van még a Hymnus és a Szózat is (az utóbbi egész terjedelmében). Van a füzet­ben emléklap is, az ajándékozó és a tulajdonos nevé­vel és címével. Ami a füzetke külső alakját illeti: az a benső tartalomhoz hasonlóan, kedves és tetszetős. Sőt egyenesen katonás, a rajta levő trikolorral. Éppen belepásszol a katonák felső zsebébe. Végül az árát is ideírhatjuk: 88 oldal s ezért ára csak 36 fillér. De ez is olcsóbb, ha tömegesen vesszük. Ajánlom szívesen, vegyük s küldjük a mieink után, szerezzünk nékiek örömet és vigaszt. Vigasztaljátok az én népemet — ezt mondja az Úr! Az új háborús könyvet üdvözöljük ! Kiadója a jól ismert Hegedűs és Sándor cég Debre­­czenben. FALUSI SENIOR. oO(g)Oo A

Next

/
Oldalképek
Tartalom