Dunántúli Protestáns Lap, 1915 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1915-10-17 / 42. szám
42. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 335. oldal. Bár tehát, miként jelezni volt szerencsém, érdemleges kifogás a múlthoz viszonyítottan nem emelhető theol. akadémiánk 1914—15. évi műkökése ellen, azért a mostani állapoton változtatást látok szükségesnek először tanulmányi szempontból. Theol. akadémiánkban ugyanis, mint az egyetemmel egy színvonalon álló intézetben a szorgalmi idő Vö-e magyarázatra esik, Vs-e vizsgákra. Ahol a hallgatók saját jól felfogott érdekükben szaktanulmányaikba való elmélyedésre fordítják a tanórák hallgatásán kívüli időt, ott ez a rendszer kifogástalan, mert a könyvtárban felhalmozott gazdag irodalomban való búvárkodást, mint párhuzamos munkát a tanári magyarázat igen előnyösen mozdítja elő. Mi nálunk azonban, valljuk be egész őszintén, ez nem történik meg. Egy-két ifjú foglalkozik annyit-amennyit tudományos kérdésekkel, olvasgat is tehát, de a nagy többség tétlenül éli le életének legszebb napjait. Ha eljő a félévi colloquiumok ideje, egy hónapnak túlfeszített munkájával próbálja helyrehozni 4 hónap mulasztását. Erről a tanulásról azután igazán el lehet mondani: „discimus oblivioni“. Az önfenntartás mindennél előbb való kötelessége parancsolja, hogy ezzel a rendszerrel szakítsunk. Tisztelettel javaslom tehát, mondja ki a kerületi közgyűlés, hogy theológiai akadémiánkon a tanórák fele időközi colloquiumokra s a növendékeket beszámolásra kötelező foglalkozásokra fordíttassék, a tanári kart pedig utasítsa, hogy ahol felületességet, hanyagságot tapasztal, ott a legnagyobb szigorral járjon el. De változtatást látok szükségesnek a segélyezés szempontjából is. A legációból befolyó jövedelmen kívül úgy 5—6000 koronára rúg az a segély, amelyet a kér. pénztárból a hittanhallgatóknak évente adunk s mégis elkérnek a tanév folyama alatt szülőiktől — tisztelet a kivételeknek — annyit, hogy abból magából egy, kötelességét komolyan vevő s választott életpályájának viszonyaival számolni tudó fiatal embernek feltétlenül ki kellene jönnie. A kerületi segély tehát a legtöbb esetben nem szolgálja azt a célt, amelyet vele el akartunk érni. Világos ebből, hogy a segélyezésnek mostani módját meg kell változtatni. Tisztelettel javaslom ennélfogva, mondja ki a kér. közgyűlés, hogy segély csak az arra szorultságukat hiteles hatósági bizonylatokkal igazoló, szorgalmas és jó maga viseletű hallgatóknak adható; a segély a félév utolsó hónapjának közepén utalványozható, a segély összegéről, mely mindig köztartási élelmezésre fordítandó, a szülők értesítendők. IRODALOM c=>Oa EGY PRAKTIKUS KATONAKÖNYVRŐL. háborúnak immár gazdag irodalma van. Mindenesetre legszebben virágzanak azok a kiadványok, amelyek hősi katonáinknak akarnak lelki vigaszt, bátorítást nyújtani. Emlékszünk jól reá, hogy e téren éppen Uray Sándor debreczeni lelkésztársunk, a belmisszió érdemes munkása volt az, aki legelső ilyen .katonakönyvet“ kiadta. „Az Isten a mi reménységünk“ cimü imafüzetkéje volt az első fecske. Azóta a jónevü szerzőnek több más hasonló műve jelent meg. Mostan pedig, sok gyakorlati érzékre valló gondolat volt tőle, hogy „katonafiaink használatára“ egy kis Tábori énekeskönyvet adott ki. Tapasztaltuk ezt mindnyájan, hogy a „Zsoltárt“ egyre kérték híveink, küldjük utánuk a lövészárokba, vagy a kórágyra. így csak üdvözölhetjük az eszmét, hogy kiadatott „a használatban levő fontosabb zsoltárok- és dicséretek gyűjteménye“. Elmondhatjuk, hogy a gyűjtemény teljesen elegendő, sőt bőséges. Ünnepek, évszakok, a hadviseléssel összefüggő helyzetek: mind visszhangot találnak az Uray Tábori énekeskönyv-ében. Benne van még a Hymnus és a Szózat is (az utóbbi egész terjedelmében). Van a füzetben emléklap is, az ajándékozó és a tulajdonos nevével és címével. Ami a füzetke külső alakját illeti: az a benső tartalomhoz hasonlóan, kedves és tetszetős. Sőt egyenesen katonás, a rajta levő trikolorral. Éppen belepásszol a katonák felső zsebébe. Végül az árát is ideírhatjuk: 88 oldal s ezért ára csak 36 fillér. De ez is olcsóbb, ha tömegesen vesszük. Ajánlom szívesen, vegyük s küldjük a mieink után, szerezzünk nékiek örömet és vigaszt. Vigasztaljátok az én népemet — ezt mondja az Úr! Az új háborús könyvet üdvözöljük ! Kiadója a jól ismert Hegedűs és Sándor cég Debreczenben. FALUSI SENIOR. oO(g)Oo A
