Dunántúli Protestáns Lap, 1915 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1915-09-19 / 38. szám

Huszonhatodik évfolyam. 38. szám. Pápa, 1915 szeptember 19.

AZ EGYHÁZ ÉS ISKOLA KÖRÉBŐL.

A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE.

A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez: Kis József felelős = szerkesztő címére küldendők. =

Megjelenik minden vasárnap.

Az előfizetési dijak (egy évre 9 K, félévre 4-50 Kihirdetések, reklamációk: Faragó János főmunkatárs címére küldendők,

IMÁDSÁG.- AZ EGYHÁZMEGYEI KÖZGYŰLÉS ALKALMÁBÓL ELMOMDTA : K 1 S JÓZSEF.-’

öles és jó Isten! Lelkünk hódolni óhajt, szivünk biztatást, reménységet keres trónod zsámolyánál. Lelkünk súgja: egyedül Te vagy bölcs; szivünk érzi: „Nincsen senki jó több az egy Istennél“.

Mikor kezdetben, mikor még kietlen és puszta vala a föld és sötétség vala a mélységnek színén, a Te lelked ott lebeg vala a vizek felett. A te bölcsességed választá el a világosságot a sötétségtől; az emelte ki a száraz földet a tengerek mélységéből; az teremtett rendet égen és földön.

Ah, mintha feltámadt volna az ős idők zűrzavara; mintha a sötétség diadalt vett volna a világosság felett; mintha az értelmet és emberiséget kiölte volna esztelen irigység, olyan felfordult, olyan értelmetlen ez a világunk most.

Uram, ha felindulsz haragodban, reszket a föld, az egek oszlopai megrendülnek, felriad a tenger; (Jer. X.: 10; Jób XXVI.: 11 —12.) a száguldó orkán tör, zúz; kitép százados fákat, leszakgat mohos sziklákat; vészterhes felhőkből villog és csattog a futó tűz; megnyilik a föld, öblös szája elnyel viruló vidékeket. Bizony rettenetes a te haragod. Óh, de Te szent és igaz vagy Uram ; a te haragod méltó az égre kiáltó bűnök ellen — és mégis csak egy pillantásig rejted el orcádat busulásod felbuzdulásában előlünk, aztán irgalmassággal könyörülsz népeden. (Ézs. 54: 8.) Neked hatalmad van ölni és van hatalmad eleveníteni. A pusztulás nyomát fénnyel, a virulás gazdagságával hinti be kegyelmed.

Ah, de mi lesz ezzel a viharral, ami már egy hosszú esztendőnél tovább dúl-fúl; szüntelen, mohón tépi, szakgatja a duzzadó ifjú élet drága virágait; ássa a tömegsirokat; kétségekkel marcangolja, a halál bizonyosságával összetöri apák, anyák, hitvesek, gyermekek szivét; halomra dönti, hamuvá égeti a szorgalom és tudás, a jó Ízlés és a költői emelkedettség remek müveit; meggyalázza a keresztyén nevet a pogány világ előtt.

=)=C

Bl

Alkotások, mikben megdicsőült az emberi szellem teremtő ereje; intézmények, miket a műveltség, a lelki nemesbülés, a testvériesülés, a Te országod terjedése érdekéből századok lelki nemességének tömörítésével, buzgósága acélozásával, egy jobb jövőbe vetett hit és reménység vitorláinak duzzadásával életre hivott, — megsemmisülnek, eltűnnek, mint pehely a vihar forgatagában; romokban hevernek, pusztulást, gyászt hirdetnek; a múlandóság, az enyészet, a hasztalan törekvések siralmas énekét éneklik világszerte és rettentő szemrehányásokkal kinpadra vonják a lelkiismeretet.

És a bűnös ember gőgje nem ismer magábaszállást, bünbánatot, megállást, könyörületet. Makacson ingerli sorsát még több pusztulásra; faja irtására. Új, meg új forrásait fakasztja a siralomnak, melyben már is milliók szive vérzik gyógyíthatatlanul.

Hová tekintsünk? Kihez meneküljünk? midőn a bizonytalanság felriadt tengerén egyre tombol a vihar körülöttünk? Hol a bölcs, ki rávilágít a menekülés útjára? Hol a jóság, ki a békesség olajágával a nyugalom csendes kikötőjébe vezetné hányt-vetett élethajónkat?

Reád tekintünk; hozzád menekülünk bölcs és jó Isten. Hisszük, hogy a Te lelked most is ott lebeg e rémes világfelfordulás felett és jóságos kezed bizonyosságot, rendet és nyugalmat parancsol alkalmas pillanatban. Oh, hozd el mihamarabb ezt a pillanatot. A pillanatot, melyben szétröppennek a világba a béke szelíd galambjai a várva-várt olajággal!

Oh, adj a népek vezetőinek bölcs és értelmes szivet; hadd érezzék át, hogy Te az egész emberi nemzetséget egy vérből teremtetted és azt akarod, hogy mint egy családnak tagjai, mint a te édes gyermekeid egymást gyámolítva éljenek a nemzetek a maguk helyén, mit lakásukul kimértél. Támassz prófétákat, kik a mártírok eltökéltségével szemükbe mondják ellenségeink szenvedélytől elvakított vezetőinek: „Ti háborítottátok meg Izraelt“.

Végezz Istenünk $gy új teremtést a lelkivilágban;