Dunántúli Protestáns Lap, 1915 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1915-08-22 / 34. szám

34. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 271. oldal. tankönyveinket tökéletes alkotásoknak, de mégis sokkal jobbaknak, minthogy egyelőre változás alá essenek. Előbb még az időnek meg kell szülni a „jobb“ tan­­könyviróinkat. Főképpen nem óhajtom változtatását a Kis József­­féle Konfirmációi Káténak. Még csak revízióját sem tartom szükségesnek. Tökéletes alkotásnak nem mond­hatom, mert emberi mű tökéletes nem lehet; ám, hogy igen jó, könnyen tanítható, a gyermekek által jól fel­fogható, minden szükségesre kiterjeszkedő anyagot ád s céljának teljesen megfelelő, ezt jó lélekkel állítom. Többféle konfirmációi kátét ismerek, de ezzel egyik sem állja ki a versenyt — szerény véleményem szerint. Igen dicsérőleg szól róla Öreg Rektor is, de mégis hibául rójja fel, hogy nem ereszkedik le a gyermeki lélek egyszerűségének színvonalára. Kérdem: soha sem, vagy csak néha-néha ? Mert ez óriási különbség! Hibául csak az első esetben róható fel s akkor tan­könyvvé egyáltalán nem is használható. De hát nem is így van. Öreg Rektor sem így érti. Hogy egyes helyeken mélyen járó, — igaz. De hát van olyan tan­könyv, amelyre ezt a hibát — ha ugyan annak nevez­hető —, rá nem mondhatnék ? Nincs, nem is lehet. Egy tankönyv sem mozoghat minden ponton a sab­lonos felszínen. Minden tankönyv igényli a „tanítót“, akinek éppen az a kötelessége, hogy a nehezebben érthető részeket bővebb magyarázattal igyekezzék ért­hetővé, világosabbá tenni a gyermek előtt. Én legalább erre törekszem és nem elégszem meg a lecke feladá­sával és kikérdezésével. Ne tévesszük szem elől azt sem, hogy minő tananyag­ról van szó. Földrajzot, történelmet, mint megtörtént, való dolgokat lehet Írni egyszerű könnyen megérthető formában is. De tessék pl. erre a kérdésre: mik a sákramentumok ? röviden úgy megfelelni, hogy azt gyermek könnyen megértse. Lehetetlen. A kérdést el­hagyni megint nem lehet. Hozhatnék fel sok ilyen példát, de nem célom a beható bírálat, hivatottnak sem érzem erre magamat (a használhatóság, az elterjedtség a legjobb bírálat!), csak azt állítom, hogy a néha-néha „mélyebb szántás“ egyáltalán nem hibája a Konfirmációi Káténak. A hit­oktató csináljon előbb próba szántást, ha t. i. nem ismeri a gyermekek szellemi talaját. Ha az ekét nem lehet mélyre ereszteni egyik-másik talajban, vegye fel­jebb és szántson sekélyebben, de ne dobja félre a jó ekét, melyet a másik, alkalmasabb talajban mélyebbre is ereszthet. Semmi esetre se kurtítsa meg az eke-vasat. Azután mennyi benne a gyönyörű, könnyen érthető, gördülékeny, élvezetes rész! Ügyes felosztás, elrende­zés, mindent felölelő tartalom 1 Bizony értékes kis könyvecske ez. És még mindig vannak gyülekezetek, ahol a régi, elavult Tóth Ferenc-féle „Agendát" hasz­nálják. Mert emezt nem ismerik. Soha sem felejtem el, mikor az elődöm által használt Tóth Ferenc-féle Agenda helyett a Kis József Konfirmáció Kátéból kérdeztem ki a konfirmandus gyermekeket. Az igazi bírálatot akkor hallottam: „Ezt öröm volt hallgatni, mert megértettük, nem úgy, mint eddig“. Hogy minden gyermek megértse és megtanulhassa, ahhoz nem elég sem „az irálybeli könnyítés, sem a „kisebb mértékre szabó revízió“ mindaddig, mig csak az Úr Isten minden gyermekészt egyformává nem teszi. Oda áll ám konfirmációra a 12 éves gyermek néha a IV. osztályból, sőt, van rá eset, hogy a III. osztályból is, mert hát „tovább már ő sem akar iskolába járni“. Az egyiknél nagyon kevés lenne az a tej táplálék, ami a másik szerény szellemi életének megfelelő. Hogy ezeket hogyan tápláljuk a néha mélyen szántó Kis József-féle Konfirmáció Kátéból, erről is szólok valamit ama kérdés kapcsán: vájjon elvégezhető-e a Konfirmációi Káté az osztatlan iskolában ? Igenis elvégezhető, • ha az irás szavait szem előtt tartjuk: a betű megöl, a lélek pedig megelevenít. Hol van az megírva, hogy a tankönyveket betű szerint végig kell tanítani, illetve betanultatni ? A tankönyv csak segédeszköz. Egy értelmes gyermeknél a lecke­betanulás nem egyéb, mint a hallott ismeretnek meg­rögzítése. Tudom, hogy ez az állítás falusi iskolás gyermeknél nem állhat meg a maga egészében, de mégis csak azt kellene szolgálni ott is a tankönyvnek. Végig lehet tanítani az egészet, de nem kell be­tanultatni mindent. 128 félóra, 64 félórai Hannibal ante portás! Nem az anyag a sok, hanem a tantervben megszabott, az iskolai tanítás ideje alatt erre fordítható óra szám a kevés. Ezen segítsünk úgy, ahogy tudunk. Én segí­tettem magamon, bizonyára mások is. Az a 64 félóra kell az egyháztörténet, az imák, énekek (elméleti) taní­tására. Ha tehát ebből nem jut elég a konfirmációi káté tanítására, tanítsuk azt a tantervbe beosztott időn kívül; tanítsuk mi lelkészek. Ne csak pár hétig, hanem az egész előkészítést végezzük mi magunk annyi idő alatt, amennyit ez a nagy horderejű dolog megkíván. A tanító csak a bevezető 6 első pontot tanítsa, a többi legyen a mi dolgunk. Lelkészi működésem egész ideje alatt magam vé­geztem a konfirmációi oktatást, nem csak a helybeli, hanem a társegyházbeli gyermekeknél is. Végzem ezután is. Az anyagot mindig felöleltem, az értelmes tudásra fektetve a fősúlyt. De az egész Konfirmációi Kátét még soha sem tanultattam végig. A 31, 32, 33, 47, 48, 49, 50, 51, 52, 57, 72, 73, 76, 84, 89, 90. kérdéseket megtanulni fel nem adom. Egyik-másik kiha­gyott kérdés felett beszélgetek, magyarázgatok, de a gyermek idejét a nem okvetlen szükséges kérdések betanulásával nem veszem el. A hosszabb kérdések­nél is tudok rövidíteni, ha szükségesnek látom. Tudom, tapasztaltam, hogy még az így, rövidítetten felölelt anyag is sok némelyik gyermeknek, de nem mind­egyiknek. De hát miért tanultassak kevesebbet azzal, aki többet is jól bír, mikor a gyengébb a sok anyag­ban is megtalálja azt a kevesebbet, ami neki elégséges.

Next

/
Oldalképek
Tartalom