Dunántúli Protestáns Lap, 1915 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1915-08-22 / 34. szám

34. szám.

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

271. oldal.

tankönyveinket tökéletes alkotásoknak, de mégis sokkal jobbaknak, minthogy egyelőre változás alá essenek. Előbb még az időnek meg kell szülni a „jobb“ tankönyviróinkat.

Főképpen nem óhajtom változtatását a Kis Józsefféle Konfirmációi Káténak. Még csak revízióját sem tartom szükségesnek. Tökéletes alkotásnak nem mondhatom, mert emberi mű tökéletes nem lehet; ám, hogy igen jó, könnyen tanítható, a gyermekek által jól felfogható, minden szükségesre kiterjeszkedő anyagot ád s céljának teljesen megfelelő, ezt jó lélekkel állítom. Többféle konfirmációi kátét ismerek, de ezzel egyik sem állja ki a versenyt — szerény véleményem szerint.

Igen dicsérőleg szól róla Öreg Rektor is, de mégis hibául rójja fel, hogy nem ereszkedik le a gyermeki lélek egyszerűségének színvonalára. Kérdem: soha sem, vagy csak néha-néha ? Mert ez óriási különbség! Hibául csak az első esetben róható fel s akkor tankönyvvé egyáltalán nem is használható. De hát nem is így van. Öreg Rektor sem így érti. Hogy egyes helyeken mélyen járó, — igaz. De hát van olyan tankönyv, amelyre ezt a hibát — ha ugyan annak nevezhető —, rá nem mondhatnék ? Nincs, nem is lehet. Egy tankönyv sem mozoghat minden ponton a sablonos felszínen. Minden tankönyv igényli a „tanítót“, akinek éppen az a kötelessége, hogy a nehezebben érthető részeket bővebb magyarázattal igyekezzék érthetővé, világosabbá tenni a gyermek előtt. Én legalább erre törekszem és nem elégszem meg a lecke feladásával és kikérdezésével.

Ne tévesszük szem elől azt sem, hogy minő tananyagról van szó. Földrajzot, történelmet, mint megtörtént, való dolgokat lehet Írni egyszerű könnyen megérthető formában is. De tessék pl. erre a kérdésre: mik a sákramentumok ? röviden úgy megfelelni, hogy azt gyermek könnyen megértse. Lehetetlen. A kérdést elhagyni megint nem lehet.

Hozhatnék fel sok ilyen példát, de nem célom a beható bírálat, hivatottnak sem érzem erre magamat (a használhatóság, az elterjedtség a legjobb bírálat!), csak azt állítom, hogy a néha-néha „mélyebb szántás“ egyáltalán nem hibája a Konfirmációi Káténak. A hitoktató csináljon előbb próba szántást, ha t. i. nem ismeri a gyermekek szellemi talaját. Ha az ekét nem lehet mélyre ereszteni egyik-másik talajban, vegye feljebb és szántson sekélyebben, de ne dobja félre a jó ekét, melyet a másik, alkalmasabb talajban mélyebbre is ereszthet. Semmi esetre se kurtítsa meg az eke-vasat. Azután mennyi benne a gyönyörű, könnyen érthető, gördülékeny, élvezetes rész! Ügyes felosztás, elrendezés, mindent felölelő tartalom 1 Bizony értékes kis könyvecske ez. És még mindig vannak gyülekezetek, ahol a régi, elavult Tóth Ferenc-féle „Agendát" használják. Mert emezt nem ismerik. Soha sem felejtem el, mikor az elődöm által használt Tóth Ferenc-féle Agenda helyett a Kis József Konfirmáció Kátéból kérdeztem ki a konfirmandus gyermekeket. Az igazi bírálatot akkor

hallottam: „Ezt öröm volt hallgatni, mert megértettük, nem úgy, mint eddig“.

Hogy minden gyermek megértse és megtanulhassa, ahhoz nem elég sem „az irálybeli könnyítés, sem a „kisebb mértékre szabó revízió“ mindaddig, mig csak az Úr Isten minden gyermekészt egyformává nem teszi. Oda áll ám konfirmációra a 12 éves gyermek néha a IV. osztályból, sőt, van rá eset, hogy a III. osztályból is, mert hát „tovább már ő sem akar iskolába járni“. Az egyiknél nagyon kevés lenne az a tej táplálék, ami a másik szerény szellemi életének megfelelő.

Hogy ezeket hogyan tápláljuk a néha mélyen szántó Kis József-féle Konfirmáció Kátéból, erről is szólok valamit ama kérdés kapcsán: vájjon elvégezhető-e a Konfirmációi Káté az osztatlan iskolában ?

Igenis elvégezhető, • ha az irás szavait szem előtt tartjuk: a betű megöl, a lélek pedig megelevenít. Hol van az megírva, hogy a tankönyveket betű szerint végig kell tanítani, illetve betanultatni ? A tankönyv csak segédeszköz. Egy értelmes gyermeknél a leckebetanulás nem egyéb, mint a hallott ismeretnek megrögzítése. Tudom, hogy ez az állítás falusi iskolás gyermeknél nem állhat meg a maga egészében, de mégis csak azt kellene szolgálni ott is a tankönyvnek.

Végig lehet tanítani az egészet, de nem kell betanultatni mindent.

128 félóra, 64 félórai Hannibal ante portás! Nem az anyag a sok, hanem a tantervben megszabott, az iskolai tanítás ideje alatt erre fordítható óra szám a kevés. Ezen segítsünk úgy, ahogy tudunk. Én segítettem magamon, bizonyára mások is. Az a 64 félóra kell az egyháztörténet, az imák, énekek (elméleti) tanítására. Ha tehát ebből nem jut elég a konfirmációi káté tanítására, tanítsuk azt a tantervbe beosztott időn kívül; tanítsuk mi lelkészek. Ne csak pár hétig, hanem az egész előkészítést végezzük mi magunk annyi idő alatt, amennyit ez a nagy horderejű dolog megkíván. A tanító csak a bevezető 6 első pontot tanítsa, a többi legyen a mi dolgunk.

Lelkészi működésem egész ideje alatt magam végeztem a konfirmációi oktatást, nem csak a helybeli, hanem a társegyházbeli gyermekeknél is. Végzem ezután is. Az anyagot mindig felöleltem, az értelmes tudásra fektetve a fősúlyt. De az egész Konfirmációi Kátét még soha sem tanultattam végig. A 31, 32, 33, 47, 48, 49, 50, 51, 52, 57, 72, 73, 76, 84, 89, 90. kérdéseket megtanulni fel nem adom. Egyik-másik kihagyott kérdés felett beszélgetek, magyarázgatok, de a gyermek idejét a nem okvetlen szükséges kérdések betanulásával nem veszem el. A hosszabb kérdéseknél is tudok rövidíteni, ha szükségesnek látom. Tudom, tapasztaltam, hogy még az így, rövidítetten felölelt anyag is sok némelyik gyermeknek, de nem mindegyiknek. De hát miért tanultassak kevesebbet azzal, aki többet is jól bír, mikor a gyengébb a sok anyagban is megtalálja azt a kevesebbet, ami neki elégséges.